(növ.), l. Paplonc.
l. Fürdő.
Igy nevezzük azt a műveletet, amelynek célja a különböző nagyságu, avagy különféle fajsúlyu darabocskákból álló elegyekből az egyes elegyrészeket egymástól elkülöníteni. Az I.-t ugy végzik, hogy az illető anyagot folyadékkal, rendesen vizzel felkeverik, és rövidebb-hosszabb idei állás után a zavaros folyadékot az üledékről leöntik v. más módon távolítják el. A nagyobb szemü v. nagyobb fajsúlyu darabkák természetesen gyorsabban ülepednek, mint a finomabb, illetőleg kisebb fajsúlyu darabkák, miáltal ezek egymástól elkülönülnek. Az I. különféle iparágakban nagy fontosságu. Igy az esetben, ha ércekben szegény kőzetekből fémet állítanak elő, a porrá zuzott kőzetet előbb iszapolják, hogy a nem fémtartalmu részeket lehetőleg eltávolítsák. Az aranymosás (l. Arany) tulajdonképen szintén csak iszapolás. A festékipar is gyakran alkalmazza az I.-t, mert sok esetben csak igy kaphatnak kellő finomságu festékporokat; ilyen például az iszapolt kréta. Az agyagedények készítéséhez való agyagot sokszor szintén I.-sal finomítják. A különféle köszörülő- és csiszoló-porok gyártásakor fontos szerepe van. A kémikus a termőföld fizikai összetételének a megállapítása végett a földet kellő berendezésü készülékben iszapolja, hogy az elegyrészek (homok, agyag stb.) mennyiségéről és annak finomságáról tudomást szerezzen.
A folyóvizek akkor iszapolnak, mikor folyásuk sebességében valami okból csökkenés áll be, ott lerakják a magukkal vitt hordalék egy részét. Minthogy a viz a hullámtéren lassabban folyik, mint a mederben, ez okból a kiömlő árviz szintén elejti a magával vitt iszap egy részét, még pedig a legsúlyosabbat mindjárt a hullámtérre való kilépés alkalmával; miért is a meder közvetlen partjai mindég magasabbak, mint az ártér távolabb fekvő részei. Az I. ugyan különösen ezen, a medertől távolabbi részeken rendkivül csekély mértékü, melynek vastagsága általán véve évenként csak a mm. tört részeire rug; hanem azért ott, hol az ártér egy része töltések által védve van az árvizektől, évtizedek folyamán mégis jelentékeny különbséget okoz a mentetlen és a mentesített terep magassága között ez utóbbinak hátrányára. Hazai folyóinkon is észrevehető már a hullámtér emelkedése, noha az ármentesítés megkezdésétől még félszázad sem mult el. E körülmény azért hátrányos, mert a hullámtér emelkedésével velejár a nagyobb árvizek szinének emelkedése is. Amilyen kártékony az I. az ármentesítés szempontjából, éppen annyira hasznos az gazdasági szempontból. Az iszap ugyanis mindég nagymennyiségü növényi tápanyagot tartalmaz és igy rendkivül fokozza a föld termékenységét. Mig az ármentesítés kezdetekor rendesen bortermő mentesített területek tehát lassanként elvesztik ezen tulajdonságukat vagy legalább a kizsarolás veszedelmének ki vannak téve; addig a hullámtéren maradt földek termőképességét az évenként ismétlődő I. mindig fokozza. Innét van, hogy különösen nagyobb városok közelében, ahol a talaj termékenységét zöldség-félék és hasonló becsesebb növények termesztésével kitünően lehet értékesíteni, a hullámtéren fekvő földek értéke néha többszörösen fölülmulja a mentesített területeket. Hanem azért persze nagy tévedés volna az ármentesítés becsét és hasznát ily szórványos jelenségekből itélni meg. Az I.-t nagy sikerrel alkalmazzák külföldön a rétek trágyázására, mely célból azon réteket, melyek valamely patak vagy folyó árterében feküsznek, csak olyan alacsony töltésekkel veszik körül, hogy a nyári árvizektől meg legyenek védve, ellenben az iszapos téli árvizek elboríthassák; sőt ezek számára nyilásokat is hagynak a töltésben. Ahová pedig az árviz természetes uton el nem jut. oda csatornákon vezetik el. A cementiparban a mész és agyag minél tökéletesebb elegyítésére használják ez anyagoknak vizben való összekeverését, mely eljárást szintén iszapolásnak nevezik. Ezen anyagoknak ugyanis egyforma fajsúlyuk lévén, egyszerre ülepszenek le. - I. a bányászatban, lásd Előkészítő eljárás.
