az ugyanily nevü járás székhelye Campobasso (ettől 37 km.-nyire) olasz tartományban, a Volturno egy kis mellékvize melletti dombon, (1881) 9015 lak., vászonszövéssel, agyagiparral és pergamenkészítéssel. I. a régiek Aeserniája; több izben nagy károkat szenvedett a földrengésektől.
(lat.) a. m. az tette, aki hasznot huzott belőle.
város Michigan É.-amerikai állam Marquette countyjában, a Michigan és vasut mellett, (1890) 11 197 lak. Az 1870. népszámlálás még nem tudott róla; gyors föllendülését a közeli vasércbányáknak köszönheti.
l. Isis.
1. Hispalensis (sevillai Izidor), szt. egyházi iró, szül. Cartagenában, hol atyja, Severián, tartományfőnök volt. 600 körül bátyjának, szt. Leandernek utódja lett a sevillai érseki székben. Megh. 636. Ünnepe ápr. 4-ére esik. Rendkivüli irodalmi munkásságot fejtett ki; Originum s. etymologiarum lib. XX. cimü főmunkája rövid enciklopediája az összes tudományoknak, melyben főleg a római korról közöl régiségtani adatokat. Kisebb fontosságuak a De differentiis s. proprietate verborum libri III. és Liber glossarum c. művei. Teologiai munkái közül nevezetesebbek: L. L. III. sententiarum s. de summo bono, és L. L. II. de divinis s. ecclesiasticis officiis. Irt egy történeti művet is: De regibus Gothorum, Vandalorum et Suevorum, ezenkivül tovább folytatta az egyházi iróknak szt. Jeromos által megkezdett, és Gennadius által megtoldott sorozatát. I. méltán osztozkodik Boethiussal és Cassiodorral abban az érdemben, hogy mindazt, ami abban az időben a klasszikusokból és az ókori irodalomból elsajátítható volt, összegyüjtötték, s az utókorra átszármaztatták. Sokáig neki tulajdonították az Álizidori gyüjteményt (l. o.). Összes műveit v. ö. Arevalo, Opp. Omn. (Róma 1790-1803); Migne, Pat. Lat. (T. 81-84, Páris 1850).
2. I. Mercator, l. Álizidori gyüjtemény.
3. I. Pelusiota (pelusiumi Izidor), szent szerzetes, szül. Alexandriában 370 körül, egy Pelusium melletti kolostor apátja volt Alsó-Egyiptomban. Megh. 440. Exegetikai és erkölcsi tartalmu levelei, számra 2012, korára gyakorolt nagy befolyásáról tanuskodnak. Össze vannak gyüjtve Mignenél: Patr. Graec. T. 78, 79. V. ö. Niemeyer, De Isidori Pelusiotae vita, scriptis et doctrina (Halle 1825); Glück, Isidori Pelusiotae summa doctrinae moralis (Würzburg 1848).
(ejtsd: izinnyi), város Calvados francia départementban, 30 km.-nyire Bayeuxtől az Aure-Inférieure partján, közel a Vire torkolatához, vasut mellett, (1891) 2808 lak., kikötővel, igen virágzó szarvasmarhatenyésztéssel és jelentékeny vajkivitellel Angliába (évneként 3 millió frank értékben).
1. (Izel) 1675 km. hosszu baloldali mellékfolyója az Irtisnak, Akmolinszk orosz kormányzóságban, Uszt-Isimszknél torkollik. - 2. Az ugyanily nevü járásnak (43 345 km2 területtel, 249 665 lak.) székhelye Sziberiában, az I. balpartján, a folyótól alkotott félszigeten, 220 km.-nyire Tobolszktól, (1888) 8521 lak., faggyuolvasztókkal, nagy, dec. 1-20-ig tartó vásárokkal, amelyeknek forgalma a 6 millió rubelt is meghaladja. 1630. alapították.
valamely magyar monostori v. káptalani felsőbb iskolában (talán Kalocsán v. Pécsváradon) a XI. sz. első felében számtant és bölcsészetet tanított. Mások szerint püspök volt. Ő kérte szent Gellértet, kivel gyakran érintkezett, irná meg a három ifju énekének magyarázatát, melyet aztán a szent püspök részletekben küldött meg neki, 1046. történt vértanusága miatt azonban művét be nem fejezhette. Más I. lehetett az, ki a salzburgi Szt. Péter-kolostor tagja s 1072-1090. közt admonti apát volt. V. ö. Karácsonyi, Szent Gellért (199-201).
