Imprimatur

(lat.) a. m. nyomassék ki. Rövidítve Impr. Ezzel a jelzéssel bocsátja szerző v. szerkesztő, valamint a cenzor a könyvet, hirlapot stb. nyomdába. L. még Damnatio.

Improbabilis

(lat.) a. m. valószinütlen, elfogadhatatlan.

Improbitas

(lat.) a. m. rosszaság, álnok, jellemtelen viselet.

Improduktiv

(lat.) a. m. terméketlen, rosszul termelő.

Impromptu

(franc., ejtsd: eńpromptű) a. m. rögtönzött vers; a latin in promptu szóból ered és oly költeményt fejez ki, melyet a költő nem lassu és érett átérzés után, hanem hirtelen egy-egy ötletének engedve, alkot. - Önálló zenészeti műforma, mellyel manapság már a hangszeres zene minden fajában lehet találkozni, azonban leginkább mégis a zongorairodalomban, hol Chopin volt a kezdeményezője, s hol ő hozta nagy divatba.

Impropériák

(lat.) a. m. szemrehányások, a kat. egyházi ritusnál azok az antifonák, kérdések és responzoriumok, karénekek alakjában, melyeket a passziók hetében szokás énekelni. Leghiresebbek enemben Palestrina imporpériái, melyeket mint a római Laterani-templom karnagya szerzett 1560. s melyek ott manapság is minden évben előadatnak a nagyheti napokon.

Improvisation

(franc., ejtsd: eńprovizaszioń) a. m. rögtönzés. Improvizátor, l. Rögtönző.

Impudens

(lat.) a. m. szemtelen, szemérmetlen; impudicitas, szemérmetlenség.

Impugnatio

(lat.) a. m. ostromlás; impugnál, kifogásol.

Impulsus

(lat.) a. m. lökés, ösztönzés, nógatás.


Kezdőlap

˙