(növ.), l. Kinafa.
(ejtsd: uaraz), Ancachs perui departamentónak és H. kerületnek fővárosa, 290 km.-nyire Limától, a H. és Quilcay összefolyásánál, vasut mellett, 3027 m. magasban, (1889) 17 000 lak., egyenes, szabályos utcákkal, nemzeti kollégiummal, temetője körül az indus korból származó és érdekes reliefekkel ékesített kövekből álló fal fut végig.
(ejtsd: uárte) János, spanyol iró, szül. San Juanban (Alsó-Navarra) 1520 körül, megh. 1580 után. Mint orvos élt Madridban. Van egy nevezetes műve: Exámen de ingenios para las sciencias (Baeza 1575, Madrid 1580 s több izben), mely éles lélektani megfigyelésről tanuskodó gondolatokat tartalmaz. E mű, melyet később átdolgoztak, legujabban az Obras escogidas de filósofos c. vállalatban és Biblioteca de autores espańoles 65. kötetében jelent meg. Több nyelvre le van fordítva. V. ö. Guardia, Essai sur l'ouvrage de Juan H. (Páris 1855).
(ejtsd: uaszkan), Nevado de, 6721 m. magas hegycsúcs a perui Ny-i Cordillerákban a rio Huaraz völgye fölött.
(ejtsd: uaszko) vagy Guasco, kikötő Atakama chilei tartományban, a H. torkolatánál 420 lak. Freirina és Valleńar departamentók érceinek fő kiviteli helye.
indus nép Mexiko északkeleti részében, nyelve az u. n. huaxtecatl, a maja-nyelvekhez tartozik. Valószinüleg az őslakosság maradványa, mely az aztékek bevándorlásánál Uj-Hispaniában fentartotta magát és bátorságával megőrizte függetlenségét. Utódaik jelenleg Tozapautól Tamanlipasig laknak és némely faluban még az ősi nyelvet beszélik; régebben sokkal messzibbre kiterjedtek, a később a totonakok lakta vidékre is.
a «hétmagyar» egyike, kitől Szemere-nemzetség származik. Neve a honfoglalás hagyományával elválhatatlanul összeforrt. Árpád Hubát, Szoárdot és Kadocsát küldte «a csehek határa felé Nyitra váráig». A sereg Pásztóról indult el, s átkelvén a Sajóba ömlő Hangony torkolata táján (Bánréve mellett), Gömörvár vidékén keresztül a Baloghátig (Bolhádig), majd a Galga-folyóig ért, átkelt a Verőce és Ipoly vizén, hol a szlávság önként hódolt, sőt a tovább való hadjáratban is részt vett. A Garam vize mellett fekvő Váradot már fegyverrel kellett bevenni. Negyednap mulva Bors vezér seregével növekedve folytatták a hadjáratot. Borsot az ország északnyugati határainak megszállására küldték, ők pedig váradról a Törzsök-erdőn s a Zsitva vizén tul a Nyitrába ömlő Tormos torkolatáig nyomultak, hol Zobor vezér cseh hadaira bukkantak. A szlávok előtt ismeretlen fegyverökkel, a nyillal csakhamar megfutamították az előhadat s a derék sereg ellenében is ki akarták erőszakolni a megáradt Nyitra folyón való átkelést. Negyednapra csakugyan Nyitra várába szorították a cseheket, kiket másnap ostrom alá fogtak, a várat elfoglalták, Zobort pedig a most róla nevezett hegyen fölakasztották. Elfoglalták a környék minden többi várát is és «azon föld minden hűtlenét vasra verve magukkal vivék» Árpádhoz, ki megkegyelmezett a legyőzötteknek, s földeket «ajándékozott» nekik, H.-t pedig «ezen való örömében Nyitra s más várak ispánjává tette és tulajdon földet adott neki a Zsitva vize mellett a Törzsök-erdőig». Igy irja a Névtelen a 33-37. fejezetekben.
