l. Iskolai egészségügy.
az a közhitelességü okmány, melyet a nyilvánossági joggal felruházott iskolaintézetek növendékeik számára kiállítanak. Van osztály-bizonyítvány, érettségi bizonyítvány s abszolutorium, ez utóbbi az egyetemi, illetőleg a velök egyenrangu akadémiai tanfolyamok teljes bevégzését igazolja. Az I.-ban a növendék személyazonosságára vonatkozó adatokon kivül az illető erkölcsére, szorgalmára, s előmenetelére vonatkozó jegyek: jeles (1), jó (2), elégséges (3), elégtelen (4) iratnak be.
l. Ifjusági csapatok.
a szinműirodalom egy sajátos ága, melyet leginkább a renaissance óta az iskolákban műveltek s termékeit tanulók adták elő. Az I. Európa több országában egészen a mult század végéig virágzott és a drámairodalom fejlődésére több-kevesebb hatással volt. A tanulók szinészkedése már a középkorban kezdődött, amikor a főiskolák tanulói alkalmilag résztvettek a városi polgárok miszteriu-előadásaiban, sőt az iskolákban is adtak elő miszteriumokat. De az I. csak a középkor végén a humanizmus hatása alatt keletkezett. A latin nyelvben és latin stilusban való jártasság lévén ekkor az iskolák eszménye, a deákokkal több helyen a római dráma egyes termékeit adatták elő, leginkább Terentius vigjátékait. Mikor ebből kifogytak, Vergilius egyes szakaszait dramatizálták a tanárok és játszatták el, majd a bibliából, világi történetből vett tárgyakról maguk is készítettek oktató vagy erkölcsi irányu darabokat. Ezzel létrejött az I., melynek legrégibb ismert termékét, Reuchlin hires filologus Henno-ját 1497. farsang három napján a wormsi püspök palotájában adta elő a tanuló ifjuság. Különösen Németországban jutott az I. gazdag virágzásra, s a latin iskolákban a XV. sz. végétől általános volt a szini előadás. Ám a dráma e formájában egészen a reformációig kevés volt az élet s alig volt egyéb gyakorlásnál a latin nyelvben és a klasszikai frazeologiában. A reformátorok a hitujítás terjesztésére használták fel eszközül e kedvelt előadásokat, s tanaikat, küzdelmeiket szivesen öntötték drámai formába, mellyel népszerüsíthették törekvéseiket. Igy aktuálissá vált az I. és közelebb jött az élethez. S közelebb jött lassankint nyelvben is. Több felső intézetben iskolai törvény volt, hogy a tanulók évenkint egy latin és egy német nyelvü I.-t játszanak, amazt az iskolai elüljárók, emezt a polgárság és tanács tiszteletére. Ismét ujabb lendületet nyert az I. a jezsuiták iskoláiban, a XVI. sz. vége felé, akik azóta legjobban ápolták e műfajt.
