(gör.). Az olyan vegyületeket, melyeknek százalékos összetétele ugyanaz, továbbá a molekulasúlyaik egymástól nem különbözők, de ugy fizikai, mint kémiai sajátságaikra nézve egészen eltérők, izomer vegyületeknek nevezzük. Olyan vegyületeket is ösmerünk, amelyek százalékos összetétele ugyan megegyező, de molekulasőlyaik egymásnak sokszorosai; az ilyen vegyületeket a legegyszerübb vegyület polimerjének nevezzük. Az I.-nak több esetét különböztetjük meg. Igy az elemi testek némelyike többféle módosulatokban ösmeretes, ezek tehát egymással izomer, illetőleg polimereknek tekinthetők. Az elemi testeknél azonban a módosulatok megjelölésére rendesen az allotropiai módosulat elnevezést használják. Ugy az I., mint a polimeria eseteivel különösen a szénvegyületek tanulmányozásakor találkozunk. Az I.-nak egyik esete az u. n. metameria.
Metamerek az oly izomer testek, amelyekben ugyanazon többvegyértékü gyökhöz különböző más gyökök vannak kapcsolva. Ilyen metamer vegyületek p. a dietiléter és a propilmetiléter, melyeknek tapasztalati képletük ugyanaz, de szerkezeti képletük, említett értelemben eltérő egymástól:
dietiléter. propilmetiléter.
Másik esete az I.-nak az u. n. szerkezeti I. E vegyületekben a gyökök ugyanazok, de egymáshoz való viszonyos helyzetük más-más. Helyzeti I.-nak esetéül az etilidén- és etilén-tejsavat említjük:
etilidéntejsav. etiléntejsav.
Végül olyan vegyületeket is ösmerünk, melyek azonos kémiai összetételüek és a kémiai sajátságaik is megegyeznek egymással, és csak fizikai sajátságaikra nézve mutatnak eltérést, mely eltérés különösen a poláros fény síkjára való fordító hatásban nyilvánul. - I. a botanikában a virág-örvek egyenlő tagusága.
mérésénél meghatározzuk a súlyt, melyet valamely izom éppen még elbir s ezt vonatkoztatjuk az izom keresztmetszetének egységére, 1 cm2-re. Emberi izmokon igy 6000-10000 grm.-ig terjedő értékeket találtak. Melegvérünél ez abszolut I. nagyobb mint hidegvérünél, valamint élőizomban is nagyobb, mint a kimetszett izmon. Az erőt tekintve, melyet egy 8 órai munkát végző ember ez idő alatt kifejt, kitünt, hogy az másodpercenként 10-11, a 8 óra alatt tehát 300 000 klgramm-méter munkát végez. Férfi többet bir el mint testsúlya kétszeresét, mig a nő rendesen testsúlya felét birja csak hordani.
a megerőltetésnek azon érzése, mely bennünk támad, midőn valamely testet emelünk. Megérezzük, midőn valamely testet emelünk, az emelésre szükséges izomerőt. Midőn valamely test alakját, súlyát megbecsüljük, mindig az izomérzés segedelmével tesszük azt, sőt általában minden mozgást, amit teszünk, az izomérzésből ismerünk fel első sorban. Behunyt szemmel is, ha végtagjainkat mozgatjuk, e mozgásról az I. értesít. Tulságos megerőltetésnél az I. az elfáradás érzetében nyilvánul s a fájdalom egy nemét hozza öntudatunkra. Ez érzést az izmokban és inakban végződő külön érzőidegek hozzák tudomásunkra, melyek jelenlétét kimutatták. Ez érzőidegeket az izom vagy erőművi uton, vagy vegyileg izgatja. Mivel a fáradság érzete sokáig, napokig fennállhat, sokkal tovább tehát, mintsem hogy feltehető volna, hogy az összehuzódás miatt okozott izgalom ilyen soká tartson, következik, hogy az izom működésével járó vegyi változás az izomban is szolgáltat ingert az izomérző idegek számára. Hogy az elfáradás oka felhalmozódó bomlásanyagokban van, ki van mutatva.
(gör.), egyenlőszerüség; izometrikus, egyenlő méretü. Izometrikus axonometria, l. Axonometria.
l. Ikraizomgörcs
(zuza), l. Gyomor.
l. Gyöngeség.
