(lat.) a. m. oszlopköz, vagyis az oszlopoknak egymástóli távolsága, rendesen oszloptengelytől oszloptengelyig mérve.
(lat.) a. m. a tüznek és viznek eltiltása; a rómaiaknál az országból való kiutasítás.
(lat.) a. m. tilalom. A római jogban I.-nak bizonyos birói parancsokat neveztek, melyek leginkább tényleges állapotoknak hatalmaskodás és efélék ellen hatóságilag való fentartását célozván, a jogvédelemnek, de egyuttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték. Aszerint, amint az I. bizonyos tilalmat tartalmazott vagy alperesnek valaminek visszaszolgáltatását v. előmutatását hagyta meg, prohibitoria, restitutoria v. exhibitoria I.-okat különböztettek meg. A birtok védelmére szolgáló I.-ok különösen I. retinendae vagy krecuperandae, vagy kadipiscendae possessionis, a szerint, amint fennálló, de megháborított birtoknak fentartására, elvesztett birtoknak visszaszerzésére, v. birtoknak megszerzésére irányulnak. Az elsőt ingatlanoknál I. uti possidites-, ingóknál I. atrubi-nak nevezték. Ezenkivül az I.-oknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak. - I. az egyházjogban, l. Egyházi büntetések.
régi s népies neve a kamatnak, a latin interesse-ből.
(franc., ejtsd: eńtrasszań) a. m. érdekes minden, ami a közönségestől elüt, meglep és vonz. L. Érdekes.
(lat., az intersumból) a. m. érdek, mellyel valaki v. valami iránt viseltetünk; valamely dolognak tulajdonított érték és jelentőség. A jogtudományban I. v. id quod interest jelenti valamely dolognak, szolgáltatásnak vagyonértékét, mely különösen akkor jő tekintetbe, ha az adós a szolgáltatást egyáltalán nem, vagy nem a szerződés értelmében teljesíti. Az I. főleg a kárnál és kártérítésnél bir jelentőséggel. A kötelem létezéséhez szükséges, hogy a tárgyát képező szolgáltatás vagyonjogi értékkel, I.-vel birjon; de oly szolgáltatások is, melyek önmagukban vagyoni értékkel nem birnak, ilyennel felruházhatók, jelesül a szolgáltatás nem teljesítésének esetére kikötött pénzbirság utján.
(növ.) a. m. az edénynyalábok között levő kambium.
(lat.) a. m. megölés.
(uj-lat.), a rezgő mozgásnál egymással találkozó hullámoknak egymásra való kölcsönös behatása. A találkozó hullámok kölcsönös fekvése szerint a behatás igen különböző lehet; ha a két hullámban a hullámhegyek egybeesnek, akkor egymást erősítik; ha azonban hullámhegy hullámvölggyel esik egybe, akkor egymást gyöngítik; ha utóbbi esetben a két hullám egyforma, akkor egymást teljesen megsemmisítik. A hanghullámok I.-ján alapszik az álló hanghullámok keletkezése p. a sipokban; t. i. az előrehaladó és visszavert hullámok I.-ján. A fénytanban ama jelenséget, hogy ha valamely fényforrás két különböző pontjából jut fény valamely A pontba, akkor A-ban a megvilágítás általánosságban nem egyenlő a két pontból eredő megvilágítások összegével, az elméleti fizika a fény hullámelméletéből kiindulva, a fényhullámok I.-jára vezeti vissza. Hogy a megvilágítás az A pontban nem mindig egyenlő a két pontból eredő megvilágítások összegével, azt szembeötlőleg a Fresnel-féle tükörkisérlet mutatja; l. Fresnel.
(lat.) a. m. hátul.