Hozzánk a XVI. sz.-ban Németországból hozták át az I.-t külföldi akadémiákra járó protestáns ifjaink, még pedig először a németajku városokban lép föl az iskolai szini előadás, igy 1553. Bártfán, hol régebben is voltak miniszterium-előadások, a diákok előadták az Eunuchust és Kain és Ábelt. De a magyar protestánsok is megszólaltak a drámai formában, s a legrégibb magyar szinmű 1550-ből egy protestáns I., Sztárai Mihálytól, első reformátoraink egyikétől: A papok házassága; a második ugyancsak Sztáraié: Az igaz papságnak tíköre, 1559-ből, célzatos szinművek a katolikus papság és egyház ellen, a protestantizmus javára; tulajdonkép dramatizált szatirák és polemiák, mint német mintáik, tartalmuk egy-egy hitvita (ezért nevezik dramatizált disputáknak is). Ilyen még a XVI. sz.-ból a Debreceni Disputa (máskép Válaszuti komédia, 1567 utánról). Szegedi Lőrinc Theophaniája (1575) már csak fordítás németből. Arra nincs adatunk, hogy Sztárai darabjai tényleg szinre kerültek-e valamely iskolában, s egyáltalán a protestáns iskolai szinielőadásoknak csak néhány nyoma van; a Válaszuti komédiáról is csak gyanítják, hogy előadták. A mi I.-ink csak a jezsuiták iskoláiban indult fejlődésnek a XVII. sz. kezdetén s náluk, valamint a pálosoknál és piaristáknál érte el virágzása teljességét a XVIII. sz.-ban. A jezsuiták 1601. adták az első I.-t Vág-Sellyén; legfényesebb előadásokat a nagyszombati főiskolában rendeztek. Nálunk is nevelői célra használták fel a jezsuiták az iskolai szinjátékot; a darabok vallásos és erkölcsi irányuak voltak, szerepeket kitüntetésül a legjobb tanulók kaptak, s a szereplők kellemes szavalására, tiszta kiejtésére, finom mozdulataira éppen oly nagy gondot fordítottak, mint a külső szini hatásra és a diszletekre; Nagyszombatba Bécsből és Velencéből is hozattak ruhákat és kellékeket. Csak a muzeumi könyvtárban 180 I. van összegyüjtve, melyek közül 27 a magyar nyelvü s még 10 magyar tárgyu. Jelesebb jezsuita drámairók: Katona István, a hires történetiró, akinek azonban 30 I.-ja közül egyet sem ismerünk, a mult század közepén virágzott; Kunits Ferenc Szedéciása, fordítás olaszból (1753); Faludi Ferenc (l. o.) Constantinus Porphyrogenitusa 1752-ből a legjobb I.-k egyike; Illés János, Salamon, Ptolomaeus és Titus cimü szomorujátékaival, továbbá már a jézsuita-rend eltörlése után irt Tornyos Péter c. farsangi játékával. Az egészben véve előkelő, de kozmopolita jezsuita-drámával szemben sokkal népiesebb és magyarosabb volt a pálosok szinjátéka; de tőlük kevés maradt fenn, mind Táncz Menyhért gyüjteményében. A jezsuita-rend feloszlatása után (11773) a piaristák üzték tovább a szinjátszást, hazafias szellemben és magyarosító céllal. Legjobb drámairóik voltak: Péchy Domokos, Benyák Bernát, kinek 20 I.-ja maradt ránk, és Pállya István rendfőnök, 3 darabbal. A piarista-rend is azt az irodalomtörténeti hivatást teljesítette, hogy fentartá a drámát a magyar nemzeti szinészet megalakulása idejéig. S mikor 1790 táján szervezni kellett az első magyar szintársulatot, megtörtént az a nevezetes eset, hogy a katolikus klérus sietett a világi szinügy felsegélésére; piarista tanárok, Dugonics András, Endrődy János, Egerváry Ignác, Simai Kristóf lettek az első drámairók, kik eredeti darabokkal és fordításokkal ellátták a műsort, és a főiskolák szinjátszó ifjaiból lettek az első magyar szinészek. Ezért irja Gyulai, hogy a magyar dráma és szinészet iskolai drámáinkból indult fejlődésnek. A kormány 1794. betiltotta nálunk az I.-k előadását s az iskolai szini előadások azóta egyre gyérültek, de még e század elején is voltak előadások. Végre a fejlődő világi dráma mellett egészen kihalt a szinjáték ez ága.