1. Jenő, hegedüművész és zeneköltő, Huber Károly ifjabbik fia, szül. Budapesten 1858. Atyjától tanult s már 11 éves korában magára vonta a zenevilág figyelmét egy Viotti-féle versenymű kifogástalan eljátszásával. 1871. Berlinbe ment s ott négy évig képezte magát Joachim József vezetése alatt. 1876. résztvett az első szegedi országos dal- és zeneünnepély nagy hangversenyében, általános feltünést keltve. 1878-ban indult elsó európai körutjára; a magyar közoktatásügyi minisztérium támogatása mellett s Liszt számos ajánlólevelével ellátva Párisba ment, hogy a már akkor beteges Vieuxtempst (l. o.) keresse fel, kinek műveit nagy lelkesedéssel játszotta. Az ősz mester el volt ragadtatva játékától s e perctől fogva haláláig a legbensőbb viszonyban állt vele, sőt utolsó művét, 7-ik versenyművét is neki dedikálta. Az 1880-iki tavaszt Londonban töltötte, hol ujabb babérokat aratott. Ugyanazon év nyarán Algeriába utazott a haldokló Vieuxtemps óhajtására, ki zenei hagyatékának rendezését s kiadását is ő reá bizta, mely Brandus párisi zenekiadónál egy évvel későbben meg is jelent. Ez időben halt meg Wieniawsky is s a belga király Geväert zenedei igazgató ajánlatára 1881. H.-t nevezte ki a brüsszeli konzervatorium hegedü-tanárává. Ez időben 33-nál több zeneműve jelent meg a legelső kiadóknál. Atyja halála után 1885. a budapesti zeneakadémia tanárának hivták meg. Ugyanez évben a nemzeti zenedében is elfogadta a legfelsőbb hegedükiművelési tanári széket, 1886. pedig a pécsi országos dalárközgyülés választotta meg orsz. karnagynak, mely utóbbi állásától azonban 1889. visszavonult. 1894. elvette Czebrián Róza grófnőt, ki több szöveget irt férje szerzeményeihez. H. mint magyar zeneköltő az elsők sorában áll. Férfiakarai, magyar dalai, csárda-jelenetei, ábrándjai, átiratai, virágregéi, széles körökben ismertek s állandóan a hangversenyek műsorán állnak. Nagyszabásu orchesztrális művei, nyitányai, szimfoniái s a magyar királyi operaházban szinrekerült Alienor c. drámai operája is arról tanuskodnak, hogy hivatott felkentje a muzsának. Akadémiai kiváló tanártársával, Popper Dáviddal még 1886. megalapítá vonósnégyes társulatát, melynek kamaraestélyei azóta a fővárosi zeneközönség szélesmérvü felkarolásában méltán részesülnek. Legujabb operáját: A kremonai hegedüst 1894 nov. 10. adták először a budapesti operában.
2. H. Károly, Huber Károly idősbik fia, szül. Budapesten 1853., hol iskoláit is végezte. Atyja kezdetben őt is a zenészeti pályára szánta, de ő a jogi pályát választotta s letévén az ügyvédi vizsgát, több ideig mint ügyvéd önállóan működött. Az ő indítványára s tervezete szerint alakult meg a ma is virágzó Harmonia részvénytársulat (l. o.).
(ejtsd: übár) Gusztáv Adolf, francia radikális képviselő, szül. Madridban 1858 máj. 22-én. Jogot végzett Párisba, és azután a képviselőház tisztviselinek sorába lépett, 1881-ben irodafőnök lett a hadügyi minisztériumban (a Gambetta-kabinetben). 1884. képviselőnek választották Párisban, szintugy 1889. és 1893., mindannyiszor radikális programm alapján. Több izben sürgette az állam és egyháznak teljes elkülönítését. 1895 jan. 31. ellenezte Canrobert marsalnak, mint az 1852-iki államcsiny egyik végrehajtójának államköltségen való eltemettetését. Canrobert fia, ki mint hadnagy Algeriában szolgál és kit az is sértett, hogy H. atyját Bazaine-nel hasonlította össze, párbajra hivta ki H.-t, aki mellén súlyosan megsebesült (febr. 13.). 1888. az école des belles meres c. vigjátékot irta.
Romuald, lengyel jogtudós, szül. Varsóban 1803 febr. 7., megh. u. o. 1890 aug. 6. Jogot, filozofiát tanult s 1832. a büntetőjog tanára lett a varsói egyetemen. 1846 és 1867. elkisérte Bludov grófot Rómába, 1877. a birodalmi gyülés tagjává nevezték ki Pétervárra. Művei, melyek többnyire lengyelül vannak irva, következők: A büntetőjogi elméletekről (1828); Lengyel kriminalisták (1830); A büntetőjog alapelvei (1830); Antiquissimae constitutiones synodales provinciae Gresnensis (Pétervár 1856); Loi Saligne (Varsó 1867); Histoire de la formation de la loi Bourguignonne (Páris 1867); A lengyel jog a XIII. sz.-ban (1874); Droit romain et gréco-byzantin chez les peuples slaves (Páris és Toulouse); A lengyel jog a XIV. sz.-ban: Kázmér törvényei (1881); A legrégibb törvényszéki esküformák gyüjteménye (Varsó 1888).