(ejtsd: ijove), az É.-amerikai Egyesült-Államok egyike, Wisconsin, Illinois, Misszuri, Nebraska, Dakota és Minnesota közt, 145 100 km2 területtel, (1890) 1 911 896, 1 km2-re 13 lak. Az egész állam sik prairie-vidék, amelyen át egy alacsony földhát vonul végig, mint a Misszisszippi és Misszuri közti vizválasztója és amelynek DK-i lejtője sokkal hosszabb, mint a DNy-i. A Misszuriba csak kis folyók folynak, a Misszisszippi mellékvizei ellenben jelentősebbek. Ezek közt a legnagyobbak a 300 km.-nyire hajózható Des Moines, az 500 km. hosszu és 130 km.-nyi hosszuságban hajózható I. és a Red Cedar. Az éghajlat meglehetősen kontinentális; Council Bluffsben az évi közép hőmérséklet 9,7°, legnagyobb hideg 26,6°, legnagyobb meleg 40°. A főfoglalkozás még mindig a földmivelés. 1892. termett 200 millió bushel kukorica, 7,25 millió bushel buza és 95 millió bushel zab. I.-ben kezdődik azon nagy széntelep, amely azután messze elterjed D- és K-felé. A szénbányászat, különösen miután az erdőket csaknem teljesen kiirtották és az ipar is mindig nagyobb lendületet vesz, folyton nagyobb mértéket ölt. 1888. 31/4 millió tonna szenet bányásztak; jelentős még az ólombányászat is, főképen Dubuqueben és Buena Vistában vannak ólombányák. 1891. 317 267 gyermek járt iskolába és az állam oktatásügyi budgetje 6,7 millió dollárt tett ki. I. 99 countyra van fölosztva; fővárosa Des Moines. A kormányzót, a 107 képviselőt 2, az 50 szenátort 4 és a főtörvényszék biráit 6 évre választják. Benne a szeszes italok elárusítása el van tiltva. I. eredetileg Louisianához tartozott. 1763-ban a franciák Spanyolországnak engedték át, de 1800-ban visszanyerték és 1803. 80 millió frankért végleg eladták az Egyesült-Államoknak. 1832. a Black-Hawk nevü háboru dult a fehérbőrüek és indusok közt. 1838-ban territoriummá és 1846-ban állammá lett. V. ö. Blanchard, Handbook of I. stb. (1867); Wilson, A descr. of I. (1866).
(ejtsd: ajove sziti), Johnson county székhelye Iowa É.-amerikai államban, az Iowa jobbpartján, vasut mellett, (1890) 7016 lak., keményítő-, cukor- és olajkészítéssel; állami egyetemmel és az állam történelmi könyvtárával (4000 kötet). 1855-ig Iowa állam fővárosa volt.
ipamuram, a családban a férj számára a feleségének, a feleség számára a férjnek apját jelenti. Más neve após.
az a termelési ág, mely a nyers termelés utján előállított anyagokat átalakítva, emberi szükségek fedezésére alkalmassá teszi. Az iparban a munka, a nyers termelésnél a természeti erő, a kereskedelemnél pedig a tőke a főtényező. Az őstermelésnél a természet uralkodik az ember, az iparnál ellenben az ember uralkodik a természet felett. Az ipari tevékenység terén az emberi ész, leleményesség és számítás sokkal jobban érvényesülhet, mint p. a mezőgazdaság körében. A munkamegosztás sokkal inkább alkalmazható az iparban, az ipari munkás ennélfogva egyrészt függőbb helyzetbe jön a termelés egészével, de függetlenebb a munkaadóval szemben, mint a mezőgazdasági munkás. Az ipar jelentősége gazdasági, művelődési és politikai tekintetben egyaránt megmérhetetlen. Ipar nélkül a mezőgazdaság sem fejlődhetik kellőleg, a gazdasági élet nélküle nagyon egyoldalu és tökéletlen. A városi életnek és ezzel a kulturális élet fejlődésének alapját az ipar képezi. Az életmód általa az alsóbb társadalmi rétegekben is szebbé, kellemesebbé és változatosabbá alakul. Politikai szempontból nagy fontossága van, mivel az erős középosztályt voltaképen az ipar teremti meg és a haladás szellemét az oltja a társadalomba. Az iparnak vannak hátrányai is, melyek részint annak természetében gyökeredznek, részint helyes szervezkedés és észszerü iparpolitika mellett csökkenthetők v. teljesen elháríthatók. Gazdaságilag hátrányos az ipari fejlődésnél az, hogy a vidéki lakosságot a városokba terelvén, megélhetését az illető iparág sorsához köti és ennélfogva sokszor válságoknak teszi ki. Az egyoldalu, zárt, egészségtelen helyeken folytatott ipari munka mellett a lakosság könnyen elcsenevészik. A sürü iparos népesség nyugtalan természetü, helyzetével könnyen elégedetlenné válik és a társadalmi forrongások kiszámíthatatlan anyagát képezi.