1. egyiptomi istenasszony, eredetileg nem egyéb, mint a termékeny Nilus-völgynek megszemélyítése, melyet Osiris (l. o.), a Nilus istene megtermékenyít. Osiris I.-nek testvérbátyja és férje egyuttal. A hold lévén a régieknél az egyik életadó hatalom, mely összefügg a nemzéssel és fogamzással és az év járásával, mint a hold szemlyesítőjétől, I.-től jön minden élet és áldás. Igy kerül rokonságba Demeterrel (Magna Mater), Persephonéval és Hekatéval (mint ilyen itélkezik a lelkek felett az alvilágban, melynek kulcsai nála vannak). Az alvilágból ő küld jós álmokat és látományokat, segít a szülés nehéz percében, de sujt is bajokkal és nyavalyákkal (innen a nők babonás félelme tőle és tisztelete iránta). Az alexandriai korszak ide csatolta még a tenger felett való hatalmat is, egyuttal I.-nek tulajdonítván a vitorlák feltalálását. Demeterhez hasonlóan ő is törvényhozó, védője a házasság szent frigyének, alapvetője magának a vallásnak, melyben önmagának titokzatos ünnepélyeket (miszteriumokat) rendelt. Igy lett az egyiptomi istenasszonyból egy vallási elv, sőt bölcseleti fogalom: a mindent átható világanyag fogalma. Egyiptomban csakis ő és Osiris voltak azok az istenek, akiket országszerte tiszteltek, sőt I. tisztelete már Herodot korában tulterjedt Egyiptom határain. Egyiptomban, hol különösen denderahi (l. o.) temploma volt hires, már a római hódoltság korában meghódoltak neki a császárok, mint ezt a denderahi szentély feliratai bizonyítják. Rómában kivált miszteriumai találtak szives fogadtatásra. Pannoniában szintén tisztelték az «ezer nevü» I.-t (amint egy pettaui felirat nevezi). I. képzőművészeti ábrázolása változásokon ment keresztül. A denderahi templomon feje mint oszlopfődisz (l. Építészet II. képmelléklet 11. sz.), történetének főbb jelenetei mint sziklába vésett relief fordulnak elő. Fején tehénszarvak vannak (a bőség és holdujság jele).
[ÁBRA] Isis.
A hellenizmusba való hatolása csaknem azonosítja alakját a Heraéval, komoly arcu, fátyolos nőalak, melynek tartozékai a kigyó, a bőségszarv, a kalászok, a lótusz és a teli hold (diszkosz), de különösen a kereplőre emlékeztető sajátságos eszköz, melyet szobrain kezében tart (sistrum). Jellemző ezenkivül szobrain a kettős ruházat (alsó bő, redős öltöny és felső rojtos, a két kebel közt csomóba kötött palást), homloka felett a lótoszvirág, néha a félhold is; balkezében a vizes kancsó (l. mindezeket a római felfogás szerint készült vatikáni I.-en, melyet ábránk feltüntet). Érdekes, bár nem korhű, hanem stilizált műemlék a tabula Isiaca (máskép tabula Bembina), mely 20 cm. szélességü és 1,20 m. hosszuságu érctábla Hadrian korából, melyen I. egész mondaköre és rokonai (p. az Apis mondája) 8 mm.-nyi alakokban vannak ábrázolva. A táblát a hires humanista Bembo Péter (l. o.) kapta III. Páltól, először 1559. adták ki (Velencében Enea Vico di Parma), másodszor 1600. (u. o. Giacomo Franco); jelenleg Torinóban van az egyiptologiai muzeumban.
2. I., Tacitus szerint (Germania 9. fej.) germán istennő, akinek a suevek egy része hozott áldozatokat; jelképe sajka (liburna). Bizonyára egy más nevü germán istennő (Freyja ? l. o.) akinek sajátságai a római irót az egyiptomi eredetü Isisre emlékeztették.
(héber) a. m. karioti ember, Judásnak, Jézus árulójának mellékneve.