az a takarmánymaradék, amit az állatok a jászolban v. rácsban hagynak és már nem esznek meg. A jó takarmányból kevés I. marad.
(növ.), l. Arthrostylae.
(Arthropoda Gerst. Condylopoda), kétoldali részarányos álltaok, testök számos egymásután következő különböző nagyságu és értékü szelvényre, ízre van felosztva, amelyek többnyire páros ízelt függelékekkel (végtagokkal) vannak ellátva, innét a nevük is. A szelvények lehetnek különállók, vagy gyakran összenőve, három főcsoportot: fej (caput), tor vagy mellkas (thorax) és potroh (abdomen) formálnak. Bőrüknél az epidermis hipodermának neveztetik és melynek sejtjei sajátszerü nitrogéntartalmu anyagot, a chitint (l. o.) választják ki. Ez anyag azután a bőr felületén megkeményedve valóságos bőr- v. külvázat képez, melynek belső felületéhez tapadnak azután az egyes mozgató izmok. A bőrvázba chitin mellé gyakran szénsavas mész is rakódik le (rákok). Testükben egy üreg található, amelynek közepén huzódik különfalu táplálócsövük és a test két ellenkező végén külön alfeli és szájnyilással végződik. A tápcső fölött van a sziv (hátedény), alatta pedig a központi idegrendszer tehát hátszivüek és hasidegüek. Az idegrendszer egy pár garat feletti, egy pár garat alatti ducpárból, melyek idegkomisszurák által összekötve a tápcső körül a garatideg gyürüt képezik, továbbá a garat alatti ducpárral összefüggő különböző nagyságu és számu ducból összetett hasducláncból áll. A ducok száma az egyes gyürük vagy gyürücsoportoknak felel meg. Külérzéki szervek közül a tapintás (csápok, tapogatók), a látás és néha a hallás és alkalmasint a szaglás szervei is (rendesen a csoportban) ki vannak fejlődve. A szemek többnyire összetettek, v. egyszerü pontszemek, mely utóbbiak többes számban csoportosan is lehetnek elhelyezve (pókok). Izomzatuk csupa harántcsikolt izomelemekből áll, innét magyarázható azon - gyakran valóban bámulatos - izomerő, melyet némely ízeltlábu (bolha) ki tud fejteni. Légzőszerveik kopoltyuk, v. légcsövek (trachea), v. pedig módosult légcsövek, u. n. tudózacskók (pókok). Hugy-kiválasztási szervök többnyire van, még pedig a folyami ráknál az u. n. zöldmirigyek, a rovaroknál pedig a tápcső utórészével összefüggő Malpighi-edények végzik ez életműködést. Többnyire különivaruak, egyesek himnősek (kacslábu rákok), fejlődhetnek direkt, minden átalakulás nélkül, v. közvetve hanyatló (kacslábu rákok), előre haladó (rákfélék, rovarok) átalakulással, v. bonyolódott nemzedékcserével (filloxera stb.) Ez állatoknál igen gyakran találkozunk szüznemzéssel, amely lehet vagy állandó, bizonyos nemre vonatkozó (p. a méh himje), vagy pedig kivételes (némely lepke). Petéik rendesen középsziküek, a barázdálódás pedig a szerint, mint mero- vagy holoblasztok, részleges és felületes, illetőleg teljes. Kifejlődésre nézve felülsziküek. Nevezetes, hogy némely ízeltlábunál ébrényi burkot is találhatni. Az Í. száma felette nagy. A fajok számát általában 300000-re becsülik. Előfordulnak a szárazföldön, a tengerben, az édesvizben, egyszóval mindenhol találhatók, ahol élet van. A sarkvidékek felé változatosságuk és számuk csökken, mig az egyenlítő felé alakokban gazdagabb, tetemesebb, nagyobb és diszesebb alakokat találunk. Élhetnek szabadon v. élősködhetnek. Az ember és a természet háztartásában igen nagy szerepet játszanak, amennyiben egyesek nagy kártételük, mások hasznuk által tünnek ki. Felosztatnak kopoltyusokra (Branchiata), ahová a rákfélék (Crustacea) osztálya tartozik; továbbá légcsövesekre (Tracheata), ahová az őslégcsövesek (Protracheata), százlábuak (Myriopoda), pókfélék (Arachnoidea) és a rovarok (Insecta, Hexapoda) osztályokat sorolják.
