(ang., ejtsd: impicsment), az angol büntető eljárásban az alsóház által a felsőház előtt valamely parlamenti tag ellen emelt bünvád. Az I.-ben a parlamentnek legfőbb birói hatalma jut kifejezésre. Régente a parlamant gyakran élt az I. jogával; a modern időkben csak ritkán fordul elő. Az utolsó nevezetes esetek: Warren Hastings esete 1788. és Melville lord esete 1850.
(lat.) a. m. akadály. - Impedimenta dirimentia, l. Dirimens.
(olasz, ejtsd: - penyo) a. m. elzálogosítás, kötelezettség, de a tőzsdén inkább abban az értelemben használják, hogy a kockázatot, a felelősséget, a kötelezettségek összeségét jelenti.
(lat.) a. m. sok költséget okozó, költséges.
(lat.) a. m. áthatolhatatlan, kipuhatolhatatlan; Inpenetrabilitas, kipuhatolhatatlanság.
(lat.) a. m. szárnyatlanok, a farlábu uszómadarak egyik családja. L. Pinguin-félék.
(lat.) v. Impensae in rem collatae a. m. beruházás (l. o.); I. necessariae a szükséges, I. utiles, a hasznos, I. voluptariae, az élvezetre való beruházások.
község, l. Kászon-Impér.
Cír. (növ.), l. Ezüstbojt.
(lat.), a fölszólító módnak (l. o.) latin nyelvtani neve; l. még Igemód.