v. homokgúzs (Arenaria L., Alsinanthe Fenzl), a ludhúrfélék füve, Európában 46 (hazánkban 8) fajjal. Két-két águan szétágazó fehérvirágu füvek. Az A. serpyllifolia L. homokos és művelt mezőkön szétterpedő apró gyom, az A. graminifolia Schrad. A. rotundifolia MBieb. és A. gracilis W. et Kit. hazánkat jellemző füvek.
régi rossz hire valószinüleg arra vezetendő vissza, hogy a homoki szőllők nem részesültek a kellő mívelésben, közel voltak egymáshoz ültetve a tőkék, köztük babot, tököt stb. termesztettek és sokféle gyümölcsfák árnyékolták. Mióta azonban a kellő szöllőfajták megválogattatván, 1-1,2 m. távolságra ültettetnek a jól megrigólozott talajban, minden érdeklődő meggyőződhetett, hogy kellő szakértelem és mivelés mellett homokon is kitünő bort lehet termelni.
a sikság homokján keletkezett erdő, melynek főfaneme az ákác, egyes részeken azonban, mint a pozsonyvármegyei homokon s a Morva-lapályon az erdei fenyő. Ezek mellett tenyésznek még a kocsános tölgy, éger, szil, kőris és a bálványfa. L. Futóhomok.
(Perdrix arragonica Lath.), a mezei tyukok családjába tartozó madárfaj. A kakas hasa barnásfekete, torkán barnásfekete folttal és mellén hasonló szalaggal, külön szine szürkés, sárgásbarna. Csüdje csak elől tollas. Hazája Dél-Oroszország homokpusztája. Állatkertekben gyakran láthatni.
(Salix arenaria L.), a S. repens L. apró fűznek ezüstös levelü fajtája. Hazánkban helyette a S. angustifolia Wulf. terem és a homokkötésnek hasznos munkása. V. ö. Borbás, Néhány fűzbokor másodvirágzásáról (Erdészeti Lap 1887).
(planta arenicola vagy arenaria), olyan növény, amely kiválóan vagy éppenséggel homokos földben szeret tenyészni. A H. nem ritkán a más jellemü szomszédterület növényének átformálódása. A hazai H. a környező vagy közel hegységen is nő (p. a Rákos növényei a budai hegyeken vagy a temesi homoké Versecen). A magyar homoki növényzet jó nagyrésze hazánk flórájának kiváló érdekessége. A hazai H. máshol termő testvérfajánál rendesen kisebb termetü, apróbb virágu, gyakran keskeny levelü v. keskeny sallangu s a levélnek a nagyobb foku kipárolgás csökkentése céljából viasz- v. másnemü bevonata v. moholyruházata is van. Egy más sereg H. ismét lekopaszodása folytán különbözik más testvéreitől. A legkiválóbb sajátság, amiről a pusztai növény fölismerhető, a karcsu, merev termet, a hamvas szin, bizonyos foku szárazság v. levefogyottság, a keskeny, egyenes, merev, csaknem párolgás csökkentése céljából viasz- v. másnemü bevonata v. moholyruházata is van. Egy más sereg H. ismét lekopaszodása folytán különbözik más testvéreitől. A legkiválóbb sajátság, amiről a pusztai növény fölismerhető, a karcsu, merev termet, a hamvas szin, bizonyos foku szárazság v. levefogyottság, a keskeny, egyenes, merev, csaknem szurós levelek v. (ha a levél hasogatott v. ágas) levélsallangok, továbbá az apró virágok. Ez a merevség és levefogyottság végre a száraz szirmokkal vagy virágtartókkal, a szalmavirággal nyilatkozik. Legszembeszökőbb ez a jellem azon a növénycsapaton, amelynek a homokpusztákon az árvalányhaj a vezére.