Az általános tankötelezettség rendszere, melyet az ujabb korban a legtöbb állam (hazánk 1868.) elfogadott, a gyermekeket az iskolába rendeli. Ezzel bizonyos kényszerü viszonyok közé helyeztetnek a gyermekek, még pedig olyan életkorban (többnyire a 6. évben), a mikor zsenge szervezetökre érzékenyen hatnak életviszonyaik mindennemü változásai. Ilyen körülmények közt nyilvánvaló az a feladat, hogy a gyermekek egészségét iskoláztatásukkal kapcsolatban álló káros behatásoktól meg kell óvni. Az iskola idevágó viszonyait az utóbbi évtizedekben behatóan tanulmányozták, ugy hazánkban, mint külföldön. Igy jutottak már több helyen arra a belátásra, hogy az iskolás gyermekek egészségügyének felügyeletére orvos szükséges. Ilyen orvosokról (iskolaorvosok) Belgiumban már 1874., Svédországban 1878., Franciaországban 1879. gondoskodtak. Hazánkban a népiskolák egészségügyi felügyelete a hatósági orvosok teendői közé tartozik. A 80-as évek közepén hazánkban nyilvánult erősebb mozgalom arra indította a közoktatási kormányt, hogy a középiskolákban olyan orvosokat alkalmazzon, akiknek feladatául egyrészt amaz intézetek egészségügyi viszonyainak ellenőrzését, másrészt az egészségtan előadását tüzte ki. Az I.-ben fontosak főképen: az iskola épülete s berendezése, a tanítás rendszere, továbbá azok a betegségek, melyek az iskolával, illetőleg az iskolai munkával állanak kapcsolatban.
I. Az iskola épülete s berendezése.
Az egészség szempontjából arra kell törekedni, hogy az iskola épületét száraz, tiszta, emelkedett helyen építsék, s tágas telken, melynek egy része játszó térül szolgál, ugy, hogy szabad legyen a fekvése; ily módon válik lehetővé, hogy az iskolát bőséges levegő s világosság járja. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az iskola környéke zajtalan s tiszta legyen. A bejárat, a lépcsőház s a folyosó világos, tágas legyen, a lépcsők kényelmesek, biztosak s szilárd rácsozattal ellátvák, a kapuk s ajtók kifelé nyiljanak. A tanterem hossza ne legyen több 10 méternél, mert különben az utolsó padban ülő már nehezen olvashatná le a táblára irott jegyeket, s esetleg a tanító hangja sem volna jól hallgató. A terem világosságára nézve tanácsos, hogy a terem szélessége (mélysége) a 7 métert meg ne haladja; magassága mintegy 4 méter lehet. A mi a teremben elhelyezhető gyermekek számát illeti, arra kell törekedni, hogy 1-1 gyermeknek körülbelül 1 négyzetméter (vagy m2) alapfelület s 4-5 köbméter térség jusson. Ilyen értelemben a fentjelzett méretekkel biró teremben 60-70 gyermek talál elhelyezést. A terem falait - különösen a vidéki iskolák egyszerü viszonyai közt - bemeszelni a legcélszerübb; ez az eljárás olcsó, tehát gyakran megujítható s az esetleg befészkelődött fertőző anyagok megsemmisítésére is alkalmas. Ajánlatos a mésznek szembántó fehérségét valamely kékes, vagy szürkés szin hozzáadásával enyhíteni, de a mennyezet fehér maradhat; az oldalfalak alsó részének tisztántartására sok helyen fejmagasságig olajfestéket használnak, amely lemosható; erre való tekintettel ujabb időben már számos iskolában alkalmaznak vizet és szennyet át nem eresztő, lemosható bevonatokat s hasonló szempontból padlóul aszfaltot, cementet. Gondosan készült fapadló is megfelel a célnak, ha forró lenolajjal, vagy viasszal többször átitatták.
