(eredetileg Vitalia a. m. gulyaföld, v. Vitellium, az oszkus vitlu, marha szótól), eredetileg csupán legdélibb csúcsa annak a nagy félszigetnek, mely az Alpesek, a Tirrheni-, Sziciliai- és Adriai-tenger között elterülvén, első telepeseit Görögországból kapta, miért is déli része Magna Graecia nevet viselt. A görögök terjesztették ki az I. nevet nyugatról keletre Poseidoniától Tarasig, a rómaiak a Macra és Rubico folyókig, Augustus a Po folyón tul az Alpesekig. Költői elnevezései: Hesperia (napnyugat országa a görögökre nézve), továbbá Ausonia (Opica) és Oenotria. I. őslakossága az ókori néprajz legnehezebben megoldható feladatainak egyike. Kétségtelen azonban, hogy őslakói három főcsoportra oszlottak: délen voltak a messzapok és lapodok; középen az umbriak, oskuszok, szabinok és latinok; nyugaton az etruszkok (l. o.). Ezek és az umbriak a Po völgyében tanyásztak; a VI. sz. óta egyre lefelé szorítják őket a kelták, kik a tengertől Ny-ra magukba olvasztják a ligurokat. Az etruszkok (görögül tirrhenek) némelyek szerint magukban foglalták a Raetiából jött Rasena-kat (Mommsen: Die Rasen). Az umbriai törzs déli ágához tartoztak az ausonok, opikok, aurunkok, volszkok és equek; a szabinok vagy szabellokhoz a picenek (az Adria mentén Anconától a Matrino folyóig), a pelignok (főhely Sulmo a Gizio völgyében), a marsok, a vestinok és marrucinok. A latinok (l. o.), kik később Róma utján világuralomra jutottak, eredetileg egészen jelentéktelen népecske voltak, 450 óta a szamnitok (caracenok, pentrek, hirpinok) terjeszkednek a nyugati parton. Az oszkusokkal való keveredésükből előállanak a kampánok, Alsó-I.-ban lucanok neve alatt elfoglalták a régi Oenotriát, mig a görög telepeseket uraló bruttiak, mergetek és sikelek a külföldi igát lerázva, 360 körül bruttokká lettek. A későbbi Illiriából Alsó-I. keleti részére átszármaztak az iapygok, apulok, dauniak, peuketiak, calabrok, messzapok és salentinok. Mindezen törzsek nyelvileg három főcsoportot képeztek: az lapigokét, az etruszkokét és az italokét, mely utóbbi viszont latin ágra szakad és arra, melyhez az umbrok, marsok, volszkok és szamnitok tartoznak. Az itt jelzett népek és törzsek kezében I. térképe következőképen tagozódik: Felső-I. (az Alpesektől a Macrától a Rubiconig): a) Liguria, az ilyennevü tengeröböl mellett; városok: Nicaea (Nizza), Asta (Asti), Genova, Dertona (Tortona); b) Gallia cisalpina 222 óta provincia és a Po két oldalán cis- és transpadana; városok: Augusta Taurinorum (Torino), Augusta Praetoria (Aosta), Mediolanum (Milano), Brixia (Brescia), Cremona és Verona. Délre a Pótól Parma, Mutina (Modena) és Ravenna; c) Venetia (az Athesis és Timavus közt), városok: Patavium (Padova) és Altinum (Altino) és d) a Timavustól keletre terjedő Isztria (l. o.). Közép-I. a) Etruria (equek, hernikek, volszkok és aurunkok); b) Umbria; c) Picenum; d) sabinok (Cures, Fidenae, reate, Crustumerium, Corniculum, Sromentum, Collatia), vestinok, marrucinok és pelignok; e) Samnium (Teanum és Cales). Alsó-I. főbb vidékei: Apulia, Calabria (máskép Japygia, l. o.), Campania (város: Capua), Lucania. Mindezen népek eleinte városrendszernek hódoltak, miglen sikerült Rómának (l. o.) felülkerekedni és a latinok (l. o.) törzsét uralkodóvá tenni. Róma világuralma közben az itáliai törzsek vagy beolvadtak vagy elpusztultak, de a római birodalom romjain a nyelvjárásokban ujból feltámadtak és modern gyökérhajtásokra tettek szert (l. Olaszország). V. ö. Micali, Italia avanti il dominio dei Romani (1810) és ugyancsak az ő 3 kötetes nagy műve: Storia degli antichi popoli Italiani (1832); Mazzoldi, Origine Italiche; Poesche, Die Arier és Steuer. Ethnographie des peuples de l'Europe avant J. Chr. (Brüsszel 1872).
szemben az olasszal mindaz, ami a régi Olaszországra, tehát Itáliára és annak lakóira vonatkozik.