Midőn a délfranciaországi szőllőket a filoxera majd mind megtámadta s jórészt el is pusztította, általános feltünést keltett Dél-Franciaországban, hogy az aigues-mortesi tengeröböl homokos partjain (Gard és Hérault départementokban) ültetett szőllők régi diszükben maradtak meg. Marion marseillei tanár vette a jelenséget vizsgálat alá, ki kiderítette, hogy a nevezett szőllőknek talaján nagy (78,5 %) quarc-tartalma oka annak, hogy bennük a szőllők épen maradtak, mert Marion kisérletei szerint ha filloxerával bellepett gyökeres szőllővesszők quarc-homokba ültettetnek, egy hónap mulva már nyoma sincs a tetveknek a szőllő gyökérzetén, azok a quarc-homokban tönkrementek. De nem minden quarc-tartalmu homok filloxeramentes, hanem csakis azok, melyekben a quarc-homok 70-75 %-ot tesz ki; az ilyen homokot, hová főleg a futóhomokok tartoznak, melyekben a quarc-homok 80-90 %-ra is felrug, immunis (sértetlen) homoknak nevezik. Saint-André francia tanár vizsgálatai alapján azt állította, hogy a homok immunitása a quarc-homok tartalmán kivül még a homok viztartó képességétől is függ; szerinte csak az olyan homok immunis, melynek viztartó képessége 25-35 súlyszázalék között ingadozik, s hogy a nagyobb viztartó képességgel bíró talajok már nem filloxeramentesek. A homok immunitásának megállapítása a homoktalaj mekanikai és vegyi vizsgálata utján történik. Ily vizsgálatokat végeznek hazánkban a budapesti és a m.-óvári vegykisérleti állomások, továbbá a gazdasági tanintézetek vegyműhelyei és egyes vincellér-iskolák. A nevezettek által hivatalosan megvizsgált és immunisnak talált homokterületek a földmivelésügyi minisztérium által nyilvántartatnak s a vesszőszállítás tekintetében ama kedvezménnyel birnak, hogy szőllővessző ilyen helyekre bárhonnét szállítható, továbbá viszont, hogy ilyen immunis szőllőterületről sima vessző az ország legtöbb részébe szállítható. Az immunitás megállapításának legegyszerűbb módját a Liebermann Leo dr. által feltalált képlékenységi próba képezi. Ez abban áll, hogy a megvizsgálandó homokból egy maroknyit kevés vizzel (a homok 1/4 - 1/5 részével) összegyurni próbálunk. Az immunis homok vagy nem gyúrható össze, vagy ha összegyurható is, a kiszáradásnál könnyen szétesik, mig a nem immunis homok könnyen gyurható s alakját a kiszáradás után megtartja akkor is, ha a kigyurt alak (ujjnyi vastagságu henger) megbolygattatik.
Mig a francia H. tulajdonosai főleg arra törekedtek, hogy lehetőleg sok bort szürjenek, nem nézve a borok minőségére, addig az ujabban ültetett magyar H.-nél arra is tekintettel vannak, hogy a minőség is (ámbár a jófekvésü hegyi borok kitünő minősége el nem érhető) lehetőleg jó legyen. A kecskeméti tapasztalatokból kiderült, hogy a homokon kitünő csemegeszőllőt és meglehetős jó borszőllőt lehet termelni, ha a fajtát jól megválasztjuk. Kevés, de igen jó vörös bort szolgáltatnak a homokon a Merlot és a Cabernet franc fajták; többet terem, habár nem oly jó bort ad a nagy burgundi, s legtöbbet terem, a minőség rovására, a kék kadarka. A fehér bornak való fajták között legfinomabb, de kevés bort ad a szilváni zöldszőllő, nagyobb termést adnak, de nem oly kiválót: az olasz rizling, szlankamenka, mézesfehér, ezerjó és erdei szőllőfajták. Csemegeszőllőknek ajánlatosak a gyöngyszőllők (Chasselas), az oporto, hamburgi muskotály, trollingi kék, genovai szagos és a Madeleine Angevine. A H. telepítésének első munkája a terület egyengetése, mi abban áll, hogy a buckák a homokkgyalu segélyével vagy talicskákkal a mélyedésekbe (kifuvásokba) hordatnak. Az egyengetést a rigolozás (földforgatás) követi, lehetőleg 70 cm. mélységre, s a rigolozott talajba közönségesen furó után vagy kecskelábban ültetik el az 50-60 cm. hosszura metszett sima vesszőket. Az ültetés után a tőkék közé, a homok megkötése végett, szalma szóratik s ez több helyen bekapáltatik; egy kataszt. holdra 3-4 szekér szalma szükséges. Mert a H. sik v. szelid lejtésü fekvésükkel a fogatos művelést, mi a megmunkálást jelentékenyen olcsóbbá teszi, lehetővé teszik, ajánlható a tőkéket legalább 125 cm. sor- és tőketávolságra, melyek mellett az ilynemü művelés lehetséges, ültetni. Tekintve a homok nagy szegénységét, a H. jó trágyázást igényelnek, különben termésük nagyon csökken; jó karban tartásukra közönségesen 3 évenként 150 q érett istállótrágyát, vagy ennek megfelelő műtrágyát számítanak. A H. telepítése a filloxera elleni védekezésnek legegyszerübb s egyszersmind egyik legolcsóbb módja; egy kataszt. hold telepítése, nem tekintve a föld árát, a körülmények szerint 120-300 frtba kerül karók nélküli ültetés mellett, mely költség karós ültetésnél még 120-180 frttal fokozódik. A metszésmódok közül különösen ajánlatosak a csapos combmetszés és a Guyot-féle művelésmód, habár hazánkban a homokon is a vidékek megszokott régi metszésmódjait alkalmazzák. A H.-ben, különösen a fiatal ültetvényekben, igen nagy kárt tesz a pajor (cserebogár), miért a rigolozásnál ezek összeszedését nem szabad elmulasztani, továbbá igen hevesen szokta a H.-et a Peronospora viticola megtámadni, miért e betegség ellen okvetlenül kell védekezni. Az immunis homokra telepített szőllők hazánkban 6 évi adómentességben részesülnek.
