Frigyes, német költő, szül. Lauffenban a Neckar mellett, 1770 márc. 20., megh. Tübingában 1843 jun. 7. 1788. a tübingai egyetemre ment, hol különösen Hegellel és Schellinggel ismerkedett meg. Midőn 1793. teologiai államvizsgáját letette, Schiller közvetítésére Kalb Sarolta családjában alkalmazták mint házitanítót. Házi tanítóskodás volt különben egész ifjusága. A következményeiben legmesszebre ható volt az az állás, melyet 1795 végén Gontard kereskedő házában Frankfurtban vállalt s ahol 1798 őszéig maradt. Gontard felesége iránt szenvedélyes szerelemre gyult, s ez a szerelem üldözte teljes életén keresztül az őrületbe. Imádottját műveiben Diotima néven ünnepli. Hirét két emlékoszlop hirdeti, az egyik Tübingában, a másik Sodenben. H. legnagyobb a lirában volt s itt is az ódában; e fajhoz tartozó költeményei alakilag a legszebbhez s tartalmilag a legnagyobbszerühöz tartoznak a német irodalomban. Gyönyörü külső alak és mélységes gondolatok jellemzik regényét, a Hyperiont is (2 köt. 1797-99), melynek azonban szerkezete nem teljesen sikerült. Még kevesebb szerencsével művelte a drámát (Empedokles). Lefordította különben Sophokles Antigonéját és Oidiposát is, aminthogy a sivár valóból örömmel fordult a helének világához. Összegyüjtött lirai műveit Uhland és Schwab adta ki (1826., 4. kiad. 1878); összes műveit pedig a levelezéssel s életrajzzal együtt Schwab K. J. (1846). Kronologiai-kritikai kiadást pedig Köstlin rendezett H. műveiből: Dichtungen v. Fr. H. (1884). 1894. jelentek meg hagyatékából: Ungedruckte Gedichte. Kiadta a költő életrajzával együtt Müller-Rastadt (Bréma 1894). H.-t méltatták Jung, H. u. seine Werke (1848); Haym, Die romantische Schule (1870); Litzmann, Fr. H.'s Leben (1890); végre Wilbrandt a Führende Geister (1890) 2. kötetében.
(Bénier-féle), oly motor, melynek mótorikus erejét a felmelegedett égési termékek nyujtják. A gép, mint az 1-2 ábrákból láthatni, teljesen elzárt kályhájában kokszot égetnek, melyben az égés számára szükséges levegőt a vizszintesen fekvő G henger dugattyuja nyomja. A benyomott levegő a tüzelő anyagból fejlődött gázokkal együtt erős melegedés folytán tágul s a tüztér felső határát alkotó függőleges mozgásu P dugattyut felnyomja, melynek mozgását Z himba viszi át a forgatóra s a nagykerékre.
[ÁBRA] 1. ábra. A Bénier-féle hőléggép hosszmetszete.
Midőn a P dugattyu már csak néhány milliméterre áll felső váltó pontjától, megnyilik a gép oldalán fekvő kiömlő-szelep s az égési termények az alatt, mig a dugattyu lefelé jön, a szabadba ömlenek. Midőn pedig a dugattyu alsó váltópontjától 3-4 mm.-nyire áll, a kiömlő h szelep bezáródik s megnyilik az a szelep, mely a levegőt a G nyomóhengerből a tüzkamrába nyomja. A benyomott levegőnek egy része fölfelé ágazik s a nélkül, hogy a tüzet érintené, felmegy a henger közepén levő körcsatornába s megtölti ott e mellett a dugattyu és henger között levő keskeny üreget is, mely abból származik, hogy a dugattyu alsó része körülbelül 2 mm.-rel vékonyabb, mint a felső része. Ezen hidegebb légréteg több kiváló előnyt nyujt; nevezetesen megakadályozza, hogy az égési termények között levő korom és szénrészek a henger dörzsölt részéig jussanak, nem engedi a meleg levegőt a henger és dugattyu falai között átfujni, amennyiben sürübb, mint amaz, tehát nem fér oly keskeny nyiláson át, mint a meleg levegő és végre a henger hütésére is kedvező befolyással van, annyira, hogy a henger felső részét nem is kell vizzel hütenünk. A gép munkája a tüztéren átbocsátott levegő mennyiségével változik, melyet L centrifugal regulátor szabályoz. Ha kevesebb levegő mehet a tüzön át, a munka kisebb lesz s megfordítva. A regulátor a Z himba-oszlopának belsejében van elhelyezve s onnan alkalmas kapcsolattal egy fojtószelepet zár, midőn a gép sebesebb forgásba jön és nyit, midőn a gép lassabban kezd forogni.
