l. Cickafark.
a. m. utód. I.-ápolás az állattanban, általában az utódok gondozása, amire példákat igen különböző osztályokba tartozó állatfajok életében találunk. Az utódok gondozása a leggyakoribb esetben a nősténynek jut osztályrészül, egyes esetekben azonban a him feladata az ivadékápolás; igy p. a csikóhalnak és rokonainak himjei hasukon egy zacskóba gyüjtik össze a petéket s itt fejlődnek ki a fiatalok. A Rhinoderma Darwinii nevü békának himje felduzzadó garattáskájában költi ki a petéket s a fiatal békaporontyok innen bujnak elő. - Ivadékcsere (metagenesis), l. Nemzedékváltozás.
Egy neme a lóversenyeknek, melybe a tenyésztők már vemhes kancáik leendő csikait nevezik. Ellés után a csikók bejelentendők, melyek aztán 3 éves korukban futnak. Legujabban Budapest és Bécs közösen egy Vándorló I.-t irtak ki, melyre a csikók 2 éves korukban 1896. Budapesten és 3 éves korukban 1897. Bécsben fognak futni; már persze csak azok, melyekben tulajdonosaik biznak, hogy esélyök van; amelyek nem indulnak, bánatot fizetnek (30-40 frt); ha a bejelentett kancának nem lett csikaja, nincs bánat.
(Lachanas), bolgár cár (1277-1279). 1277 körül, mikor Bulgáriában a beteg Asjen Konstantin és Mária cárné uralkodtak, fellépett ez az I. nevü, a görögök által Lachanasnak nevezett kalandor, mint trónkövetelő. Csakhamar sikerült neki tekintélyes hadsereget összeszedni, mellyel a tatárok ellen kétszer győzelmes csatát vivott, mi által tekintélye a bolgároknál is megnőtt. 1277 telén Asjen Konstantin cárt is megverte és megölte, mire a cári cimet felvette. Mária özvegy cárné, kit nemcsak I., hanem a bizanciak is fenyegettek, hogy fiának trónját megmentse, nőül ment I.-hoz (1278). Már 1278. elesett a kalandor I. egy a tatárok ellen vivott csatában, mire bizanci segítséggel III. Asjen János, Mihály bizanci császár veje került a bolgár trónra. Mária özvegy cárné bizanci fogságba esett és ezentul nyoma vész.
1. kisközség Sorpon vármegye csepregi j.-ában, (1891) 1534 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-I., nagyközség Heves vmegye tiszafüredi j.-ában, (1891) 2090 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. ispán, 1130., midőn II. István betegen tért haza a görögök ellen viselt háboruból, azon mesterkedett, hogy valamiképen magát tegye az ország királyává. Bars (Boris?) ispán viszont a maga javára kereste a koronát. II. István azonban jobban lett s Ivánt elfogatta és kivégeztette.
2. I. deák, 1482. Mátyás királynak Oroszországba III. Iván cárhoz küldött követe, szövetséget ajánlott a cárnak, ki azt el is fogadta s egy titkos okiratban még abban is megegyezett, hogy az első alkalommal egyszerre támadjanak a lengyelekre. A szövetséglevelet Vilnában cserélték ki az uralkodók. A cár Iván deákkal Kuricint is leküldte Magyarországba, hogy személyesen üdvözölje a királyt. Másodszor 1487. járt a cárnál, biztosítván őt, hogy Mátyás szorosan ragaszkodik a szövetséghez. 1488 jul. 29. kegyesen bocsátotta el őt a cár, ki már háboruskodni is kezdett a lengyelek ellen, Kuzminszky Fedecet adta mellé kisérőül s általuk kézműveseket, ötvösöket, ágyuöntőket s építőket kért küldetni Magyarországból. I. követségének mellékes célja állítólag az volt, hogy visszahivja a Nagy-Bolgárország délnyugati határán lakó magyarokat. Ez az I. 1511. még az aradmegyei szerb Jaksicsok tisztje volt.
(oroszul a. m. János), több orosz nagyherceg és cár neve; nevezetesebbek:
1. I. Danilovics, I. (másképen Kalita I.), vladimiri, nizsni-novgorodi és moszkvai fejedelem, akit 1328. a tatárok II. Sándor letételével Moszkva nagyfejedelmévé tettek meg. Megh. 1341.
2. I. II., az előbbeni fia, szül. 1326 márc. 30., megh. 1359 nov. 13. Bátyját, Szemjont követte az uralkodásban. Sok földterületet vesztett a Dnjepr mellett a litvánok javára.
3. I. Vasziljevics, III., vak Vaszilj moszkvai nagyfejedelem fia, szül. 1440 jan. 22., megh. 1505 okt. 27. 1462 márc. 17. ült a trónra s a moszkvai fejedelemséghez csatolta Tverj, Mozsajszk, Vologda stb. területeket. 1472. Paläologus Tamás leányát, Zsófiát vette feleségül s ennek a révén ment át az orosz cimerbe a bizanci kétfejü sasos cimer. 1478. leigázta a vzóirág Novgorodot, 1840. pedig a tatároktól tette magát függetlenné. Ő viselte először az «Oroszország cárja» cimet, s ezzel az orosz birodalom egységét és oszthatatlanságát proklamálta.