oly törmelék-kőzet, mely homokszemeknek tömörüléséből állott elő, valamely ragasztó vagy kötőanyag hozzájárulásával. A szemek tulnyomóan quarc-szemek, rendesen több-kevesebb csillámlemezekkel. A kötő- vagy ragasztó anyag lehet kristályos vagy amorf kovasav, vagy mész, agyag, esetleg vasoxid. A H.-vet alkotó szemek nagysága igen változó, de borsónagyságunál nagyobbak nem lehetnek, mert ilyenkor már nem H., hanem konglomerát az illető törmelékkőzet. A szemek nagysága szerint szokás megkülönböztetni durva szemü H.-vet és finom szemü H.-vet. Ritkább esetekben a quarcszemek csupa kristályok, mely esetben kristályos H.-ről szólunk (Vogézekben, Feketeerdő, Anglia és É.-Amerika). Van eset rá, hogy a H. üveges, t. i. ha valamely eruptiv kőzet, nevezetesen bazalt tört rajta keresztül és az érintkezési helyeken metamorfizálta a H.-vet; különösen a ragasztó anyag szokott ilyenkor megüvegesedni. Ugyanaz a jelenség tapasztalható a kohókhoz alkalmazott H.-veken, melyek hosszabb ideig igen magas hőfokot állottak ki. Ugy a szilárd törmelék kőzetté összeálló szemek ásványminősége, valamint a ragasztó anyag vagyis cement minősége szerint szokás a H.-vet megkülönböztetni. Ha csak egyszerüen H.-ről szólunk a közéletben, valamint a tudományban, ugy mindig quarv-H.-vet értünk alatta. Ha sok benne a csillám, akkor csillám-H. (mikropszammit), némelykor palásszerkezetü, az ilyen csillámos H.-vet H.-palának is mondják; ha zöld glaukonit-szemek járulnak a quarc-szemekhez és az egész kőzetet többé-kevésbé zöldre festik: glaukonit-H.,; ha a quarc meg a csillám mellett jelentékeny mennyiségü földpát van jelen, akkor földpátos H. v. arkoza (földpát-pszammit) a neve. A ragasztó anyag minősége szerint van: anyagos H., márgás H., meszes H., dolomitos H., kovás H., vasas H., a kötőanyag vasoxid v. vasoxidhidrát agyaggal v. mésszel; bitumenes H., bitumenes agyag vagy mész a cementje, sőt aszfalt is lehet; kaolinos H., kaolin ragasztó anyaggal, mely esetben a kaolint belőle kicsapolják és porcellángyártásra használják. A ragasztó anyag mennyiségének változása szerint más kőzetekbe képeznek átmenetet. Ha sok benne az agyagos cement, akkor közel állhatnak az agyaghoz; ha a mészkő sok, a mészkőhöz; ha a márga nagyon felszaporodik, a márgához, stb. Ellenben, ha nagyon kevés a ragasztó anyag, akkor a szemek könnyen szétesnek és homokká lesznek. Különben akármilyen H. ha elmállik, homokká lesz. Könnyebben mállanak és esnek szét az agyagos, márgás és meszes H.-vek; nehezebben azok, ahol kovasav v. vasoxid a kötőanyag. A legtöbb H. jól mutat rétegzést, gyakran repedések, hasadékok szelik át és erősen váladékos, valóságos oszlopokká alakul (szász Svájc stb.). Elég gyakori a gömbös elválás is a H.-ben. Igy nálunk egyebek közt Kolozsvár mellett a Feleki-hegyen óriási H.-gömbök (2 m. átmérőjüek is) ismeretesek. Nincsen szisztéma, melynek anyagát H. ne alkotná, olyan elterjedt kőzet, rendesen palás agyaggal, agyagpalával, márgával, mészkővel stb. váltakoznak. Elégszer kőszénnek meg ólom- és rézérceknek is hordozói. Némelyik foltos és pedig rendesen vas- és mangán-vegyületektől, az ilyen neve foltos H. vagy tigris-H. A H.-vet még azon szisztéma, emelet vagy pedig a magába zárt jellemző kövületek szerint, sőt a termőhely szerint is szokás elnevezni. Igy van Keuper-H., kréta-H., liasz-H., spirifera-H., Potsdam-H. stb. Egész hegységeket alkotnak, nálunk p. a K.-Kárpátok vagy Erdős-Kárpátokban nagy mennyiségben mint kárpáti H. (l. o.). Igen jó anyag építőkőnek; a durva szemü quarc H.-vek kitünő malomkövek, a finom szemüek igen jó köszörü-kövek, sőt szobrokat, sirköveket is faragnak belőle.
l. Futóhomokkötés.
l. Öntés.