(ol., a. m. meg nem váltott Itália), olasz politikai egyesületnek a neve, mely a más országokhoz csatolt olaszok által lakott vidékek visszacsatolását tekinti feladatául. Célja tehát D.-Tirolt, Görzöt, Isztriát, Triestet, Dalmáciát, másrészt Nizzát, Szavóját, Korzikát stb. Olaszországhoz csatolni. Nagyobb tevékenységet 1878-tól fejtett ki. A berlini kongresszus az olaszokat területi kárpótlásban nem részesítette, mig Ausztria-Magyarország állását az Adriai-tengerparton Bosznia s Hercegovina átengedésével megerősítette. Emiatt Olaszországban forrongás támadt és maga az agg Garibaldi állott az I. mozgalom élére. A radikálisok, a köztársaságiak, szocialisták is csatlakoztak a mozgalomhoz, hogy a kormánynak nehézségeket okozzanak. Közelebbi cél gyanánt Dél-Tirol és Triest visszacsatolását tüzték ki, de eredményt nem tudtak elérni, noha Cairoli miniszterelnök szabad folyást engedett a mozgalomnak. A triesti irredentisták 1882. bombamerényletet terveztek I. Ferenc József ellen, a terv azonban még a kivitel előtt napfényre került; Oberdankot, az összeesküvés egyik tagját Ronchiban elfogták s Triestben kivégezték. Tüntetésekben azóta sem volt hiány, de összeesküvés nem történt többé. A triesti I.-párt ujabban az iskola-szövetkezetek és a torna-egyesületek leple alatt szövi terveit, amiért a bécsi kormány ezek közül többet feloszlatott. Legujabban (1894-95) a szlovén nyelvü feliratok és cimerek alkalmazása szolgáltatott az isztriai I.-pártnak alkalmat nagyobb tevékenységre. Maga az olasz kormány 1882 óta nemcsak Depretis és Mancini napjaiban, hanem ujabban is, különösen mióta Olaszország a hármasszövetségnek tagja, lojális magatartást tanusít monarkiánk iránt és nem támogatja az I.-t, melyre különösen Crispi külügyminiszter mondott sujtó itéletet. Az olasz képviselőházban Imbriani, Barzelai és Cavalotti az I. főbb képviselői. V. ö. Haymerle, Italicae res. (Bécs 1879).
l. Flavus.
az ókorban Nagy-Görögország görög lakói.
v. Italica, a könyvnyomdászatban a latin betüknek dült alakja; föltalálta Manutius Aldus. Minálunk inkább kurzivnak (l. o.) hivják.
l. Italmérési jövedék.
