az olyan nagyszemü gránit, melyben a földpátokat széles quarcegyének szabályosan ugy növik át, hogy a földpát hasadási lapjai némiképen a zsidóiráshoz hasonlítanak.
az irásban a mondatok elkülönítésére és a hang emelkedése s ereszkedése megjelölésére szolgálnak. A mai I. lényegükben az alexandriai grammatikusoktól erednek; a középkor végén a velencei könyvnyomtatók szaporították őket és szabályozták használatukat.
l. Exegezis.
igy nevezzük az összes irásos fogalmazványokat és pedig mint a köznapi élet irományait, a bizalmas és üzleti leveleket, az ügyiratokat, hivatalos iratokat, mint az irodalom prózai és verses termékeit. Fölosztani épp ez alapon lehet őket a köz- és magánéleti ügyiratokra és irodalmi termékekre; ez utóbbiakat általánosabb tartalmuk, vagy legalább művészibb formájuk, egyáltalán maradandóbb értékük különbözteti meg. Az irodalmi I.-et ismét fel lehet általános irályuk szeirnt három csoportra osztani: költői művek (gyönyörködtető céllal), szónoki művek (rábeszélő céllal) és értekező művek (ismeretközlő céllal); más felosztás szerint költői művek prózai művek, ez utóbbiak ismét szónokiak, történetiek és értekezők (rábeszélők, elbeszélők, megbeszélők). A költőművek elmélete a poétika, a prózaiaké pedig a rhetorika.
feladata véleményt adni abban a kérdésben, vajjon valamely irás vagy aláirás egy meghatározott személy kezétől származik-e vagy sem. A vélemény alapját az irásösszehasonlítás képezi. A kérdéses irásnak összehasonlítása oly irással, amelyről kétségtelen, hogy az a meghatározott személytől ered. Ebből a célból az illetőtől próbairás követelhető. Az I. ugy polgári, mint büntető perekben vehetők igénybe. Véleményüknek elfogadása a biró szabad belátásától függ. Hogy az érvek, melyeket az I. véleményök támogatására felhoznak, a birói meggyőződés megérlelésére befolyással lehetnek és vannak, az kétségtelen. De nem szabad feledni, hogy ez a legbizonytalanabb bizonyítási eszközöknek egyike. A tévedéseknek lehetősége sehol sem oly közelfekvő, mint itt s annál nagyobb, minél inkább meg vannak az I. győződve csalhatatlanságukról.
a. m. irásérc (l. o.).
1. Forrai-Nagy-I., l. Forray-Nagy-Iratos. - 2. Kis-I., nagyközség Csanád vmegye battonyai j.-ban, (1891) 2174 magyar lak., gőzmalommal.
a. m. tarka, de tkp. mesterséges metszetekkel, iratokkal felcifrázott, ékesített vagy festékkel rajzolt.
T. János, ref. lelkész, iró, szül. 1576., megh. S.-A.-Ujhelyen 1648 vége felé. Tanulási helye és ideje nincs tudva, azonban 1607. már mint lelkész működött. 1620 tájától S.-A.-Ujhelyen lelkészkedett, de már 1622 okt. szentesi (Zemplén vmegye), 1624. őszén pedig toronyai pap volt. Azután ujra S.-A.-Ujhelybe ment, honnan 1629. visszatért Toronyára. 1646. részt vett a szatmárnémetii nemzeti zsinaton, de mint már ismét s.-a.-ujhelyi lelkész. Művei: Halotti prédikáció (Bedegi Nyári Ferenc temetésén 1622 okt. Bártfa 1624); Patika szerszámos bolt (Perkinsus V. után ford., Lőcse 1637., II. kiad. u. o. 1641); Az emberi élet boldogul való igazgatásáról (Perkinsus V. után ford., u. o. 1637., II. kiad. u. o. 1641). Ez utóbbinak előszavában érdekes adatok vannak a magyarországi reformáció történetéről.
l. Iroda.