(állat), az Arachnoideák osztályának egyik csoportja, melynek fő jellemvonása a potroh ízeinek egymástól való különállása. Ide tartoznak egyebek között a skorpiók és álskorpiók.
(nuncium), az a mód, mellyel 1848 előtt a rendi tábla végzéseit a főrendekkel közölte. A közlés 1790-ig rendszerint csak élőszóval, azóta irásban is történt, gyakran a törvénycikk javaslatával együtt. Az I.-et az elnök által a tábla minden alkotó elemeiből nevezett küldöttség vitte át a főrendekhez s nyujtotta be az elnöknek. A szónok az egyházi rendből vétetett. A főrendek határozatukat, mellyel az I.-et egészen v. módosításokkal elfogadták, v. visszautasították, válasz-I. (renuncium) alakjában tudatták a rendi táblával. Egy ügyben a két tábla több I.-et és válasz-I.-et is váltott egymással, mig t. i. a megegyezés sikerült. Az I.-ek és válasz-I.-ek száma korlátolva nem volt ugyan, ha azonban a megegyezés többszöri kisérlet dacára sem sikerült, a rendi tábla a tárgyat elejtette s jobb időkre halasztotta. Lehetett volna ugyan vegyes ülést tartani, de ez ujabb időben - ily célból - egyáltalában nem volt szokásban.
(ásv.), szabad szemekben előforduló ilmenit (titánvas), mely folyók homokjában néha nagy mennyiségben találtatik. L. Ilmenit.
(ásv.), a. m. nigrin. L. Rutil.
ezt okoznak vizben oldható olyan anyagok, melyek az Í.-t közvetítő idegvégkészülékeket izgatni képesek. Az ízlelés szervének a nyelvet mondjuk, bár nem szenved kétséget, hogy lágy szájpadlásunkkal és a nyelvgaratívvel is érezünk ízt. Az ízlés végszervei az ízlőkelyhekben foglalt ízlősejtek, melyekben a nyelv garatideg, mint ízlőideg, végződik. Minden Í.-t az édes-, keserü-, sós- és savanyunak valamely csoportjába oszthatjuk be. Az édes ízt okozó anyagok legfőbb képviselője a cukor, a keserü anyagok képviselője a kina, a sósízü anyagok legelterjedtebb képviselője a konyhasó, végre a savanyu ízt okozzák a különböző savak. Az anyagok ingerhatásának foka függ az oldat tömörségétől, a behetás időtartamától és végre a felület nagyságától, mellyel az anyag érintkezik. Nevezetes, hogy vegyileg egymástól igen különböző anyagok ugyanazt az Í.-t támaszthatják, igy mint a cukor az ecetsavas óloméleg, a saccharin, dulcin is édes ízüek; mint a kina a kénsavas magnézia is keserü ízü. Valamint megfordítva vannak anyagok, melyek vegyi tekintetben igen megegyeznek egymással és mégsem egyforma a hatásuk, igy a cukorral igen hasonló összetételü glikogennek íze nincsen. Tény azonban, hogy minden savhidrát savanyu Í.-t okoz, valamint tény, hogy a legtöbb édes ízü anyag a több vegysúlyu alkoholokhoz tartozik. Az utóíz azonos lehet az eredeti ízzel vagy eltérő attól. Okozói az anyagokból visszamaradt kis részek. Az eredeti íztől eltérő utóíz vagy oly anyagrészektől ered, melyek eredetileg is jelen voltak, de mint nehezebben oldhatók csak későbben okoztak ízt, vagy elnyomta hatásukat a jelen volt erősebben izgató anyag. Az érzéseket gyakran szokás összetéveszteni szagérzésekkel és tapintásérzésekkel. A bors csipő, égető íze azon anyagnak tapintó végkészülékünkre gyakorolt hatásától származik. A bor zamatját p. szaglószervünk érzi meg. L. még Ízlés.
