Isabey-papiros

a. m. Bristol-papiros (l. o.).

Isaccea

(Iszakcsa), város a román Dobrudsában, 26 km.-nyire Tulceától, a Duna jobbpartján emelkedő dombon, (1889) 3072 lak. Dareios itt verette a hidat az Isteren keresztül; 1829. innen 3 km.-nyire keltek át a Dunán az oroszok s lerombolták I. erődítményeit.

Isaeus

l. Isaios.

Isagoras

az athéni arisztokráciának egyik kimagasló alakja, Klisthenesszel a főhatalomért küzdött, de elvesztette a nép kegyét és akkor Spártához fordult támogatásért, mely az arisztokraták uralmát Athénben minden áron fentartani törekedett. Kleomenes segítségével el is üzte Klisthenest, akinek bukásáért 700 család bünhődött, sőt a 300 tagu tanács, mely I. kreaturáiból alakult, hajlandó lett volna a proskripciókat tovább is folytatni, ha a demokrácia megfélemlített pártja csakhamar uj erőre nem kap. De az athéniek erélyes ostrom alá vették az Akropoliszt s a benszolrult spártaiakat kényszerítették, hogy szerződés mellett elvonuljanak, ami meg is történt, s amit véres megtorlás követett I. hivein (508). Az egész államcsiny nem tartott tovább 3 napnál. S ezzel le is tünt I. csillaga. Hasztalan próbálták ezután Spártából a tirannist általa Athénben uj életre kelteni, nem sikerült. A főforrás I. történetére Herodotos művének V. könyve (66-72.). V. ö. Schvarcz Gyula, A demokrácia története az ókorban.

Isaios

(Isaeus), a 10 attikai szónok sorában az ötödik, élt Kr. e. 400-340 között, Eubea szigetén Kalkiszban szül. A IV. sz. közpén került Athénbe, valószinüleg mint metoikus (letelepült), s ott törvényszéki beszédek készítésével foglalkozott, amelyeket mások számára irt, s szónoklati leckéket adott; hogy azonban Domesthenes is tanítványa volt volna, kétséges. 64 beszéde közül a töredékeken kivül 11 maradt fenn (a 11-ik csak felerészben), amelyek örökösödési ügyekre vonatkoznak s azért az attikai magánjogra nagy fontosságuak. I. a Lysias iskolájához (egyszerü stilus) tartozik ugyan, de a beszéd művészetében, technikájában mesterét felülmulja. (Beszédeit kiadta Schömann, Greifswald 1831; Scheibe, Lipcse 1860 és Bürmann, Berlin 1883.) V. ö. Blass, Die attische Beredsamkeit (Lipcse 1892, 2 köt., 2. kiad.); Moy, Étude sur les plaidoyers d'Isée (Páris 1876).

Isajlovic

Demeter, szerb iró, szül. Dáljában (Verőce) 1783 nov. 10., megh. Belgrádban 1840-ben. 1808-14. tanár a karlócai szerb gimnáziumon, 1814-30. tanár Zomborban. 1830-ban Belgrádba ment mint a nemzeti iskolák igazgatója és Milos fejedelem gyermekeinek nevelője. Munkái: egy szerb-latin-német szótár (1828) és egy szerb kereskedelmi történet (Buda 1816).

Isakowicz

Izsák, lembergi örmény-katolikus érsek, szül. Lysiecben (Galicia) 1824 junius 6. Teologiai tanulmányainak elvégzése után stanislaui plébános, majd esperes lett. 1882 jul. 3. kinevezték lembergi érsekké és ugyanazon év dec. 14-én az osztrák urakházának tagjává. 1890-ben valóságos belső titkos tanácsos lett.

Isalco

a. m. Izalco (l. o.).

Isambert

(ejtsd: izańber), l. Ferenc András, francia jogtudós, szül. Aunacyban (Eure-et-Loire département) 1792 nov. 30., megh. Párisban 1887 ápr. 13. Ügyvéd volt s 1830. a semmítőszék és a képviselői kamara, 1848. a nemzetgyülés tagja lett. Egyaránt kitünt mint törvényszéki szónok, képviselő és iró. Művei: Annales politiques et diplomatiques (Páris 1823, 5 köt., 2. kiadás 1826); Recueil général des anciennes lois françaises (u. o. 1821-33, 29 köt., Crusyval, Jourdannal stb.); Recherches historiques sur le systeme électoral français (u. o. 1830); Pandectes françaises, ou Recueil complet des lois et de la jurisprudence (u. o. 1834); Histoire de Justinien (u. o. 1856, 2 kötet). Ő alapította a Gazette des Tribunaux c. lapot is.

2. I. Ferenc Honoré, francia politikus és iró, szül. Châteaudunben 1841 október 20. Jogot végzett és midőn 1860. Párisba költözött, több ellenzéki lapnak munkatársa lett. 1870 szept. Gambettához csatlakozott, kit a honvédelem szervezésében erélyesen támogatott. 1871 febr. a bordeauxi nemzetgyülésbe választották. 1879. megalapította (Gambettával együtt) a République Française-t; 1881. megbukott ugyan a képviselőválasztáson, de 1889. és 1893. megválasztották Châteaudunben. A gambettista párt egyik legkiválóbb tagja. Munkái közül említendők: La loi militaire de 1868, l'impôt expliqué par demandes et par réponses (1868); Combat et incendie de Châteaudun 1870 (1871). Kiadta Lespinasse kisasszony leveleit (1876, 2. köt.) és a Neveu de Rameau c. munkát (1880). Munkatársa a Grande Encyclopédie, a Revue moderne-nek és több rokon vállalatnak.

Isandlhana

a. m. Izandula (l. o.).


Kezdőlap

˙