4. I. Vasziljevics, IV., a Rettenetes, szül. 1530 aug. 25., megh. 1584 márc. 17. Vaszilj fia s az előbbeni unokája, kezdetben anyja regenssége alatt uralkodott (1534-84), 1547 jan. 16. cárrá koronázták, 1552. Kazant, 1554. Asztrahant hódította meg. A német ritterek birtokában volt Livlandot is meg akarván magának szerezni, emiatt a svédek, lengyelek és dánok szövetkeztek ellene. Az ő uralkodása alatt vette kezdetét Szibéria meghódítása. Báthory István lengyel királytól szorongattatva II. Rudolf német császárnál és XIII. Gergely pápánál keresett segítséget s a pápai nuncius közvetítésével 1582-ben létesített fegyverszünet révén Livlandról lemondott. Novgorodot, ennek függetlenségi mozgalmai miatt 1570. azzal büntette, hogy 60 000 lakost lemészároltatott. Az orosz nép közt már I. kiskorusága alatt belső viszályok dultak. Később a cárnak a bojárokkal támadt huzavonái folytán egy sereg kegyetlen rendszabályt léptetett életbe, melyek nemcsak a nemességet, de más rendeket is sujtottak. Másrészt azonban I.-nak érdemei vannak népe civilizálásában: német tudósokat, művészeket és mesterembereket hozatott Oroszországba s miután az angolok 1553. feltalálták az Arhangelbe vezető tengeri utat, az angolokkal kötött szerződéssel megvetette az orosz kereskedés alapját. A strelicek katonai szervezete is tőle való. Dührohamában megölte fiát, Ivánt.
5. I. Alekszejevics, V., Alekszej cár második fia, szül. 1666 aug. 27., megh. 1696 jan. 29. Testi és szellemi gyengesége miatt testvére, Fjodor cár halálával a trónöröklésben mellőzték, de a strelicek őt Zsófia testvére unszolására cárrá kiáltották ki, jóllehet már akkor öccse, Péter volt a trónon. A két cár helyett aztán tényleg Zsófia uralkodott.
6. I. Antonovics, VI., Braunschweig-beverni Antal ulrich herceg és Leopoldovna Anna orosz nagyhercegnő fia, szül. 1740 aug. 24. Ivanovna Anna cárnő fiául fogadta s halála esetére utódjává nevezte ki Biron gondnoksága alatt. A fiatal cár 1740 okt. 28. lépett trónra, de nemsokára ezután anyja megbuktatta Biront s maga vette át a regensséget. Az 1741 dec. 5-iki trónváltozásnál, mely I. Péter leányát, Erzsébetet ültette a cári trónra, I. koronáját és szabadságát veszítette s övéivel Riga, majd Dünamünde és Reuenburg, végül pedig Schlüsselburg börtönébe záratott. Egy Mirovics nevü katonatiszt összeesküvést szőtt megszabadítására, de mikor ez katonáival a börtön felé közeledett, a fogoly cárt 1764 aug. 5. legyilkolták.
7. I. Vladiszláv, bolgár cár (1015-1018). István Samu bolgár cár halála (1014) után ennek fia, Román Gábor jutott a bolgár trónra, éppen azon időben, mikor Basilios Bulgaroktonos bizanci császár már több mint harminc év óta harcolt a bolgár birodalom ellen és ennek erejét már megtörte volt. Román Gábornak csakhamar ellenkirálya támadt unokaöccsében, I.-ban, aki Román cárt Ochridában 1015 máj. 22. megölte és a cári cimet felvette. I. folytatta a harcot Bizanc ellen és Durrazzót ostrom alá vette. Basilios császár ezelatt a cár fővárosát Ochridát elfoglalta, de belügyek miatt kénytelen volt birodalmába visszatérni. A harc a bizanciak és Bolgárország között azonban tovább folyt és ezen harcban esett el 1018 tavaszán Durrazzo előtt I., az utolsó ochridai cár. Halála után csakhamar egész birodalma Basilios hatalmába esett és ez volt a vége a negyvenéves háborunak Bizanc és Bulgária között. A bolgár birodalom erre teljes két századon keresztül maradt bizanci járom alatt, mig azt az Asien-család lerázta. L. Bulgária (története).
nagyközség Fehér vmegye adonyi j.-ban, (1891) 1795 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
János, filozofiai iró, szül. Komáromban 1722. nov. 25., megh. 1784 jul. 17. 18 éves korában a Jézus-társaságba lépett. A bölcsészet és történelem tanára volt Nagyszombatban, 1761. pazmaneumi lelkiigazgató, 1762. bécsi egyetemi tanár, 1770-73. prefectus generalis studiorum Nagyszombatban. A rend eltörültetése után, 1774 jun. 11. esztergomi kananok, majd siklósi cimzetes apát, 1775-77. a nagyszombati papnevelő rektora, 1778. honti főesperes. Több bölcsészeti munkát irt: Prosopopejae ex sacris literis desumptae (Kassa 1747); Elementa opticae (Nagyszombat 1750); Universae matheseos brevis institutio (u. o. 1752); Pars II. (u. o. 1753); Pars III. (u. o. 1755); Institutiones logicae (u. o. 1757); Institutiones metaphysicae (u. o. 1763); Institutiones physicae (u. o. 1759). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
nagyközség Torontál vmegye párdányi j.-ban, (1891) 1545 szerb, német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A községben keserüvizforrás fakad, mely mint enyhe hashajtó nagyon el van terjedve.