(jus educilli), a magyar jog szerint a nemesi földbirtoknak egyik törvényes haszonvétele volt; az u. n. kisebb királyi haszonvételekhez tartozott (Regalia minora) s a nemesi földbirtok tulajdonosának azt a jogát jelentette, amelynél fogva bort és más szeszes italokat kis mértékbne folyvást árulhatott. Az I. tehát csak kis mértékben való kimérésre, s nem nagyban, azaz hordókban való eladásra vonatkozott. Az I.-ra vonatkozó első törvény az 1550. XXXVI. t.-cikk, de már ez is régi szokásra =juxta veterem consuetudinem) hivatkozik; tüzetesen az I.-ot csak az urbariumok szabályozták. Az udvartelkesek (curialisták) az I.-ot csak királyi privilegium v. elbirtoklás alapján gyakorolhatták, a serfőzésnek kivételével. Az I. alapján vendégfogadókat és korcsmákat csak a földesur tarthatott, a bormérésben azonban a rendezett községeknek is volt némi részük. A rendezett községek ugyanis ott, ahol a határban szőllőhegy van, szt. Mihály napjától szt. György napjáig, ott pedig, ahol szőllőhegy nincs, - habár szőllőkertek vannak is - szt. Mihály napjától karácsonyig szabadon bort mérhettek, de csakis a helységen belül; a helységen kivüli gyepen csak országos vásár alkalmával s csak ott, ahol ez régi gyakorlatban volt. A jogot a község csak közösen, nem házankint gyakorolhatta. A földesuri I. megsértése a csap alatt találtató egész italmennyiségnek elvesztését vonta maga után. Az egyes gazdák továbbá szőllőmunka idején a szőllőhegyekben, ott, ahol az régi szokásban volt, munkásaik számára bort szabadon mérhettek. Menyegző és betegség esetében a behozatal szintén meg volt engedve. A pálinkamérési jog kizárólag a földesurat illette, s ebben a községeknek semmi részök nem volt. A jobbágyok és zsellérek saját szükségletükre v. akónkinti kereskedésre törkölyből, gyümölcsből, borból, borseprőből és a gabona kivételével minden földi termesztményekből (nem értve ide azt a gabonamennyiséget, mely a krumpli élesztésére szükséges) pálinkát főzhettek ugyan, de minden pálinkakazántól a kiégett mennyiségre való tekintet nélkül, a földesurnak két pengő forintot kazándij cimén fizetni tartoztak, a kiégett pálinka elvesztésének terhe alatt. A kazándijat az urbéri patensek az urbéri kárpótlásba betudták s megszüntették, egyebekben a földesuri I.-ot éppen ugy, mint a volt jobbágyoknak korcsmálási jogát fentartották. L. még Italmérési jövedék.
Az állam az italmérést az 1888. XXXV. t.-c.-ben részint közgazdasági és erkölcsi, főleg azonban pénzügyi szempontból egyedáruság tárgyává tette. A szeszes italok kimérése és kis mértékben való elárusítása fölött a kizárólagos rendelkezési jog az állam részére tartatik fenn. Ezen jog folytán korcsmákat nyitni vagy a már meglevőket fentartani csak az állam engedélye mellett szabad. Senkinek sem szabad az illetékes pénzügyi hatóság engedélye nélkül: a) bort (bormustot), b) gyümölcsbort, c) sört, d) bármely égetett szeszes folyadékokat 1. kimérni, vagyis a felsorolt italokat ülő vagy álló vendégeknek az üzlet helyiségeiben vagy azon kivül való fogyasztásra akár nyilt, akár zárt edényekben iparszerüleg kiszolgáltatni; 2. kis mértékben elárusítani, vagyis zárt edényekben bort és az égetett szeszes folyadékokat 100, sört pedig 25 literen aluli mennyiségben az üzleti vagy elárusítási helyiségen kivül való fogyasztásra elárusítani. Cukrászoknál, kávésoknál és az ezekkel egy tekintet alá eső feleknél szeszes italoknak ülő vagy álló vendégeik részére esetleg csakis poharanként való kiszolgáltatása is a kis mértékben való elárusítás fogalma alá esik. A kimérésre és a kis mértékben való elárusításra az engedélyt a fél kérelmére az üzlet helye szerint illetékes királyi pénzügyigazgatóság adja meg és tartozik az engedély megadása előtt az illetékes közigazgatási hatóságot és pedig Budapesten az állami rendőrséget, törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitányt, rendezett tanácsu városokban ezek polgármesterét, egyéb helyeken a főszolgabirót (ki viszont a községi előljáróságot tartozik meghallgatni), az iránti nyilatkozatra felhivni, hogy az engedély megadása ellen közrendészeti, közerkölcsiségi és közegészségügyi tekintetekből s a folyamodó személye ellen nincs-e kifogása. Ha a felhivott hatóságnak kifogása nincsen, v. a felhivás kézbesítésétől számított 15 nap alatt nem nyilatkozik, az engedély akadálytalanul megadandó. Azok, kik a pénzügyi hatóság részéről kimérési v. kis mértékben való elárusításra engedélyt nyernek, ebbeli üzletükre az iparhatóságtól külön nem kötelesek engedélyt kérni. Az italmérések számának korlátozása tekintetében a törvény kimondja, hogy a kis mértékben való elárusítások száma nem korlátozható, ellenben a kimérési engedélyek száma az állandó és hullámzó lakosság szükségletére, a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyokra való tekintettel állapítandó meg; a szükség követelményeinek megfelelőleg a tényleg meglevő kimérések száma apasztható. Az engedély megtagadandó, s ha már kiadatott, visszavonandó attól, ki ellen oly tények merülnek fel, melyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, uzsora vagy erkölcstelenség előmozdítására és terjesztésére használja fel. A kimérésre és kis mértékben való eladásra engedéllyel birók kétféle szolgáltatást tartoznak teljesíteni: állandó összegben megállapítandó évi italmérési illetéket s a kimért szeszes italok neméhez és mennyiségéhez mért italmérési adót tartoznak fizetni.