Az iskolaterem természetes világosságát az ablakok adják. Lehetőleg széles ablakok, melyek a mennyezethez közel, a padlótól pedig mintegy méternyi magasságban s a tanulóktól balra alkalmazandók. A tetőn alkalmazott ablakokat is méltányolják, s főképen az iskolák rajztermeibe és kézimunkatermeibe ajánlják. Nagyon kedvezőtlen az ablakoknak a jobboldalra helyezése, mert irásnál a jobbkéz árnyékot vet a papirosra. Ez okból nem célszerü az sem, ha az ablakok a jobb- és baloldalon vannak, ugy hogy két oldalról jön a világosság. Helytelen az is, hogy az ablak a tanulók mögött van, mert a fej árnyékolja be a papirt; rossz az elül alkalmazott ablak is, mert kápráztatja, bántja a szemet. Megfelelő világosságra számíthatunk, ha az ablakfelület a terem alapfelületének mintegy 20%-át (1/5-ét) teszi ki. Égtájak szerint legtöbb világosság jut be, ha a terem délnek fekszik, minthogy azonban egyenes déli, és még inkább egyenes keleti és nyugati fekvés mellett a nap különböző szakaszaiban egyenetlen a terem világossága, célszerübbek lesznek a délkeleti és a délnyugati irányok. Hogy az oldalt érkező fénysugarak is behatoljanak a terembe, az ablakokat szegélyező falak ugy be-, mint kifelé (rézsutosan) leferdíthetők. Az egyenesen beeső fény kápráztató hatásától festetlen vászonfüggöny védi meg a szemet; még pedig legcélszerübben ugy, hogy a függöny az ablak közepén van felcsavarva és igy le is bocsátható, fel is huzható az ablak illető felében. A mesterséges világítás káros a szemnek. Használatát csak arra az esetre kell szorítani, amikor okvetlenül szükséges. Megfelelően elosztott, lehetőleg erős és nyugodt világosságról kell gondoskodni, mely minden tanuló helyére 10 méter gyertyának megfelelő fényt szolgáltat. (Egy métergyertya az a világosság, amelyet egy normálgyertya az kegy méter távolságra helyezett fehér lapon előidéz; normálgyertya pedig az a stearin-, vagy paraffingyertya, melynek a lángja 22 mm. átmérővel és 50 mm. magassággal bir.)
Szellőztetés. A tantermek levegője, lélegzés, bőrpárolgás, tisztátalan, nedves ruházat stb. következtében kellemetlen szagu lesz, megromlik; gondoskodni kell tehát, hogy ez egészségtelen levegő tisztával, frissel megujíttassék; amit ugy lehet elérni, ha a termet szellőztetik. A szellőztetést természetes vagy mesterséges uton eszközölhetni. Természetes uton ugy, hogy ajtót, ablakot nyitnak; mesterséges uton pedig, ha a romlott levegő elvezetéséről, másrészt a friss levegő bevezetéséről külön csövekkel, készülékekkel gondoskodnak. Hogy a levegő megromlásának elhárítására mennyi friss levegőre van szükség, erre nézve tájékoztatást nyujt szagló érzékünk s pontos számot ad a levegő egészségtani vizsgálata. Ilyen módon megállapították, hogy egy felnőtt embernek óránkint mintegy 30 köbméter levegőre van szüksége. Elemi iskolában 10-17, középiskolában 17-30 köbméter friss levegőt kell szolgáltatni óránkint s fejenkint. Minthogy a tanulók az iskolába port, sarat s egyéb szennyet, sőt ragályos anyagokat is hozhatnak, ezek elhárítására megfelelő helyeken sártisztítókról s portörlőkről, továbbá a felső ruhák elhelyezésére külön helyiségekről kell gondoskodni, utóbbi célra a folyosók is felhasználhatók. Fontos különösen a szegényebb néposztály gyermekeire nézve az iskolafürdők intézménye, mely a Norvégia, Svéd- s Németország egyes városaiban mutatkozó tapasztalatok szerint megérdemelné, hogy felkaroltassék.
Fütés. Tantermekben 17-20 /C. hőmérséklet felel meg leginkább. E végre téli időben alkalmas fütőkészülékekről kell gondoskodni; olyanokról, melyek a terem levegőjét nem szennyezik s állandó, egyenletes hőmérsékletet idéznek elő. Kis iskolákban köpönyeges, szabályozható töltő kályhák alkalmasak, melyek alá kivülről friss levegő vezettetik. Nagyobb iskolákban központi fütőkészülékek (légfütés, melegviz-, vizgőz- s kisnyomásu gőzfütés), melyek az összes termeknek egy helyről való fütését teszik lehetségessé.