[ÁBRA] 2. ábra. A Bénier-féle hőléggép keresztmetszete.
A tüzelőanyagot, melyet diónagyságu egyenletes darabokra tördelve használnak, külön e célra készített I I1 készülékkel a gép maga dobja a tüztérbe, mivel azonban a tüzkamrának a bent uralkodó nagy nyomás miatt légmentesen zártnak kell lennie, a kamra nyilása előtt egy vájt S tolattyut mozgat a gép, melyet a fedő a kamara csatornájára szorít. A tüzelőanyag darabokat a tartóból I1 forgó kerék emeli ki s a J fedő tölcsérbe önti, honnan, midőn a tolattyu O vájatával a tölcsér alá kerül, a vájatba és onnan, midőn a tolattyu O vájata a tüzkamra csatornája fölé jut, hol már a külső levegőtől a fedő elfedi, a tüzkamrába hull. A hütőviz a tüzkamrát körülfogó W üreg alsó részén ömlik be s felül körülbelül 60 °C. mérséklettel folyik el. A levegőt nyomó henger dugattyuját F1 himba mozgatja, melynek ingó pontja a gép alzatán van, felső végét pedig a forgatótengely villásnyomatu F hajtóruddal mozgatja, mely a forgató csapját a felső himba hajtórudjának feje mellett fogja át, a tolattyut pedig a főtengelyre ékelt excentrikus korong kétkaru emelővel mozgatja hátra, előre pedig két tekercsrugó huzza. Ugyanily excentrikus korong mozgatja a kiömlő szelepet is, a gép másik oldalán vizszintesen fekvő kétkaru emelővel. Ezen korong mellett két zsinór kerék van a főtengelyen, melyek közül az egyik a regulátort, a másik pedig a kokszmerítő kereket forgatja.
asszonyhölgy, régi iróinknál a. m. domina, hölgye valakinek (kedvese v. felesége) s a székely nép néhol még most is igy nevezi a menyasszonyt. A XVII. sz. vége felé az irodalmi nyelvben elavult s csak a nyelvujítás korában élesztették fel ujra. A H. szó régente hölgymenyétet is jelentett (mint a menyét is a meny, menyasszony szó származéka; néhol a nép mönyedasszonynak is nevezi).
(növ.), l. Estike.
1. közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. 1849 nov. 15. Kozma Vazul költségén és Nagy Ignác tulajdonos szerkesztése alatt indult meg Pesten. Ez szólaltatta ismét meg a már-már elhaltnak látszott költészetet. Eleintén majdnem az egész lapot Nagy Ignác (kinek elmésen irt hirharangja igen nagy befolyással volt a lap népszerüsítésére) és Szilágyi Sándor segédszerkesztő irták. Itt tünt fel a korán elhunyt Beőthy László Miss Fanny c. első művével. 1852 juliustól Tóth Kálmán volt a segédszerkesztő. Az akkori politikai viszonyok és kényuralom miatt sok zaklatásnak volt kitéve a szerkesztő (ki fogságot is szenvedett) és a kiadó. A szépirodalom képviselői csaknem mindnyájan irtak a lapba. Jókai is munkatársa volt 1854., midőn a Délibáb megszüntével a Janicsárok végnapjai c. regényét itt folytatta. Nagy Ignác halálával (1854 márc. 19.) a lap egy ideig szünetelt; ápr. 6-tól Berec Károly vette át a szerkesztést, 1856 ápr. 1-től Tóth Kálmán, 1861 jul. 1-től Bulyovszky Gyula, 1862 nov. 1-től Balázs Frigyes szerkesztették. Megjelent hetenként hatszor 4-rét féliven; 1859 jan. 1-től hetenként háromszor 4-rét egy iven. Megszünt 1864 nov. 10. - 2. H., szépirodalmi hetilap, melyet K. Papp Miklós szerkesztett és adott ki Kolozsvárt 1876 szept. 28-tól 4-rét egy ives heti számokban. Miután a kellő irodalmi erők hiányoztak a lapnál, pártolás hiányában 1878 dec. 26. megszünt.
