(lat.) a. m. üllő, l. Fül.
(lat., kiegészítve nummi), igy nevezik a délolaszországi őskori görög ezüstpénzeket, melyek előoldalukon domboru ábrázolatot, hátoldalukon pedig négyszögalaku mélyedést tüntetnek fel; utóbbi az üllő nyoma, melyen az érem veretett. Ez éremfajok a vésnökművészet legrégibb emlékei s gyakran rendkivül szépek. E fajhoz tartoznak a Kr. e. 500. elpusztított Siris, s az 510. elpusztított Sybaris érmei is. V. ö. Luynes, Choix de médailles grecques (Páris 1840). L. még Érmek.
László, költő és hirlapiró, szül. Szarvason (Békés vm.), 1855 dec. 20., atyja gimn. tanár volt. A középiskolát szülőhelyén, jogi és bölcsészeti tanulmányait Nagyváradon, Kecskeméten és Budapesten végezte. Az irodalomban 1878. tünt fel verseivel, melyeket a Vasárnapi Ujságban, Fővárosi Lapokban és másutt adott közre. Később hirlapiró lett, s az Egyetértésbe, majd a Budapestbe dolgozott. Politikai cikkei több sajtópörbe keverték, 1880. a pragmatica sanctio ellen elkövetett izgatás miatt több havi fogságot is szenvedet. Mint a függetlenségi és 48-as párt egyik kipróbált és mozgékony publicistája 1894. e párt sajtó-organumának, a Magyarország-nak szerkesztését vette át. Közben folytatta szépirodalmi tevékenségét is, melynek elismeréseül 1892. a Petőfi-társaság tagjául választotta. Költeményeinek egy gyüjteményét 1892-ben adta ki Versek cimmel a Szépirodalmi könyvtárban. I. élő lirikusaink közt a jelentékenyebbek közé tartozik; kivált hazafias költeményeiben sok a tüz és költői verve, mihez a forma könnyüsége járul.
-család (nagyváradi). Régi nemesi család, melynek kétségtelen származását még fel nem derítették. Valószinü azonban, hogy Dalmáciából ered, hol állítólag birt volna egy Ince nevü helységet is. A család első ismert őse, Icsvics v. Icsevics Márk, 1480 körül vándorolt be Magyarországba, Bihar vmegyébe, és csakhamar nagy hirnévre tett szert a törökök elleni harcokban. Mint katona tünt ki fia is, Tamás. Unokái pedig, Mátyás és Péter (mások szerint Gergely), a XVII. sz. elején vitézségük jutalmául nemességüket megujító cimeres levelet kaptak Rudolf királytól. Ez alkalommal változtatta meg Mátyás (Péter gyermektelenül halt el) családi nevét Inczédy-re, talán a hagyományos dalmát birtok alapján; Bihar vmegyében lévén letelepedve, fölvette a «nagyváradi» előnevet is. De már fia, I. Mihály (megh. 1658) Erdélybe ment. Második felesége, Csókási Kata, Apaffy Mihály fejedelem nejének, Bornemissza Annának rokona lévén, ő maga és utódai kiváló szerepet játszottak az erdélyi udvarnál. - I. Mátyás, Apaffy kedvelt, nagy befolyásu tanácsosa volt. Bethlen Miklós irja (gróf Bethlen Miklós önéletirása, kiadta Szalay László), hogy az erdélyi fejedelem el akart válni Bornemissza Annától, mert felette beleszeretett az özvegy Báthory Zsófiába, kit evvel az I. Mátyással meg is kéretett magának. A terv azonban dugába dőlt. Megh. 1678. - I. Péter (Mihály fia), szül. 1638., megh. 1674. Apaffy meghitt kamarása volt. Többször járt követségben a lengyel udvaron és Konstantinápolyban is, ahol különösen I. Lipót király ellen dolgozott pénzzel és igéretekkel a befolyásos török vezéreknél. Fia I. Péter (II.) nagy népszerüséget szerzett magának, mint Alsó-Fehér vmegye buzgó főispánja. - I. Pál, Mihály második fia, eleinte Apaffy udvari kincstárnoka volt, később a kamarajavak igazgatója, majd kir. táblai ülnök lett. Megh. 1704. A bécsi udvarnál több izben szerepelt, mint az erdélyi fejedelem követe. Napló formájában feljegyezte az 1660-1697. terjedő eseményeket, melyek helyenként uj világításban tünnek föl. Legérdekesebbek az 1683., 1688. és az 1691-1697. évi feljegyzések. V. ö. Budapesti Szemle, V. 1859. - I. Mihály (II.), előbb Erdély főpostamestere, majd Apaffy udvari kincstárnoka volt. 1685. követségben járt Bécsben. Fia, I. Sámuel báróságot nyert. Számos utódai azonban nem igen szerepeltek a közélet terén. - I. Sámuel 1794. Torda vmegye főbirája volt. Fia I. László szül. 1776., megh. 1829. 