Az iskolapad az iskolai egészségügynek kiválóan fontos kérdése. A tanuló az iskolai munka legnagyobb részét a padban ülve teljesíti. A padot tehát ugy kell szerkeszteni, hogy a tanulónak megfelelő legyen s e végre a következők jönnek tekintetbe: 1. A pad differenciája, azaz az asztal belső szélének az üléstől való függőleges távolsága. Helyes differencia, ha az irás céljából könyökben meghajlított s kissé előretolt alkar a váll emelése vagy sülyesztése nélkül éri az asztal lapját; igy a differencia megegyezik a könyöknek az üléstől való távolságával (szabadon lecsüngő felkar mellett). Ehhez a mértékhez, tekintettel a könyöknek irás végett való előtolását, még 2 centimétert szoktak számítani. Ha nagyobb a differencia, akkor a tanuló kénytelen lesz karjait emelni, majd elfáradávn, balkarját sülyeszti s csak a jobbat támasztja az asztal lapjához; ilyen módon gerince görbületet mutat, melynek domborusága jobbra néz. Ha pedig kelleténél kisebb a differencia, a tanuló előrehajlik, feje s felső teste előreroskad. 2. A pad distanciája, vagyis az asztal szélének az ülés szélétől való vizszintes távolsága. Ha a distancia pozitiv, akkor a tanuló az iráshoz előrehajlik, a fej előreroskad, a szem tulságos közel jut az iráshoz, ami a látásra káros. E hibás testtartás javul, ha a distancia = 0 (ha az asztal széléről lebocsátott függőleges az ülés szélét érinti) s még inkább javul, ha a distancia negati (ha az asztal széle az ülés széle fölé jut). Az egészségtani szempontnak leginkább a negativ distancia felel meg, csakhogy ez akadályozza a tanulót a felállásban. Hogy ezt lehetővé tegyék, kétüléses padot szerkesztettek, melyből a tanuló kiléphet, továbbá olyan padot, melynek asztallapja felhajtható (Fahrner) vagy visszatolható (Kuntze), végre olyat is, melynek az ülése mozgatható (Kaiser). 3. Az ülés magassága olyan legyen, hogy a térd derékszögben való hajlása s az alszár függőleges állása mellett a láb egész talpával a padlón nyugodhassék. Az ülés magassága az alszár hosszának (s a testhossz mintegy 2/7-ének) felel meg. 4. Az ülés szélességét a combhoz mérik; a test hosszának körülbelül 1/5-e. 5. A pad támlája a hát és a kereszt támogatására szolgál; a háthoz kell illeszkednie, ugy hogy a keresztnek megfelelőleg domborodása s ezen alul vájulata legyen. 6. Az asztallapnak, mely 35-40 cm. széles lehet, bizonyos foku lejtősséget 1:5 kell adni, igy a gyermek kevésbé erőlteti a szemét és a karját, az asztal hátsó része azonban (mintegy 10 cm. szélességben) a tintatartó, toll stb. elhelyezésére vizszintes legyen. A helyes testtartás biztosítására célszerü az iskolapad asztalát ülőrészével és támlájával szilárd összeköttetésben készíttetni; azonban ugy, hogy - a tisztogatás céljából - az egész pad helyéről elmozdítható legyen. Minthogy egy osztályban nagyon különböző nagyságu tanulók foglalnak helyet, ugyanazon osztályban különböző nagyságu padokról kell gondoskodni s hogy a tanuló a nagyságának megfelelő padban foglalhasson helyet, célszerü az iskolai év kezdetén mind megmérni. Remboldt mértékei a következők:
|
A pad száma |
I. |
II. |
III. |
IV. |
V. |
VI. |
|
A tanuló nagysága |
115 |
125 |
135 |
145 |
155 |
165 |
|
Az ülés szélessége |
23(21) |
