Izogonális rokonság

midőn valamely felületet egy másik felületre leképezünk, tulajdonképen azt tesszük, hogy az egyik felület minden pontjának megfelelőleg megjelölünk egy pontot a másik felületben mint hozzátartozót. Az igy létrejött vonatkozást a két felület pontjai közt a két felület közt fennálló rokonságnak szokás nevezni. A rokonságnak azt a nemét, mely mellett az egyik felület bármely két tetszés szerinti görbéje ugyanazt a szöget képezi egymással, mint a megfelelő görbék a másik felületben, I.-nak nevezzük. Ehhez az értelmezéshez még magyarázatul hozzácsatolandó az a megjegyzés, hogy az egyik felület valamely görbéjének a másik felületben az a görbe felel meg, mely az ama görbében fekvő összes pontoknak megfelelő pontokat tartalmazza. Minthogy igen kicsiny íveket egyenesekkel helyettesíthetünk, az I. esetében az egyik felület bármely minden határon tul kisebbedő háromszögnek a másik felületen egy szintén minden határon tul kisebbedő és avval hasonló háromszög felel meg. Az egyik felület tehát, mely mint a másik felület képe tekinthető, evvel a legkisebb részekben hasonló és ezért nevezi Gauss a leképezésnek ezt a módját konformnak. Igen szoros a kapcsolat az I. és egy komplex változó függvényeinek elmélete közt. Az I. vizsgálatára a kartográfia problemája vezetett, mely a gömb vagy forgási ellipszoid alaku földfelületnek leképezését követeli a síkra. Minthogy sem a gömb, sem a forgási felület nem tartozik a kifejthető felületekhez, bármely projekció-módszer alkalmazása mellett csak oly földképeket nyerhetünk, melyekben az egyes földrészek határvonalainak és más a földgömbön képzelt vonalaknak képei az eredetiektől általánosságban különbözők. Bizonyos praktikus célokra való tekintetből azonban a föld felületének képeire vonatkozólag gyakran az a követelés származik, hogy az egymást derékszög alatt metsző délkörök és párhuzamos körök képei egymást szintén derékszög alatt metszó vonalak legyenek és hogy a kép minden pontjában a hosszuság és szélesség irányában vett mértékek viszonya ugyanaz legyen mint az eredetinek megfelelő pontjában. Hogy e körülményeknek a föld felületének konform képei felelnek meg, az I.-ra vonatkozólag előrebocsátottakból világos. A föld felületének oly képeit, melyeknél e követelmények ki vannak elégítve a Ptolemaios-féle sztereografikus és a Mercatos-féle projekciók szolgáltatják.

Izogonizmus

l. Izomorfizmus.

Izogon vonalak

azon földfelületi pontok összessége, melyeken a mágneses deklináció ugyanazon értéket mutatja. L. Földmágnesség.

Izográfia

(gör.) a. m. egyenlő irás, hasonló irás; a párisi Magne által föltalált eljárás régi nyomtatványoknak aképen való előkészítésére, hogy azok, midőn a festékező hengert rajtuk végiggördítik, csupán csak a nyomott részeken festékeződnek s a litográfiai kőre vagy ciklemezre átvive, az eredetinek hű másolataként nyomhatók. A találmány lényegét a föltaláló nem tette ismeretessé, de valószinü, hogy csak az anasztatikai nyomathoz (l. o.) hasonló eljárásból áll. L. még Fac-simile.

Izohieták

(gör.), görbe vonalak, melyek a csapadék földrajzi eloszlását tüntetik föl az által, hogy az egyenlő csapadékmennyiséggel biró helyeket kötik össze. L. Csapadék.

Izohipsz görbék

az egyenlő magasságu helyeket kötik össze. (A magasság a tengerszinre van vonatkoztatva.)

Izoklin vonalak

azon földfelületi pontok összesége, melyeken a mágneses inklináció ugyanaz. L. Földmágnesség.

Izokrom vonal

ha vékony kristályos lemezekre polarizált fény esik s ez áthaladt fényt analizátorral vizsgáljuk, akkor szabályos szines vonalakat veszünk észre. Homogen fényben sötét és világos vonalak merülnek fel. Azon pontok, melyekben egy és ugyanazon szint mutatnak, I.-at képeznek. Az I.-ak bizonyos felületnek, az izokrom felületeknek sik metszetei. A tengelyre merőlegesen metszett egy tengelyü jegec esetében az I.-ak koncentrikus körök; a tengellyel párhuzamosan metszett lemezeknél pedig egyenoldalu hiperbolák.

Izokron

(gör.) a. m. egyenlő ideig tartó (l. Ciklois). I. vonalak összekötik azokat a helyeket, melyeknek a maximális hidege egyenlő.

Izolál

(az olasz isola-ból) a. m. elkülönít, elszigetel, különösen a fizikában az elektromos vezetés megszüntetése, u. n. rossz vezetkkel. Izolálás, a quarantaine értelmében l. Elkülönzés.


Kezdőlap

˙