(növ., palka, páka, Cyperus Tourn.), a sásfélék génusza, a papiruskákát is ide számítva, 480-780 fajjal (hazánkban 9) az egész föld kerekségén, főleg a meleg tartományokban. Egy- v. többnyári csátéfű, gyékényszára ritkán levéltelen, levele szálas, virágfüzérje gömb-, csembők- vagy ernyőforma virágzattá csoportosodik, különben sokvirágu, lapított; gyümölcse háromélü. A C. esculentus L. (földi mandola, kávégyökér) többnyári fű Európa D-i, Afrika É-i és D-i részén s Keleten, de termesztik is, mert a tarackján lisztes, dióízü gumók képződnek, s nyersen, főtten vagy sülten eszik, sőt aranyszinü, igen jóízü és kellemes szagu olajat is sajtolnak belőle; pörkölve kávépótlék. A C. longus L. (vad galganta, olasz káka), Közép- és D.-Európában, hazánkban és Angolországban is nő, többnyári, jóillatu füszeres, keserü, kissé összehuzó ízü tőkéje officinális. A C. officinalis Nees D.-európai, É.-afrikai, arábiai, a C. rotundus L. D.-ázsiai és uj-hollandi; tőkéje a kerek vagy keleti ciprusgyökér. Ez hosszas, gömbölyded, szilvanagyságu, gyürüzött, sötétbarna, belül pirosas fehér, szétzuzva fűszeres illatu, kesernyés gyömbérízü. Fűszernek használatos, a C. rotundust (sziriai káka) már Dioskorides Kypeiros néven izgató és izzasztó szernek használta gyomor- és vizeletbaj ellen.
(bány.), a földfurásnál alkalmazott szerszám, mellyel a furólyukban meggyülemlett iszapot kiszedik, l. Földfurás.
(bány.), az ércek előkészítése közben a legfinomabb iszap földolgozására szolgáló szér, l. Előkészítő eljárás.
l. Szivattyu.
Szénsavtól feltornyosított, vizzel kevert agyagiszapdombok, melyeknél a tető kraterszerüen kiöblösödött; magasságuk legnagyobb részt egy pár méter, de néha a 150 m.-t is elérik. A kitörés néha földalatti morajjal kezdődik, olykor földrengéssel párosulva s a forró vizgőzzel kevert iszap és szénsavgáz sisteregve, köveket magával ragadva a levegőbe röpíttetik fel; kisebb-nagyobb szünet után a kitörés ismétlődik. Néha a forró vizgőz hiányzik s tisztán csak szénsav tolja fel a sós iszapot, mellyel nafta, petroleum és egyéb bitumenes anyagok hozatnak felszinre (néha foszforgőzök is, melyek meggyulnak, földtüz, szenttüz). Ezen I. leginkább vulkanikus vidékeken fordulnak elő. Gumbel az I. keletkezését a szerves testek bomlásából eredő szénsavgáznak tulajdonítja, mely a föld felülete közelében lévő anyag vagy márga megpuhult rétegeire nyomást gyakorol, s azt imitt-amott feltornyosítja. A harmadkori oligocen alga-dus, ugynevezett flysch (l. o.) rétegeket, valamint az Apenninek argila scagliosa márgás rétegeit némely geologus hasonló I. működése eredményének tekinti. Minálunk Erdélyben (Kovásznán) jelenleg is birunk hasonló természetü képződménnyel, hol is a földből kiszabadult szénsavgázok a viz alatti iszapot hullámszerüen felkavarják (mofetta), l. még Gázforrások.
l. Íszá.
l. Iszpahan.