Az iparnak különböző nemei: a gyáripar, a kézműipar, a házi ipar és a vándoripar. A gyáriparnál alkalmazható leginkább a munkamegosztás, mert az tömegtermeléssel foglalkozván, az egyes apróbb kész munkák teljesítésére gépeket használ. Az ujabbkori haladás ellenállhatatlanul a gyáripar fejlődésére vezet, mely leginkább nagy vállalatok utján megy végbe. Az ipari munkásmozgalmak leginkább a nagy ipari vállalatok keretében keletkeznek és zajlanak le. Az ipari munkás itt ugyanis egyéniségét legnagyobbrészt elveszti és egyszerü elemmé alakul át, melyet az erkölcsi mozzanatok sokkal kevésbé vezetnek, mint a kézműipari segédmunkást, aki legnagyobbrészt csak gazdaságilag megoszlott munkát végez, mely egész termelvényeket állít elő, amelynek termelésében örömet is találhat. A kézműiparban foglalkozók sokkal kevésbé egyoldalu munkát végeznek és viszonylag rendszerint patriarkálisabb viszonyok közt élnek, mint a gyári munkások. A gyári és a nagyipar, a kézmű- és a kisipar mindinkább azonos fogalmakká lesznek. Mindazon előnyök és hátrányok, melyek a nagy és kis vállalattal kapcsolatosak, jelentkeznek tehát ezeknél is. A kisipar természetes körén kivül, mely főleg az egyéni izlés, a művészeti igény kielégítésére és a javítások eszközlésében áll, folyton szükebb térre szorul és a nagyipar versenyével szemben nem képes magát fentartani. Némely iparágban a kisipar kapcsolatba hozható a gyáriparral, midőn valamely gyári részmunkás van hivatva azt teljesíteni. A házi ipar (l. o.) szintén szerves összeköttetésben állhat a nagyiparral, midőn az iparcikkek bizonyos alkatrészeinek elkészítésére, esetleg valamely mellékes gyári munkának teljesítésére van utalva. De a házi ipar nagy vállalat keretében gyári központ nélkül is fennállhat, midőn azonban kereskedelmi vezetés alá kerül. A gyáripar az ujabb kor szülötte. Hatalmas lendületet azóta vett, mióta az erőgépek alkalmazásával a gépmunka olcsóbb lett és a technika minden irányban fejlődött. A jövő az ipar terén ezen alakulásé. Hátrányai mellett, melyek ellen küzdeni az iparpolitika feladatát képezi, igen nagy és a belterjes mivelődés szempontjából eléggé meg nem becsülhető előnyei vannak, melyek közt első helyen áll a nemzet gazdasági életének arányos, biztosítottabb haladása, a természet szeszélyeitől való nagyobb függetlensége és ébersége. A szabad mozgást ez az ipari alakulat nem nélkülözhetvén, a céhekbe sohasem volt beszorítható, sőt azt is az ő hatásának kell nem kis részben tulajdonítani, hogy a kézműipar szintén kibontakozott a céhszervezet lenyügző kötelékeiből. A céhek helyére részint a szabad ipartársulatok, részint a szabályzott, de a termelést nem akadályozó ipartestületek léptek a kézműipar körében. A gyáripar ezekbe sem kényszeríthető bele.