25(23) |
27(25) |
29(27) |
31(25) |
35(33) |
|
Az ülés magassága |
33 |
36 |
39 |
41 |
44 |
47 |
|
Differencia |
20(21) |
21(23) |
23(25) |
25(27) |
26(25) |
28(31) |
|
Minuszdistancia |
4 |
4 |
5 |
5 |
5 |
6 |
|
A támla magassága |
29 |
31 |
34 |
36 |
39 |
41 |
|
A pad hosszusága |
48 |
52 |
56 |
58 |
60 |
65 |
A taneszközök szintén kiváló figelmet érdemelnek az iskolai egészségügy szempontjából. Hogy a tanuló szemeit minél kevésbé erőltesse, a tankönyvekhez fehér, kissé sárgásba játszó, sima, erős papirt, éles betüket, egyenletes, fekete nyomdafestéket kell használni; a betük magassága legalább 1,5, a betüköz 0,5, a sorköz 2,5 milliméter, a sorok hossza pedig 10 centiméter legyen. Iróeszközül szintén fehér, kissé sárgás, sima, erős papir s egyenletes fekete ténta szükséges. Az iskolapadok tárgyalásából kitünt, hogy az irás célszerütlen, rossz padokban nagyon káros lehet a gyermek szervezetére, különösen a szemre s a test tartására s mivelhogy állandóan még jól szerkesztett padok sem biztosítják irás közben a gyermek helyes tartását, ujabb időben az irás alakjának változtatását, t. i. a jelenlegi jobbra dülő irás helyett az álló (függőleges) irás elfogadását ajánlják (l. Álló irás).
II. A tanítás egészségügye.
Manapság, midőn egyre halmozódnak a panaszok, hogy az iskola a gyermekeket tulterheli, kiváló figyelmet érdemelnek azok a törekvések, melyek számot vetve a tanulók képességeivel, e képességek kifejlesztésére természetes, egészséges elveket állapítanak meg. Itt csupán azok jönnek szóba, melyek nem csupán a tanítás, hanem az egészség ügyével is vonatkozásban állanak. Az iskolázás kezdetét az 1868. évi magyar népiskolai törvény a 6. életév végére tette; ugyanigy rendelkezik a porosz közoktatási törvény. E tekintetben azonban kivételt kellene tenni olyan gyermekekkel szemben, akik testileg gyöngék, vagy akikben nyilvánvaló hajlandóság van bizonyos betegségekre (gümőkórra, elmebajra stb.). Az oktatás módszere mélyen belevág a tanulók «tulterhelés»-ének kérdésébe. Tudvalevőleg ez a kérdés ujabban ugy nálunk, mint külföldön erős mozgalmat teremtett. Ennek üdvös eredményei bár lassan, de mégis mutatkoznak, egyrészt abban, hogy a szükséges ismeretek a gyermekekkel nem száraz, sivár emlézés utján, hanem könnyebben s gyorsabban felfogható - tehát az elmét kevésbé megerőltető - módon, p. szemléltetés utján közöltetnek, másrészt abban is, hogy a házi feladatok mennyisége, sőt néhol a tanórák száma is kevesbedik, ellenben több lesz a szabad idő, mely a gyermek szórakozására és elméje pihentetésére való. Az alsóbb osztályokban a tanításnak délelőttre és délutánra való elosztása tanácsos, mert a tanítás 5-6 órán át egyhuzamban nagyon kifárasztja a gyermek szellemét. A szünetek, melyeket a tanórák közt szórakozásra, az elme pihentetésére engednek, csak akkor üdvös hatásuak, ha elég hosszuak, Erismann szerint legalább 15 percig tartók. Az is szem előtt tartandó, hogy a fokozottabb figyelmet s elmeműködést igénylő tárgyakat inkább a reggeli órákban kell tanítani, amikor a szellem aránylag legfrissebb, továbbá, hogy ilyen nehéz tárgyak ne több órán át egyhuzamban, hanem könnyebb természetü foglalkozás által megszakítva adassanak elő.