Az italmérési adó beszedésére nézve adóvonallal körülzárt városok (Budapest s Pozsony) és nyilt községek közt tétetik különbség. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy azokat a városokat, melyek népessége 20 000-et meghalad, valamint a 10 000 lélekszámot meghaladó általános házbéradó alá eső városokat a belügyminiszterrel egyetértőleg, a szükséghez képest körülzárhassa és hogy viszont a jövőben zárt városoknak nyilvánítandó városokat ismét nyilt községeknek nyilváníthassa. Az italmérési adó beszedése zárt városokban nem jár nagy nehézségekkel (az italmérési adó alá eső tárgyaknak csak a kijelölt utakon vagy helyeken levő beszállítása lévén megengedve) s fizetésére kötelesek mindazok: a) kik adó alá eső cikkeket az adóvonalon át behoznak; b) kik az adóvonalon belül szesztartalmu italokat készítenek, ha gyártmányaikat maguk fogyasztják, vagy az illető zárt város területén való fogyasztás végett másoknak átadják. Amazok a behozatal alkalmával előzetesen fizetik meg az adót, ezek az adóköteles cikkekről vezetendő iparkönyvek alapján havonkint; minden hó első napján a lefolyt hóra megejtendő leszámolás utján megszabott adót 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett kötelesek lefizetni. Nyilt helyeken az italmérési adó beszedése történik: 1. megváltás utján, midőn a kincstár magukkal az egyes adókötelezettekkel, v. az egész községre kiterjedőleg azok többségével, v. végre magával a községgel az általuk fizetendő italmérési adó iránt bizonyos időtartamra kiegyezik. 2. Bérbeadás utján, midőn valamely község adókötelezettjei adójának beszedése iránt a községgel v. más vállalkozóval haszonbéri szerződést köt. 3. Kincstári kezelés utján, midőn a kincstár az italmérési adót pénzügyi közegek által szedeti be. Az ipar érdekeire való tekintetből az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesznek kis mértékben ipari célokra való elárusítása bizonyos feltételek mellett az italmérési adótól mentesen történik. Az italmérési adó után sem törvényhatósági, sem községi pótadó nem szedhető. Az állami I.-ről szóló, 1888. XXXV. t.-c. folytán adandó kártalanításról szól az 1888. XXXVI. t.-c., mely szerint kártalanítás adandó azokért a jogokért, amelyek a) nemesi birtok jogán, b) törvényen (urbéri jogon), c) kiváltságon alapulnak, d) községek mint jogi személyek által gyakoroltattak, e) végre mindazon jogokért, melyek 1848 s azóta önjogon háborítlanul gyakoroltattak, de ezen jogokért kártalanítás csak akkor adandó, ha a jogból vont haszon után 1882-86 végéig (bezárólag) terjedő öt év alatt vagy legalább ezen öt évnek egyike alatt adó fizettetett. Az I. után tett a bevétel 1892: 18 827 702 frtot. Az 1892. XV. t.-c. a bor- és sörfogyasztási adót az italmérési adóval egyesíti.
majd élvezhető tejet termelnek (Clutia, Galaetodendron, Mimusops, Tabernae montana, Carica), majd szeszes italt főznek belőlük (kőmeggy v. maraschino, alma, körte, szőllő, burgonya, borpálma, ananász, agáve, kukorica, rizs, cukornád, rozs, buza, árpa, a gombák közül a légyölő galóca). Ide tartoznak a kávé- és teanövények; l. Élvezet növényei.