az indiai nyelveknek, különösen a szanszkritnak és az ind régiségeknek buvára.
(ásv.), l. Anortit.
németesen Amerika őslakói, helyesen indusok (l. o.).
(lat.) a. m. jelentés, följelentés, az orvostanban javallat (l. o.).
1. Igemód.
1. Bünjelenségek.
(ang.) a. m. vádirat.
(lat.), a rómaiaknál az a császári rendelet, melyben az adóláb 15 évre kivettetett s melytől az egész 15 évi adóidőszakot I.-nak nevezték el. 312-től kezdve az I.-kör időszámítási határpontul szolgált, melynek kezdete Kr. e. a 3. évre tétetett. E szerint a keresztény időszámítás első éve az I. negyedik évét tevé. Ezen az alapon, ha meg akarjuk tudni, hogy időrendszerünk valamelyik éve hányadik évét teszi az I.-nak, amahhoz 3-at kell hozzáadnunk, ezt az összeget15-tel elosztanunk, a maradvány mutatja az I. évet. P. 1893+3= 1896, elosztva 15-tel marad 6,1893 tehát hatodik éve az I.-nak. Ha semmisem marad, 15 lesz az I. évszáma. A középkorban az I. száma a nyilvános okmányokon hozzácsatoltatott a folyó évszámhoz, de három nemét kell megkülönböztetnünk. A görög v. bizanci I. szept. 1-jével kezdődött s ez a gör. kel. egyházban jelenleg is használatban van; a császári I. (I. caesarea) először Bédánál fordul elő sáltala vált elterjedtté, ez szept. 15-ével vette kezdetét; végre a római v. pápai 1. (I. romana, pontificalis) Kr. u. 313 jan. 1-ével kezdődött s a római kancelláriában a XIII. sz.-tól kezdve, később pedig az egész nyugaton használatos volt. A régi szokás emlékére az I. jelenleg is naptárainkban, a kortani betük mellett előfordul.
1. Addictio.
(uj-latin) a. m. közömbösség, azaz valamely kérdésre vonatkozólag minden állásfoglalástól való tartózkodás érdeklődés hiánya miatt. Aki I.-sal viseltetik valamely üggyel, kérdéssel, felfogással stb. szemben, ebben a tekintetben indifferens. L. Adiafora.