Testgyakorlatok. Hogy a gyermek fejlődése természetes s egészséges legyen, szellemi s testi képességeinek összhangzatos fejlesztéséről kell gondoskodni. A test fejlesztésének fontos eszközei: a testgyakorlatok, nevezetesen a tornázás. A tornázás kötelező lévén a fiuiskolákban, ezekben tornateremre, tornaeszközökre s tornatérre van szükség. A berlini községi iskolák tornatermeinek hossza 22-25, szélessége 12,5, magassága 7-10 méter. A tornatermek padlója fából, aszfaltból készülhet. Célszerü a padlót cerfahéjjal borítani. Fütésre nagy köpenyes kályhák szolgálhatnak. Szellőzttését akár megfelelő ablakszerkezet, akár külön levegőcsatorna eszközölheti. A tornagyakorlatok leghelyesebben a rendes tanítás idején belül ugyan, de egyéb tanítás végeztével tarthatók meg. Tornázás alól föl kell menteni azokat, kik valamely súlyos bajban szenvednek.
Tanácsos volna a testgyakorlatokat a leányokra is kötelezővé tenni. A tornázáson kivül fontosak egyéb testgyakorlatok is, p. az uszás, az evezés, a korcsolyázás, a vivás, a lovaglás, a tánc, általában véve mindaz, ami erőssé, ügyessé teszi az embert. Itt külön fölemlítést érdemelnek az ifjusági játékok (l. o.), melyeknek ujabb időben egyre számosabb hivei vannak. Humanitarius szempontot szolgálnak s az iskolai egészségüggyel is bizonyos vonatkozásban állnak a szünidei gyermektelepek, amelyek erdős, hegyi vidéken, vagy tengerparton beteges, szegény iskolás gyermekeket fogadnak magokba, hogy itt erősítő táplálkozás mellett visszanyerjék egészségöket.
III. Iskolai betegségek.
Az iskolai élet folyamán fejlődnek némely betegségek, melyek - több-kevesebb joggal - az iskolára, illetőleg a tanulásra vezethetők vissza. Ezek az u. n. iskolai betegségek. Fölemlítendők a következők: 1. Általános táplálkozási zavarok. Az iskolába járás kezdetén a huzamos ülés, a tanterem rossz levegője s a szellemi munka következtében a gyermek veszt élénkségéből, könnyen fárad; étvágya csökkent s emésztése zavart. Rendszerint a gyermek megszokja az iskolai életet s egészsége csakhamar visszatér. 2. Vérkeringésbeli zavarok. Fejfájást, orrvérzést okozhat a tartós iskolai foglakozás célszerütlen ülőhelyzetben, lehajtott fejjel, összeszorult mellkassal; fejfájást okozhat a tanterem zsufoltsága, romlott levegője stb. 3. A gerincoszlop elgörbülése. Fontos az iskola szempontjából, ha a gerinc oldalt görbült, mert ez megegyezik azon tartással, melyet a gyermek irás közben a rossz szerkezetü iskolapadokban fölvenni szokott. A görbület ezen alakjánál a gerinc felső elhajlásának domborusága jobbra, az alsóé pedig balra néz. A jobb lapocka nagyon kiáll, a jobb bordák nagyon domboruak s eltérnek egymástól, a bal bordák hátul laposak; a bal mellkas elől nagyon domboru, a szegycsont balra tolódott, a termet alacsonyabb. Valószinü, hogy a görbület létrejöttében nem pusztán az iskola káros befolyásai, hanem öröklött beteges hajlam, rossz életviszonyok is közrehatnak. Leányoknál ez a baj sokkal gyakoribb, mint fiuknál. 4. Közellátás (myopia). Az iskolázás a látásra határozottan káros hatásu, különösen ha a gyermek rossz világítás mellett, rossz padokban, célszerütlen iróeszközökkel ir s apró nyomásu könyveket olvas. Nagyszámu vizsgálatok azt mutatják, hogy ugyanazon iskolában osztályról osztályra mindegyre több közellátó van, továbbá, hogy a közellátók száma a városi iskolákban nagyobb, mint a falusiakban s az elemi iskolától a gimnáziumig erősen növekszik, végre hogy a közellátás foka osztályról osztályra, évről évre emelkedik. 5. Nem valószinü, hogy az iskola elmezavarok fejlődésére ad okot. Az elmezavarok okát többnyire örökölt hajlamban lehet megtalálni; bizonyos idegességre azonban egyik-másik tanuló szellemi tulterhelése adhat alkalmat.