(gör.) a. m. hasonló alakuság, némely anyagnak ama tulajdonsága, hogy különböző összetétel mellett tökéletesen egyforma alakokban kristályosodik. Az I. kivétel ama törvény alól, hogy bizonyos kémiai összetételü anyagnak mindig egy bizonyos kristályalak felel meg, mert az I. eseteiben különböző kémiai összetételnek is egyazon kristályalak felel meg. A kémiai összetétel különböző bár, de bizonyos kémiai analogia az összetételben rendesen fennáll, ugy hogy nagyon kevés kivétellel csakis kémiailag analog összetételü anyagok közt van I. Az egymással analog összetételü és egyforma kristályokban kristályosodó anyagokról, illetőleg ásványokról azt mondjuk, hogy izomorfok. Az egyforma v. egyazon kristályalak alatt az I. eseteiben nem csupán az értendő, hogy az egyazon kristályrendszerbeli alakok tökéletesen vagy közel egyenlő élszögüek legyenek, hanem a kristály minden tekintetben egyformán legyen fölépítve, nevezetesen az élszögek mellett a lapok kifejlődésében, a hasadásban, az ikerképződési, sőt a fontosabb optikai viszonyokban is meglegyen az egyöntetüség. Amely anyagok kristályalakjai közt csupán az élszögekben van meg az egyformaság, egyéb semmiben, azokról azt mondjuk, hogy egymással izogonok, de még nem izomorfok. Az I. magasabb fogalom, mint az izogonizmus. A legkülönfélébb anyagok kristályosodnak p. a szabályos rendszerben, ahol az alapalakok élszögei állandóan ugyanazok, de azért azok egymással nem izomorfok, csak izogonok. Sokan e két fogalmat összetévesztik, ami gyakran helytelen következtetésekre ad okot, ami kevésbé feltünő a szabályos, mint inkább egyéb rendszerbeli kristályokon. Az egészen vagy közel egyenlő élszögérték, sőt még egyéb tulajdonsátok egyezése mellett is, mindig tekintetbe veendő a kémiai összetételnek az analogiája is, melyre nagy súlyt kell fektetni az I. megállapításában. A kémiai összetétel analogiája a legtöbb esetben fönforog, azaz egyik fontos feltétel, hogy meglegyen. De megtörténhetik, hogy két anyag egymással izomorf, de a kettő között a teljesen analog összetétel meg nem állapítható. Ily esetben némelyek megkülönböztetést tesznek és theteromer I.-nak mondják az utóbbi esetet, szemben az izomer I.-sal, hol az analogia az összetételben evidens. Van arra is eset, hogy különféle anyagok összetételében megvan az analogia, de egyéb tulajdonságok egyezése mellett az illető kristály-alakok élszögeinek, valamint tengelyviszonyainak (paraméterének) értékeiben kisebb-nagyobb eltérés van. Az ily esetekben ugyancsak I.-ról szólunk, noha némely buvár különbséget akarván ezek és az egészen azonos élszögü izomorf anyagok közt tenni, ez eseteket külön a homeomorfizmus név alá foglalja, mi azonban kevéssé ment át a gyakorlatba. Ez értelemben p. homeomorfok volnának a vasoxid Fe2O3, ásványtani néven a korund, mivelhogy a hematit és a korund alapromboéderje végéleinek értékei közt vagy 4´-nyi különbség van: még inkább pedig a göthit (H2Fe2O4) és a mangánit (H2Mn2O4), ahol pláne az élszögek értékei közt vagy 5° az eltérés. Az ásványok közt és igy magában az ásványtanban is az I.-nak igen fontos a szerepe, mivelhogy az I. az ásványok kémiai összetétele meg fizikai tulajdonságai között összefüggésre vet világot. Számos ásványnak egymással való hasonlatosságát és egymáshoz tartozását, nemkülönben összetételükben az alkatrészeknek egymáshoz való viszonyát az I. magyarázza meg. Az ismertebb ásványok közül izomorfok a szabályos rendszerben: spindl (MgAl2O4), magnetit (FeFe2O4), hercynit (FeAl2O4), automolit (InAl2O4), kromit (FeCr2O4), továbbá a különféle timsók stb. A négyzetes rendszerben: rutil (TiO2), kassiterit (SuO2) stb. A hatszöges rendszerben: kalcit (CaCO3), dolomit (CaCO3MgCO3), magnánpát (MnCO3), vaspát (FeCo3), magnezit (MgCO3) és cinkpát (ZnCO3), továbbá az apatit (és pedig mint klórapatit: Ca53O12Cl), mint a fluorapatit (Ca5P3O12F), a piromorfit (Pb5P3O12Cl), a mimeterit (Pb5AS3O12Cl) és a vanodinit (Pb5V3O12Cl) stb. A rombos rendszerben: aragonit (CaCO3), stroncianit (SrCO3), cerussit (PbCO3), witherit (BaCO3), továbbá barit (CaSO4), coelestin (SvSO4), anhidrit (CaSO4), anglezit (PbSO4) stb. Vannak egyes esetek, melyekben az I. a dimorfizmussal (l. Polimorfizmus) párosul. Bizonyos anyagok ugyanis kétféle szimmetriáju alakban ktistályosodnak és mind a kétféle módosulatban más dimorf anyag módosulataival izomorfok. Ez az u. n. izodimorfizmus. A szénsavas mész (CaCO3) p. hatszöges rendszerben kristályosodik mint kalcit, a rombosban mint aragonit; a salétromsavas kálium (KNO3) rombos rendszerbeli kristályai az aragonittal, hatszöges rendszerbeli kristályai pedig a kalcittal izomorfok.
az izom összehuzódása. Egyszerü izgatás az izmot egyszerü rángásra indítja. Az ilyen rángás ugy foly le, hogy növekedő sebességgel indul meg, s mind lassubbodó sebességgel éri el tetőfokát, innen kezdetben lassan, majd gyorsabban, végre ismét lassu előhaladással ér véget. A rövidülés az izom 1 mp. alatt mintegy 3 méter sebességgel halad elő, sőt melegvérü élőizmain 10 métert is találtak. Elfáradt izom mindig lassabban rövidül mint pihent, friss izom. Ha az izomra egymás után gyorsan két erős inger behat, akkor a második inger ugy hat az izomra, mintha az elsőt nem is alkalmaztuk volna, a rángás görbe nem változik. Ellenben, ha a második inger az izmot már rövidülése közben éri, ilyenkor az első rövidüléshez egy második csatlakozik, az első rövidülésgörbére egy második rakodik reá. Ha igy az izomra ingercsapás után ingercsapás behat, akkor éri az el rövidülése maximumát és rövidül eredeti, nyugalmi hosszának 70 százalékával, l. Tetanus.
l. Izomszövet.