1. volt egyiptomi alkirály, szül. Kairóban 1830 dec. 31., mint Ibrahim pasa fia, megh. a Bosporus melletti Emirghiani kastélyban (Konstantinápolynál) 1895 márc. 2. Párisban végzett holmi tanulmányokat s ugyanott sajátította el az európai modort, egyuttal azonban a pazarlásra való hajlamot. Said pasa alkirály megbizásából azután több rendbeli küldetésben járt keleti udvaroknál és Párisban, 1861. pedig Said pasa távolléte alatt mint annak helyettese szerepelt. Miután a Szudánban kitört felkelést erélyesen elnyomta, 1863 jan. 18. maga foglalta el az alkirályi széket. Kormánya nem mondható szerencsésnek. Darfurt ugyan 1874. bekebelezte országába, de az Abisszinia ellen intézett támadás csufos véget ért. Az 1869. megnyitott szuezi csatorna által érdemeket szerzett a világforgalom lendülete körül; magának Egyiptomnak azonban ebből az átmeneti forgalomból nem sok haszna lett és a csatorna megnyitásakor rendezett fényes ünnepélyek teljesen felemésztették az állam amugyis sovány jövedelmeit. Néhány évvel később már annyira sülyedt I. hitele, hogy kénytelen volt hitelezői és az európai nagyhatalmak sürgetésére állandó nemzetközi bizottság kinevezésében megnyugodni, mely bizottság azután az ő és Egyiptomnak kiadásait megszabta és ellenőrizte. Midőn pedig I. 1879 ápr. 22. kelt rendeletével e bizottság befolyása alól szabadulni kivánt, a szultán I.-t a türelmetlenkedő nagyhatalmak sürgetése folytán lemondásra késztette (jun. 26.) és I. fiát, Tevfik pasát, nevezte ki utódának. Erre I. pasa, ki különben 50 000 font sterling évi járadékot élvezett, háremével külföldre utazott és előbb Nápoly, majd Páris és Londonban élt egy ideig, hol azonban fagyosan fogadták. 1885. az országos kiállítás alkalmával Budapestre is ellátogatott, 1888. pedig Konstantinápolyba költözött. Utolsó napjait a vizkórságban szenvedő ex-khedive a Boszporus mellékén levő Emirghiani kastélyban töltötte. Tetemét Kairóban helyezték nyugalomra. - 2. I. pasa, török orvos és államférfiu, l. Kmetty.
(Iszkimid, Isznikmid), az ugyanily nevü szandsákságnak, görög metropolitának és örmény érseknek székhelye Konstantinápoly török tartományban, a Márvány-tenger kis-ázsiai partján, hosszu és keskeny öböl és vasut mellett, mintegy 25 000 török és örmény lak., hajó-, fez- és posztógyárral; fa-, só-, gyapju-, gyümölcs-, sajt- és halkivitellel; Abd-ul-Aziz egykori, düledező palotájával. Az amfiteatrumszerüen épült város fölött emelkedő dombon még láthatók falak és tornyok romjai, amelyek Bitinia egykori hires fővárosának akropoliszát alkották. I., a régi Nikomedia, Kr. e. 264. I. Nikomedes Bitinia királyától alapíttatott és 6 századon át Kis-Ázsia egyik legvirágzóbb városa volt. III. Nikomedes a rómaiaknak hagyta örökségbe. Hadrianus és Diocletianus császárok hosszabb ideig laktak benne. 358. földrengés pusztította el, de Justinianus ujra fölépíttette. 1331. Akcse Kocsa, a törökök vezére elfoglalta a bizanci császároktól. A karlovici béke után ide internáltatott Thököly Imre, aki itt is fejezte be életét és itt temették el a keresztény temetőben.
Szmirna (l. o.) török neve.
l. Hadith.
falu Khodavendikjár kis-ázsiai török vilajetben, 55 km.-nyire Brusszától, a 34 km. hosszu és 13-14 km. széles I.-Gol partján. I. az egykori Nicaea (l. o.). A «zöld mecset» düledező állapota dacára a szeldsuk művészet szép példánya; ez és egyéb török épületromok azt igazolják, hogy I. még a török uralom alatt is jelentékeny város volt.
(Iszfahan), város Irak-Adsemi persa tartományban, 335 km.-nyire Teherantól a Zenderud partján, az é. sz. 32° 42´, a párisi k. h. 49° 30´, 1576 m. magasban, több karavánut találkozásánál, 60-80 000 lak., akik selyem-, pamutkelméket, bársonyt, posztót, vas-, acél- és bronzfegyvereket, puskaport, ékszereket, fehér musszlint, nyergeket, lószerszámot, papirt, üveget és famozaikot készítenek, a város termékeny környékén pedig gabonát, mákot és gyümölcsöket termesztenek. I. Aspadana néven már a II. században fennállott. Virágzása korát azonban Sah Abbasz (1589-1627) uralma alatt élte, aki fővárosává tette. Ekkor kerülete 24 mértföld volt, benne 162 mecset, 48 kollégium, 1802 karaván-szeráj, 273 nyilvános fürdő és több mint 38 000 palota és ház állott; lakóinak számát pedig 600 000-re becsülték. Midőn azonban az afgánok 1722. Mir Mahmud vezérlete alatt elfoglalták és elpusztították, gyors hanyatlásnak indult. A romok benne nagy területeket foglalnak el, de még mindig tanuságot tesznek egykori nagyságáról. A régibb épületek, illetőleg romjaik közül a kiválóbbak: a Zende-rudon átvezető, 150 m. hosszu, 23 m. széles és 25 magas oszlopon nyugvó hid; a Csehar-Bagh, azaz azon palota- és parkcsoport, amelyek ugyan nagyrészt elpusztultak, de szép fasoraikkal, épületmaradványaikkal, amelyek közt kitünik az anyakirálynő kollégiuma, a Csihul-szutun vagyis 40 oszlop, a Hast-Bihist vagyis 8 paradicsom, most is bámulatra ragadnak; a kettős arkád-sorral övezett, de most egészen elhagyatott Maidan-Sah nevü 600 m. hosszu és 215 m. széles tér, amelyen a népünnepeket tartják és amelyet a Mezdsid-i-Sah, a Kelet egyik legpompásabb mecsetje (képét l. az Építészet XX. mellékletén), továbbá a nagy Lutf-Ollah nevü mecset ékesítenek. Az uj I. utcái egészen keleti jellegüek, szükek és piszkosak; rajtuk vonul keresztül az 5 km. hosszu bazársor. D-re van a Dsulfa nevü külvárosa, az örmények (mintegy 2000) városrésze 6 nyomorult templommal és egy apácakolostorral, amely az örmény püspöknek szolgál lakóhelyéül és amelyben a katolikusoknak is van egy templomuk és egy kis dominikánus zárdájuk. V. ö. Gobineau: Trois ans en Asie 206. és köv. old.
(a persa eredetü pendsik a. m. ötöd szótól), kétféle török fejadó, amelyet a török hódoltság idején hazánkban is szedtek. Eleinte a török harcosok fizették ezt a császárnak hadifoglyaik után; egy-egy fogoly után egyszer s mindenkorra le kellett fizetniök a fogoly értékének egy ötödrészét. Később a hódoltságok lakosai a rabszolgaság váltságdijául évi adót fizettek e cimen a szandsákok pasáinak.
szláv népeknél, jelesül az oroszoknál: járási, kerületi előljáró.
l. Izráel.
l. Konstantinápoly.