1. (Irawaddy, Airavati) Hátsó-Indiának Birmában levő körülbelül 1900 km. hosszu folyója. A khamtik földjén, Asszam és a khinai határ közt, az é. sz. 28°, illetőleg 27° alatt két, Me-kha (a. m. kis folyó) és Mali-kha (a. m. nagy folyó) nevü forrásfolyóból ered, amelyek az é. sz. 26° alatt egyesülnek és D-nek folynak, amely irányt az I. torkolatáig nagyjából megtart. A 25° alatt fölveszi a Mogoungot vagyis Nam-Khongot; ennek torkolata alatt 50 m. széles, de igen mély hegyszorosba (Kiuk - duen) lép; ennek elhagyása után Bamo városhoz jut, ahol a Bamo v. Nam-Taping nevü mellékvizét veszi föl; itt kezdődik, bár még kétszer szorítják össze medrét hegyek, a hajózhatósága. Bamo és Amarapura közt balról kapja a legtöbb mellékvizét; ezek közt a Soaili a legnagyobb. Amarapuratól mintegy 80 km.-nyire lejebb ömlik bele a Mrit-ngi és a Kien-duen, két utolsó jelentékenyebb mellékfolyója. Ezek torkolatán alul az I. erősen kiszélesedik és számos szigetet fog körül. A tengertől 220 km.-nyire egyenes vonalban megkezdődik a delta képződése. A K-i ág, a vizben legbővebb, megtartja az I. nevet; a legnyugatibb a Basszein. Az ágak számosak; 9 főágat különböztetnek meg. A delta alapja 200 km. hosszu; területe 40 000 km2. Legnagyobb a vizállás jul. és aug., legkisebb febr., márc. és ápr. hónapokban. Ez utóbbi időben 2000-1300 m3, augusztusban 56 000 m3, átlag pedig 13 600 m3 a viztartalma. Az angolok az áradások megakadályozása végett partjain nagy töltéseket építenek. Ranguntól Bamoig 9 nap alatt mennek föl a gőzösök. Az I.-völgye Hátsó-India Ny-i részének történelmében mindig a legnagyobb szerepet játszotta. Mindenkoron itt épültek a fővárosok. V. ö. Sandemann, The river I. (Proc. of The Roy. Geogr. Soc., 1882, 4 köt. 257-273. l.). - 2. I. Brit-Birma egyik diviziója, 43 524 km2 területtel. 1 161 119 lak., akik közt legtöbb a buddhista. Legjelentékenyebb városai Basszein (l. o.), Prome és Thajet-mjo.
tüzhányó és Costa Rica egyik legmagasabb hegycsúcsa (3505 m.) Cartago mellett, amelyről mindkét világtenger látható.
(állat), l. Ragadozók, melynek mellékletén az I. képe is látható.
az ugyanily nevü járás székhelye Perm (ettől 635 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az Ural ázsiai lejtőjén, az I. és Nica összefolyásánál, (1890) 5614 lak., márciusban egész hónapon át tartó nagy vásárokkal, amelyet a birodalom minden részéből (1892) mintegy 20 000 kereskedő keresett föl és 34,58 mllió rubel értékü árut bocsátott eladásra; ezek közt a legjelentékenyebbek: a kézműáruk, tea és prémek. I. gőzhajóösszeköttetésben áll a Tobol, Ob és Irtis melléki helységekkel.
(irish lace), l. Csipke.
egyenes, árszerü szerszám, gyakran fanyélben v. pedig állványon megerősítve. E szerszámmal rajzolják ki a gép-, vas- és faiparban a megmunkálás határait.
(ejtsd: airdell), county É.-Karolina É.-amerikai államban, 1550 km2 területtel, 25 462 lak., Statesville székhellyel.