l. Népiskolai hatóságok.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter a polgári községek számára a népiskolai közoktatást rendező törvények végrehajtása tárgyában kiadott utasításában elrendeli, hogy a község tartozik az iskolának kertül alkalmas és bekerített telket (ha lehet, legalább 2 holdat) és a gyermekek létszámához mért nagyságu testgyakorlótért adni. Noha e rendeletben nincs megmondva, hogy mikép kell ezt az I.-et a tanításban értékesíteni, mégis tévedés volna azt hinni, hogy kizárólagosan gazdasági kisérletek tételére használandó. Az I.-nek az a célja, hogy értékesítse a természettudományokban, jelesen a természetrajzban rejlő oktató- és nevelő-elemeket az általános népmiveltség érdekében, hogy vezesse be a gyermeket a hazai természetbe és szerettesse meg vele, hogy fejtse ki benne a rend-, a szépérzelmet s a munkában való gyönyörüséget s hogy végre a népjólétre is hasson üdvösen. E céljához képest kivánatos, hogy minden I.-ben legyen: 1. egy mező, amelyből mindenik felsőbb osztályu tanuló számára egy-egy ágy kihasítandó; 2. faiskola; 3. veteményes kert; 4. virágágy; 5. faluhelyen méhes; 6. ha a helyi viszonyok ugy kivánják, a selyemhernyó tenyésztésére berendezett egy kis veranda.
oly egyének, akiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter minden dijazás nélkül ideiglenesen megbiz azzal, hogy a pontosan megjelölt községi v. felekezeti iskolákat évenként legalább egyszer látogassák meg. Az I. intézménye a népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIII. t.-cikkben gyökerezik, amelynek 3. §-ának egyik pontja elrendeli, hogy ahol a tankerület területének és népességének nagyságánál fogva a teendők halmozottsága igényli, ott a miniszter a tanfelügyelő mellé segédet nevez ki, ezenfelül ideiglenesen megbizhat ahhoz értő és önként vállalkozó egyéneket az iskolalátogatásokban való segédkezéssel. Az I.-at, a tanfelügyelő s esetleg a közigazgatási bizottság meghallgatása mellett, a főispán jelöli ki az igazgatása alatt álló törvényhatóság területén lakó, arra alkalmas egyének sorából. Az I. a minisztertől megbizó levelet kapnak, amely által felhatalmazást nyernek, hogy mely községekben vizsgálhatják meg a népoktatási intézeteket.
Napi gyakorlatok mind a lovasnak a lovaglásban tökéletesítésére, mind a paripának szoktatása a fokozatosan betanítandó segélyadásokra; minők a fej állítása, a nyak elhajlítása, a vállapok beállítása, a far aláhajlítása, hogy a galoppba-ugráshoz (jobb- v. balkézre) a ló megfelelő állásba, a lovas testsúlya pedig az ellenkező oldalra helyeztessék. Mindez eleinte helyben kezdendő s aztán átmenetileg lépésből s ügetésből gyakorlandó. Ugyanigy helyből (állásból) a kantár és lábszárak segélyével szoktatandó a paripa a hátralépésre, oldalmenetelekre, a sarkon hirtelen megfordulásra stb. Ez utóbbi, ha jól sikerül, a ló legfőbb tökéletesítése. A ló ily betanítását csak perfekt lovas (a lovaglás tanára) eszközölheti.
azon nőszerzetek tagjai, akik tanítással foglalkoznak. L. Iskolatestvérek.