azon adó, mely különböző termelési tényezőknek üzletszerü összefoglalásából származó keresetre esik. A földjáradék megadóztatása a földadó (l. o.) utján történvén, az önállóan értékesített tőke kamatja a tőkejáradék- és házadó utján, a vállalkozói nyereség, a munkabér és végül a különböző termelési tényezők összefoglalásából származó jövedelem legnagyobb része az I. utján adóztatandó meg. Az összesen e csoport alá tartozó vállalatok adója gyakran kereseti adónak is neveztetik. Szükebb értelemben az I. tárgyát csak az ipari és kereskedelmi vállalatok (ideszámítva a közlekedést is) képezik; néha ezek egy része is ki van véve, amennyiben részvénytársulatok kezében vannak, melyek külön adó által érintetnek. Az I. a hozadékadórendszer körébe tartozik és a többi hozadékadók mellett csak lassabban fejlődött az ipar és kereskedelem haladásával. Az I. megállapítására szükséges az ipari vállalatok számának folytonos nyilvántartása; az adóforrás megállapítására többnyire szolgál a tőke nagysága, az alkalmazott munkások száma és munkagépek minősége, a telephely forgalmi jelentősége, mely adatok az iparkataszterben feljegyeztetnek. Legnevezetesebb a francia I., mely ez adónem legtökéletesebb keresztülvitelét képviseli, amennyiben különösen az egyes üzleti és helyi osztályok helyes megállapítására kiváló gondot fordít. Az uj porosz I. (1891 jun. 24.) szerint négy helyi s négy üzleti osztály különböztetik meg. Az első helyi osztályba tartoznak az 50 000 lakoson felüli városok, a másodikba a városok 10 000-50 000 lakosig, a harmadikba 2000-10 000-ig, a negyedikbe a többiek. Az első üzleti osztályba tartoznak azon üzletek, melyeknek évi hozadéka 50 000 márkát vagy többet tesz, avagy az üzleti és alaptőke 2 milliót tesz; a másodikba az üzletek 20 000-50 000 hozadékkal, v. 150 000-1 000 000 márka alap- és üzleti tőkével; a harmadikba 4000-20 000 márkányi hozadékkal v. 30 000-150 000 márkányi üzleti és alaptőkével biró üzletek; a negyedikbe 1500-4000, illetőleg 3000-30 000 márkányi üzletek; az ennél kisebb üzletek I.-t nem fizetnek. Az első osztályban az adókulcs 1%, a többi osztályokban, melyekben az adózók adótársulattá egyesíttetnek, mely az összes üzletek után járó közép adótételeket előteremteni tartozik; a közép adótétel a következő: a II. osztályban 300 márka, a III.-ban 80, a IV.-ben 16.
Nálunk az I. mint külön adó nem létezik, hanem a kereseti adó részét teszi; azonkivül ide tartozik a nálunk külön szereplő részvénytársulati adó és bányaadó.
az ipartörvény rendelkezései ellen vetőkre kirótt birságokból alakuló alapok, melyeket a vármegyék és önálló törvényhatóságu városok külön I. v. ipariskolai alap gyanánt kezelnek és melyek kizárólag az iparos- és kereskedőtanonciskolák segélyezésére fordíthatók. Az I. a kereskedelemügyi és vallás- és közoktatásügyi miniszterek közös felügyelete alatt áll s minden segély, mely ebből megszavaztatik, ezeknek jóváhagyását igényli. Az ezen alapokból évenkint tanonciskolák segélyezésére fordított összeg 20-25 000 forintra rug. Az egyes törvényhatóságok által kezelt I. összes vagyona 1893 jul. 30-án 117 684 frt 61 kr. volt. V. ö. Kereskedelmi miniszter jelentése 1893. évi működéséről.