(Felső-), nagyközség Tolna vmegye dombovári j.-ban, (1891) 2974 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, ipartestülettel.
v. Piroska, Szt. László király és rheinfeldi Adelhaid leánya, született 1088 táján, megh. 1133. Komnenos János herceg, később II. János néven (1118-43) görög császár 1104 táján vette feleségül. I. építtette a középkori Bizanc legtöbb templomát és kolostorát a Mindenható dicsőségére. Sok más képpen együtt ezt a templomot ékesítette Szüz Máriának az a képe, melyet - hagyományok szerint - Lukács evangelista festett s melyet most a konstantinápolyi San Petro templomában őriznek s az a vöröskő, melyre fektették volna a keresztjéről levett Jézus Krisztust. Ezt a követ I. császárné fia, I. Mánuel (l. o.) görög császár hozatta el Efezusból. E templom a mai Seirek-Klisze-Dsámi. Előtte áll I. császárné faragott koporsója, melyet most viztartóul használnak. A templom közelében áll egy kis nyolcszögletü épület, mely I. kolostorának könyvtárául szolgált. A gör. nemz. könyvtárban 551. sz. a. megvan az az 1385. készült másokat, mely - mint az 562. szám alatt egy másik pergamen-kódex - ezen Pantokrator-templomot, kolostort s annak alapítóját 145 versben dicsőíti, s áldást kér a császárra és császárnéra. Dicsőíti az építőt, Beszelél Nikefort is (Veszélyt vagy Veszelyt?), akit talán Magyarországból vitt magával I. (V. ö. Görög költemény Szt. László leányáról. Kiadta Récsey Viktor. Philologiai Közlöny, 1893, 705-714. l.). I. befolyása okozhatta, hogy Görögország nem avatkozott be, midőn Kálmán Dalmátországot elfoglalta; hogy 1112. a görög kormány nem tanácsolta Velencének Dalmátország visszafoglalását, hogy Kálmán király az antiochiai Bohemund herceggel folytatott háboruban Görögországot segítette, de viszont az is, hogy a görögök a Magyarországban megvakított Álmos herceget befogadták. János meg akarta «fenyíteni» Istvánt, ki - mint mondta - az ő alattvalója s I.-t (vagy ahogy Thuróczy nevezi, Piroskát), ki pártját fogta, állítólag meg is verte, minek azonban az uralkodó nemes jelleme ellenmond. Gyermekei: Elek (szül. 1106., megh. 1141.); Andronikus (megh. 1142); Izsák; I. Mánuel (szül 1122., megh. 1180 szept. 23.), atyja halála után 1143 ápr. 8-tól Görögország császára; Mária, megh. 1143. s még két leány, kik közül az egyik Kontostephános István herceghez, a másik Vatatzes Tivadarhoz ment nőül.
(Iréne), 1. I., a szépségéről, szelleméről, de egyszersmind elvetemült életéről is hires görög császárnő, Athénből származott. IV. Leo császárnak halála után (780), mint kiskoru fiának, VI. Konstantinnak gyámja kezdett uralkodni. Szerencsétlen háborut viselt az arabokkal s 782-ben gyalázatos békét vásárolt Harun al Rasidtól. Sürgetésére egybegyült 787. a niceai zsinat, mely I. kivánsága szerint a képek tiszteletét megint megengedte; az ortodox egyház ez érdeméért a szentek közé vette őt fel. Fia 791. föllázadt ellene és a tróntól megfosztotta, csakhogy I. 797. ujra magához ragadván a hatalmat, fiát börtönbe vetette és szemevilágától megfosztotta. Ez időtől fogva még nagyobb fényüzéssel vette magát körül s szertelen pazarlást vitt véghez. Nagy Károly császárt, ki egy ideig kezével együtt a keletrómai császárságot is akarta megszerezni, kijátszotta. Elvégül Nikephoros vezér ujra felkelést támasztott ellene és 802. Leszbosz szigetére számüzte, ahol I. 803. egy kolostorban meghalt.
2. I., Angelos Izsák bizanci császárnak leánya, szül. 1170 körül, megh. 1208 aug. 25. Jegyben járt Rogerrel, leccei Tankred, a Két-Szicilia királyának fiával; 1194. azonban VI. Henrik császár hatalmába került s miután jegyese a harctéren elesett, a császár őt 1195. öccsével, Fülöp sváb herceggel adta össze. 1205. férjével együtt Aachenban megkoronázták. Az egykoruak magasztalva szólanak kelleméről és szeretetreméltóságáról; csakhogy a zord idők viharja «eme tövis nélküli rózsát, ez epe nélküli galambot» is kora sirba vitte. Miután férjét, aki gyilkos kezének esett áldozatul, elvesztette, Hohenstaufen várában gyermekágyban meghalt. A lorchi kolostorban helyezték el örök nyugalomra. L. még Fülöp (20).