1810. az erdélyi főkormányszék titkára, 1827. valóságos belső titkos és kormányszéki tanácsos. Egy ideig a kolozsvári református kollégium igazgatója is volt. Gyermekei közül kitünt I. Sámuel (l. o.). - I. Gergely (kinek fiága 1816. már kihalt), Mária Terézia királynőtől báróságot nyert. - I. József id., Gergely testvére, ki nevét Intzédi-nek is irta, szül. 1688., megh. 1750. 1736-tól Erdély itélőmestere, 1750. bárói ragnra emeltetett. Tudománykedvelő ember volt, ki az irói pályán is működött. Lefodította Gerhard János Ájtatos elmélkedéseit és Liliomok völgye cimmel ki is adta (Nagyszeben 1745). Ugyanennek a szerzőnek A világ hiuságáról való elmélkedéseit is közrebocsátotta sikerült fordításban (u. o. 1748). V. ö. Sieben burgische Quartalschrift (VII., 1801). Neje volt br. Jósika Judit. Fiai családi nevüket Josinczy-ra változtatták. - I. Zsigmond, született 1805-ben, megh. 1887. Honvédszázados volt az 1848-49. szabadságharcban. Később több izben szerepelt mint országgyülési képviselő is.
I. Sámuel, 1848-iki honvédezredes, született 1810., megh. Kolozsvárt 1893 dec. 3. A katonai pályára lépett és a Sándor ezredben szolgált 1839-ig, amidőn a katonaságot otthagyva, Kolozsvárra költözött. A szabadságharc kitörése után nyomban Bemhez csatlakozott és különösen Piskinél, a medgyesi csatában a Nagyszeben bevételekor adta hősiességének bámulandó jelét. A szabadságharc lezajlása után az osztrák haditörvényszék alezredesei rangjától megfosztotta és mint közkatonát a császári hadseregbe sorozta. 1850. azonban kegyelmet kapván, szülőföldjére vonult vissza. 1867. Alsó-Fehér vmegyében alispánná választották, a honvédség ujjáalkotása után pedig annak soraiba lépett és a honvéd főparancsnok adlatusa lett. Utolsó éveit Kolozsvárt töltötte.
az In Nomine Dei v. Domini rövidítése, Isten v. az Ur nevében.
Indiana (állam) nevének rövidítése.
(növ. stolo, ostorinda), némely növénynek legalsó levelei tövéből oldalvást kinőtt hajtás, mely a levegőbe fel nem emelkedik, hanem a földön szétterjed.
(lat.) a. m. kutatás; vadászatnál: bekerítés.
Péter (Erdélyi), pedagogus, szül. Patás (Kolozs vmegye) 1824 jul. 24., megh. Kolozsvárt 1885 jul 8. A kolozsvári ref. kollégiumban jogot és teologiát hallgatott s aztán tanítóskodott. Az erdélyi ref. egyházkerület által a falusi tanítók számára rendezett póttanfolyamokat ő vezette s a tanításban kiváló sikert ért el. A 48-as mozgalmak egyidőre megzavarták működésében; 1851. aztán Pestre kerül s a Szőnyi-féle intézetben tanított s amellett magánórákat adott; 1857. a kolozsvári reform. leányiskola igazgatója, majd főiskolai tanár, 1870. pedig taníképzői tanár lett. Érdemes pedagogiai irodalmi munkásságot fejtett ki s mint nevelőnek is kiváló sikerei voltak. Művei: Egészen uj szerkezetü abc, vagyis vezérkönyv az olvasni tanításban és tanulásban (Eger 1852, több kiadást ért); ABC és olvasókönyv, protestáns elemi iskolák számára (Pest 1854); Fali olvasó táblák (u. o.); Magyar olvasókönyv a protestáns algimnázium I. és II. osztályai számára (u. o. 1856); u. a. a III. osztály számára (u. o. 1859); Képes verseskönyv (u. o. 1858).
folyó Svédországban, Jemtlandban, Ragunda közelében, az Amra és Ragunda összefolyásából keletkezik; 4 vizesést alkot, amelyek közül a legnagyobb az Eds-vall (mintegy 80 m.). Az Ainö nevü szigetet alkotván, Simdsvall közelében a Botteni-öbölbe torkollik. Vizkörnyéke 20 970 km2.