oly pénzintézet, melynek célja első sorban az iparosok hiteligényének kielégítése, iparvállalatok létesítése és támogatása. Az I. ez utóbbi feladata teljesen összeesik a Crédit mobilier (l. o.) feladatával, mig az iparosok hiteligényeinek kielégítése tapasztalat szerint sokkal könnyebben és célszerübben történik szövetkezetek utján, különösen amennyiben a kisipar hiteligényeiről van szó. Ezek az I.-ok rendszerint nem felelnek meg kitüzött feladatuknak, hanem többé-kevésbé ugyanazokat az üzletágakat kultiválják, mint egyéb bankok és az iparvállalatok. Támogatásuk csak arra szokott szorítkozni, hogy általuk létesített vagy patronizált iparvállalatok részvényeire zálogkölcsönt adnak. Nálunk az I.-ok létesítését külön törvényadta kedvezményekkel támogatják. Az 1890. évi XIV. t.-cikk, mely a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről szól, felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy egyetértőleg a kereskedelemügyi miniszterrel, arra az esetre, ha Budapest székhellyel a hazai ipar és kereskedelem előmozdítására legalább öt millió forint alaptőkével oly részvénytársaság alakulna, amely alapszabályai szerint főcéljául a magyar korona országaiban uj iparágak létesítését és meghonosítását, a már létezők fejlesztését és segélyezését, továbbá ugyancsak a magyar korona országaiban az iparosok és iparvállalatok számára lehető olcsó hitelek nyujtását tüzné maga elé, ezeket a részvénytársaságokat kedvezményekben részesíthesse. Ezek a kedvezmények abból állnak, hogy a megalakulásnál és az első tőkefelemelésnél kibocsátandó részvények bélyeg- és jogilleték fizetése alól fel vannak mentve, továbbá a megalakulástól számítandő 15 évi időtartamra teljes adómentességet élvez a társaság a részvénytőke 6%-át meg nem haladó ama jövedelme után, melyet az általa vagy részvételével alapított iparvállalatok és egyéb létesítéséből, vagy üzemeiből élvez, és az ujonnan alapított v. már létező iparvállalatokban való részesedésből, vagy ily vállalatoknak pénzügyi segélyezéséből élvez. E törvény alapján alakult még 1890-ben a Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság öt millió forint alaptőkével, mely alaptőke azóta nyolc millió forintra emeltetett fel. Azonkivül létezik már 1864 óta az Első magyar iparbank (l. o.), mely azonban csak nevében viseli az I. szót, de csak a kisebbszerü rendes banküzletekkel foglalkozik.
ujabban különösen oly biróságok, amelyeknek rendeltetése főleg a munkások és munkaadók között fenforgó peres ügyekben eljárni. Ilyen I.-okat képezhetnek bizonyos iparhatóságok, de az ujabb fejlődés inkább egészen különálló biróságok szervezésére irányul. Ilyen biróságok egyik legrégibb alakja az I. Napoleon által 1809. életbe léptetett Conseil des Prud'hommes, továbbá az angol békéltető és választott biróságok (Conciliation and arbitration board). Legujabban Németországban történt önálló I.-ok felállítása (1890 julius 29. törvény). E biróságok gyakran a munkabiróságok, munkakamarák néven említtetnek. (L. Békéltető bizottságok.) V. ö. Stieda, Das Gewerbegericht (Lipcse 1890); Földes, Társadalmi gazdaságtan, II. (Budapest 1894).
l. Iparjog.
országos, az a pénzalap, melyet Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1890. létesített, hogy általa ujabb iparfejlesztési eszközt teremtsen. Az alap rendeltetése, hogy ujonnan létesítendő vagy már létező hazai ipar- s kereskedelmi vállalatok segélyezésére szolgál, olyképen, hogy egyrészt a) a kereskedelmi miniszter, a vállalatok létesítésénél vagy kiterjesztésénél mint részvényes, illetve szövetkezeti vagy mint kültag működik közre; másrészt b) a kereskedelmi miniszter az illető vállalatoknak az alapból kölcsönt engedélyez, v. határozott visszafizetési kötelezettség és idő kikötése, vagy az üzlet eredményeihez kötött visszafizetési kötelezettség mellett, mindkét esetben kamatra v. kamat nélkül, továbbá c) ily vállalatoknak évi v. egyszer s mindenkorra szóló szegélyösszeget nyujt; végül d) gépeket, szerelvényeket és berendezéseket szerez be bizonyos vállalatok, ipariskolák és tanműhelyek részére és ezen gépeket, szerelvényeket és berendezéseket használatra engedi át bizonyos időre, esetleg tulajdonába bocsátja. Ezen alap vagyonát képezik: magánadományok, büntetés- és birságpénzek, melyeket törvény v. rendelet ezen alapra fordítandóknak kijelöl s különösen szabályellenesen v. engedély nélkül foganatosítandó vasuti építkezések után kirótt birságok; a kereskedelmi miniszterrel v. alantas hatóságaival kötött építési s más vállalati szerződésekből folyó bánatpénzek, kötbérek s birságok, végül a kereskedelmi miniszter évi költségvetéseiben ezen célra felvett s az alapba utalt összegek. Ezen alap vagyona volt 1893 dec. végén 260 818 frt, melyből kölcsönök gyanánt engedélyeztetett ugyanazon időig 240 000 frt.