CH2(OH).CH2.HSO3. Az etilkénsavval izomer szénvegyület. A taurinból salétromos-sav hatására képződik, továbbá a borszeszből kéntrioxid hatására keletkező etionsav a vizzel való főzéskor L.-vá alakul. Szintelen szirupsürüségü, savanyu folyadék.
Két kérdésnek van itt különös fontossága. Az egyik a nyilvánosság fogalmának, a másik a büntetendő tényálladékoknak olyatén meghatározása, mely a bünösséget valóban veszélyes I.-okra szorítja, a gondolat- és véleményszabadság nagy horderejü vivmányát biztosítja s elejét veszi annak a lehetőségnek, hogy I. ürügye alatt büntetéssel sujtassék a jogosult tudományos birálat s békókba veressék az igazságot kutató emberi szellem. A magyar btkv az első kérdést akként oldotta meg, hogy nyilvános csak az az I., mely a) gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy b) nyomtatványnak, iratnak, képes ábrázolatnak terjesztése v. közszemlére kiállítása utján történik. A büntetendő tényálladékokat egyebekben a törvény következőkkel határozza meg:
1. Egyenes felhivás büntett v. vétség elkövetésére. Büntetés két évig terjedhető államfogház és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetés. Természetesen csak az alatt a feltétel alatt, hogy a felhivás eredménytelen maradt, mert ha a büntett v. vétség elkövettetett, az izgató mint felbujtó büntetendő. A büntetési nemnek államfogházban történt megállapítását oly esetekre is, amelyekben az I. nem államfogházzal büntetendő büncselekményre irányul (p. rablásra, gyilkosságra), egyáltalán nem lehet helyeselni. 2. Egyenes felhivás intézése vagy terjesztése engedetlenségre a törvény, a hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen. Büntetés két évig terjedhető államfogház és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés. 3. Valamely osztálynak, nemzetiségnek v. hitfelekezetnek gyülöletre I.-a a másik ellen; I. a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen. Büntetés ugyanaz. 4. Megtámadása: a) a király személye sérthetetlenségének, b) a trónöröklés törvényes rendjének, c) az alkotmányos államformának, d) a törvény kötelező erejének. Büntetés 5 évig terjedhető államfogház. 5. Lázítás: a) az alkotmány egyes intézményei, b) a monarkia másik államával fennálló kapcsolat, c) a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség, d) a királynak, az országgyülésnek, az országgyülési bizottságoknak v. a közösügyi bizottságnak törvényes joga ellen. Büntetés ugyanaz. 6. a) Magasztalása a törvény által büntettnek v. vétségnek nyilvánított cselekménynek, b) valamely büntett v. vétség elkövetőjének annak elkövetése miatt földicsérése v. kitüntetése. Mindkét esetben bünvádi eljárásnak csak akkor van helye, ha a cselekvény miatt elkövetése után 3 hó alatt a biróságnál följelentés történt. Büntetés 6 hónapig terjedhető fogház.
Azt a szintén vitatott kérdést, vajjon a nyilvános I. a közönséges btkvben vagy külön a sajtótörvényben szabályoztassék-e, a magyar törvényhozás az első értelemben döntötte el és helyesen, már csak azért is, mert miként az elkövetési módokból látható, a büncselekményt nemcsak sajtó utján lehet elkövetni. De helyesen azért is, mert a sajtó csak mint «elkövetési eszköz» jöhetvén figyelembe, a közönséges btkv alól való kivétele nem indokolt. Az 1848-iki törvényhozás az I.-t, mint általában a sajtó utján elkövetett büncselekményeket (a törvény által u. n. sajtóvétségeket) a sajtótörvényben (1848. XVIII. tvcikk) szabályozta. A sajtótörvény vonatkozó §-ai a magyar btkvek életbeléptetésével hatályukat vesztették.