v. hölgypáfrány (növ., Athyrium Roth, pontos páfrány Baumgartennál), a páfrányfélék génusza 7 fajjal (hazánkban 2) a földkerekség hegyein elszórva. Leggyakoribb az A. (Polypodium) filix femina. L. 0,3-1,25 m. magas; levele 2-3-szor szárnyalt, nagyon finom, apró hegyes fogakra metélt. Spóraleple patkóalaku. Tőkéjét, a galandféreg ellen használatos Aspidium filix mas-éval gyakran összetévesztik vagy vele hamisítják, de kevesebb hatásu. Kertben szabadban is ültetik s itt a lombjának még csinosabb formái vannak.
(növ., Amaryllis L., Belladonna Sweet, narcisliliom), a hóvirágfélék hagymás virága. Levele hosszu, szálas, virágszála tetején nagy és gyönyörü virágai ernyősen csoportosulnak, csaknem csillagszerüek v. többé-kevésbé kétajakuak. Számos faja van, de egy részét gyakrabban más génuszok alá különítik. (Nerine, Hippeastrum Herb. Zephiranthes, Sternbergia, Vallota Sprekelia Heist.) Az A. formosissima L. (Sprekelia formosissima Heist, Jakabliliom, spanyol liliom, l. a Teremnövények II. képét) a XVII. sz. végén került D.-Amerikából Európába. Hazájában nagy sikságot elborít, nálunk leginkább cserépben diszlik. Nagy magános virága van, kétoldalas, sötét cseresznyeszinü, bársonyszerü, napfényen aranyszinnel tündöklik. Tavaszkor és nyáron virít, könnyen lehet nevelni és virágoztatni. Az A. sarniensis L. (Nerine sarniensis Herb., Guernsey liliom) cseresznyepiros virága a levélnél előbb fejlődik, Japánban és Fokföldön terem, Guernsey szigeten elvadult. Az A. Belladonna L. (Coburgia Belladonna Herb., mexikói liliom) Ny.-Indiában és Fokföldön honos, virága ernyős, jóillatu, rózsaszin, lecsüngő s jóval a levelek előtt fejlődik. Hagymája csipős izü és már kis mértékben is méreg, nagyon csekély mértékben hányást okoz. Épp ily mérges az A. Reginae (Hippeastrum Reginae) Herb. és A. princeps Salm Dyck (H. reticulatum Herb.) gyökere is tropikus és szubtropikus Amerikában. Az A. longifolia, l. Crinum.
[ÁBRA] Hölgyliliom.
(növ., rosszul olvasva holgyomál, Borjufül, ölyüfül, ölyvfű, vadkék Beythénél, egérfül, nyulfül, Hieracium Tourn.), a nyelves fészkesek füve 200-nál több fajjal (hazánkban 40 körül) az óvilágban és É.-Amerikában. Tejelő, többnyári, sárga, ritkábban pirosvirágu füvek. Vegetativ részöket, szőrösségöket stb. tekintve rendkivül változatosak és soktaguak, a fajok számát még a fajvegyülés is bonyolítja. Inkább hegyi takarmányfű, régebben némely fajt orvosságnak használták (H. Pilosella L., H. silvaticum L.), a különben havasvidéki H. aurantiacum L., kissé árnyékos és friss talajon, csinos és kedvelt kerti virág. Sziklacsoportok diszeül más fajait is lehet választani. V. ö. Nägeli és Peter, Die Hieracien Mitteleuropas (München 1885-89); Monnier, Essai monogr. sur les Hieracium (Nancy 1829); Neilreich, Kritische Zusammenstellung der in Oesterreich-Ungarn bisher beobacht. Arten, Formen und bastarde der Gattung Hieracium (Bécs 1871); Grisebach, Commentatio de distributione Hieracii (Göttinga 1852); Christener, Die Hieracien der Schweiz (Bern 1863); Borbás, A Hieraciumok Alpestria csoportja Term. Tud. Közl. 1894. V. ö. még Fries I. munkáit.
(állat, Putorius ermineus Ow), l. Görény.
(növ.), l. Hölgyharaszt.