l. Hőelektromosság.
l. Eritéma.
(állat, Cricetus Pall.), a rágcsáló emlősök rendjének egérfélék családjába tartozó emlősnem, csupasz fülekkel és talpakkal, rövid farkkal és pofazsebekkel. Több faja ismeretes, melyek közül a közönséges H. (C. frumentarius Pall.) hazánkban is tenyészik; hossza 25 cm.; farka 5 cm.; háta világos barnássárga, de szőre feketehegyü; pofája, szemtája és nyaka vörhenyesbarna, torka sárga, hasa fekete, lábai fehérek, de szine igen változó; van fekete és fehér is. Európában meglehetős elterjedt s nálunk közönséges; különösen az agyagos talajt kedveli, melybe mély lyukakat váj s külön éléskamrákat is épít, melyekbe néha 50 klg. eleséget is behord. A gabnanemüekben néha igen nagy károkat okoz. Első lábait kéz gyanánt használja s ezekkel viszi táplálékát a szájához. Igen mérges természetü s ha üldözik, az emberrel is szembeszáll. Télen álomba merül ugyan, de azért eleséget hord össze, amit pofazacskójában szállít haza s egyszerre 50 g.-ot is hazavihet. Ellenségei a menyétfélék. Bundáját prémnek használják. Október elején pihen el és február, márciusban jön elő; igen szapora, 6-18-at fiadzik.
az ugyanily nevü járás székhelye Arnsberg porosz kerületben, az Emscher és vasut mellett, (1890) 16 346 lak., szénbányákkal, vaskohókkal, kazán-, gépgyártással és egyéb vasművekkel.
(stertor) keletkezik, amikor légzés közben a levegő a folyadékkal telt légutakon áramolva keresztül, a folyadékban léghólyagok képződését, azok megpattanását és az ezen folyamatoknak megfelelő zörejeket idézi elő. Kisebb fokban ez már a hörghurutnál (l. Bronchitisz) is történik, ahol azonban nem H.-ről, hanem szörcszörejekről szólunk. H.-sé ez a tünemény akko fokozódik, ha már távolról is hallhatóvá válik, amihez nagyobb mennyiségü és hig folyadék kivántatik meg. Leggyakrabban a halált megelőző tüdővizenyőnél, kisebb fokban azonban már a nagyobb légutak bő váladékkal járó hurutjainál is észlelhető. L. még Agonia.
l. Bronchofonia.
l. Bronchitisz.
a lovak különös megbetegedése, melynek folytán az állatok lélegzését és pedig főképen a kilélegzést, sajátszerü sipoló vagy hörgő zörej kiséri. Ennek oka a hangrésnek az egyik vagy mindkét hangszalag hüdése következtében beállott kisebb-nagyobb foku szükülete. Amint az állat munkát végez s ezzel a gyorsabban keringő vér oxidálására több levegő szükséges, minek átbocsátására a meglevő rés szüknek bizonyul. A gyorsan áramló levegő az ellazult hangszalagot rezgésbe hozza, mely hangot ad, melyet a belélegzés alkalmával az állat feje közelébe tartott fülünkkel meghallhatunk. Tovább tartó erős munka közben azonban a levegő mennyisége, mely a tüdők felé beáramolni képes, elégtelen a sok vér oxidálására s ennek következtében nehéz lélegzés, majd fuldoklás jelei mutatkoznak és az állat nem képes többé munkát végezni. Ez természetesen a hüdés foka szerint hamarább vagy később, majd mindjárt a munka kezdetén, majd csak hosszabb ideig tartó és fárasztó munka után következik be. Miután különösen a gyors tempóban történő munka közben fokozódik erősen az oxidálás szükséglete, a hörgősség is főleg vágtatáskor válik nyilvánvalóvá. A betegség ezek szerint többé-kevésbé csökkenti az illető ló munkaképességét s miután e mellett magától nem is szokott gyógyulni, hanem ellenkezőleg, fokozatosan rosszabbodik s fölismerése különös gyakorlottságot is igényel, általában szavatossági főhibának (l. Szavatosság) szokás tekinteni, több helyütt azonban, ugy az osztrák polgári törvénykönyv értelmében is, mint a fulladozás (l. o.) egyik alakja szerepel, 15 napi szavatossági határidővel. Miután a betegség átöröklődik, a benne szenvedő lovak, főleg mének, a tenyésztésből kirekesztendők. Gyógyulás alig következik be valaha magától; belső szerekkel való gyógykezelés hasonlóképen sikertelen szokott lenni, ellenben az először Günthertől ajánlott, ujabban Möllertől módosított operáció (a hüdött hangszalag és a vele összefüggő kannaporc kiirtása) némelykor eredményes. Ha a hüdés kétoldali és a beteg már nyugalomban is nehezen lélegzik, munkában pedig mindjárt fuldokolni kezd, akkor légcsőmetszés után fémcsőnek beillesztése a légcsőbe nehezebb munkára is ismét alkalmassá teheti.
l. Bronchosztenózis.
József (Tamási), evang. tanár és iró, szül. Likéren (Gömör-Kishont) 1848 márc. 7. Középiskoláit Losoncon, Lőcsén, Rimaszombatban és Eperjesen végezte, ez utóbbi helyen egyszersmind teologiai tanulmányait is; 1868 jul. hitjelölt vizsgát tett, ezután egy évig nevelősködött, majd Losoncon gimnáziumi tanár lett; 1870. Budapesten letette a középiskolai tanári vizsgát, az állami tanárképző intézetben vallástanárul s gyakorló tanítóul alkalmaztatott; 1872 dec.-ben a felső-pokorágyi egyházba (Kishont esp.) választatott meg lelkészül, 1876 nov. pedig Eperjesre teologiai tanárul, mely székét egy évi külföldi tanulmányozás után 1877 szeptember 1. foglalta el; tanári tiszte mellett az egyházi, iskolai, politikai s társadalmi életben sok különféle tisztséget teljesít. Önállóan megjelent művei: A hű lelkipásztor jelleme (Budapest 1880); Katekhetika (u. o. 1880); Liturgika (Eperjes 1882); A művészet befolyása a társas életre (u. o. 1883); A sároszempléni ev. esperesség története (Kassa 1885); Emléklap az eperjesi templom 100 éves örömünnepére (u. u. 1885); A nőről és a nő hármas hivatásáról (u. o. 1886); Vallástanítási tanterv az elemi iskolák részére (u. o. 1885); Az ev. Tiszakerület püspökei (u. o. 1888); A hős Ketzer András ev. vértanu (Budapest 1890); Az egységes középiskola (u. o. 1892); A nagy-sárosi vár ura (u. o. 1893, nyertes pályamű a Luther-társaság által kiirt pályázaton). E lexikon prot. egyházi részébe dolgozik.