(növ., Hyssopus Riviu.), ajakas félcserje, 2 fajjal a mediterrán flórában meg Ázsia középtájain. Alsó ajakának aránylag nagy, fordított szivalaku középkaréja tünteti ki. A H. officinalis 3-6 dm. magas, seprőalakuan csoportosodó ágaival, keskeny-lándzsás vagy szálas, épszélü mirigyesen pontozott levelekkel. A lörvei féloldalu füzért ábrázolnak; virága kék, ritkábban rózsaszin vagy fehér. Füve kellemes fűszeres szagu és ízü, alig keserü; desztillálva párolgó olaj lesz belőle. Dél-Európa sziklás helyein nő, a magyar és horvát tengerparton a H. pilifer Gris helyettesíti. Már a XII. sz. előtt kerti fűszer volt; a virágágyat is kerítik vele, itt-ott elvadul. Cserző sava és párolgó olaja kedvéért teája gyomor- és mellfájás, sőt féreg ellen is házi orvosság; l. Aljafás.
(articulatio), két v. több szomszéd csontnak savós ízhártya és segédszalagok által eszközölt összeköttetése. A savós tokszalagon belül az ízületi üregben fekvő csontvégeket vékony ízületi porclemezek borítják, az üreget pedig íznedv tölti meg. A savós tokszalagot kivül a rostos tokszalag borítja tömlő módjára, a kettő egymással bensőleg összenőtt, csak késsel választhatók külön. Az ízhártya belső felszine sima, vagy helyenkint az ízületi üregbe benyuló vörhenyes nyujtványok vannak rajta, u. n. ízületi bolyhok, néha nagyobb mennyiségü zsirszövettel. A savós ízhártyán kivül fekvő sortos tokszalag ínrostokból áll, a rostok végei a csonthártyába mennek át. A rostos tokszalag külső felszinén erősebben kifejlődött rostos huzamok vannak, u. n. járulékos v. segédszalagok, részint a csontvégeknek erős összetartására valók, részint különös befolyással vannak az ízületek mekanizmusára. A szalagkészüléken kivül az ízületeket a környező izmok és a levegőnyomás is összetartják. Hogy az izmok működése mily jelentőséges, kitünik a vállízületnél, amely lesülyed, ha a vállizmok hüdöttek. A levegőnyomás befolyását Weber testvérek tanulmányozták először a 30-as években a combízületen, s azt találták, hogy az elég nagy az als végtagnak megtartására a helyében; addig, amig a savós ízhártya légmentesen zár, az ízületi üregből a combkonc feje ki nem csuszhat, mert mögötte a kicsuszás megkezdésénél légüres térnek kellene képződnie. Hogy az ízületekben miféle mozgások lehetségesek, azt az ízületi felszinek alakja határozza meg. Az ízülő végdarabok lehetnek többé v. kevésbé egyenes síklapok, gömbidomuak, hengerek, kúpok, nyereg- v. csavarformájuak. Görbült felszinek jelenlétében az egyik rendszerint kisebb, többnyire homoru. Mozgás alkalmával a két ízlap csuszik egymáson, mire a két csontdarab irányát megváltoztatja, p. hajlításba, nyujtásba, közelítő v. távolító állásba jön. Az ízületi üreg lehet egyes v. kettős. Az utóbbi esetben az ízületi üreget ízületközi porc ketté osztja, a porc körzete a rostos tokszalaghoz tapad; ilyen p. az állkapcsi ízület, térdízület stb.
Az ízületek osztályozása a tengelyek száma és fekvése szerint történik. Vannak 1-, 2- és több tengelyü ízületek. 1. Az egytengelyü ízületeknél az egyik csont végdarabján domboru, a másikon homoru henger felszin van. A mozgás két irányban lehetséges: a mozgatott csont hossz- v. haránttengelye körül, amazt forgó-, ezt csuklóízületnek nevezik. Forgóízület p. az orsó-singcsonti összeköttetés; csuklóízületek az ujjpercízületek. Az olyan forgó ízületet, amelynél az ízfelszinek csavar módjára illeszkednek egymásra, csavarízületnek mondják; ennél a mozgó csont csavar módjára halad előfelé a hossztengely körül. p.: könyökízület, lábszárugrócsonti ízület. 2. A kéttengelyü ízületeknél az ízfelszinek ellipszoid formájuak, az ízületi fej domboru, az ízületi árok homoru. Két fajtája van: az egyiknél a főtengely jelentékenyen hosszabb a reá derékszögü haránt tengelynél, az ilyet bütyökízületnek mondják. P. a fej-gerincoszlopi-ízület. A másik fajtánál az ízfelszinek nyeregalakuak, egyik irányban homoruak, a másikban domboruak, a kettő egymásra derékszögben áll, ilyen irányokban lehetségesek a mozgások is. Ilyen van p. a hüvelykujj-kéztői ízületnél. 3. A három- vagy több tengelyü ízületnél a fej gömbidomu, az árok a gömbfelszinnek egy kisebb szelvényét teszi, ezeket szabad ízületeknek mondják. Mozgás minden irányban lehetséges, együttesen kúpalaku térnek befutásában jelentkeznek, melynek csúcsa a gömbidomu ízületi fej központjába esik; bárhol áll a csont a kúpidomu térben, a csont foroghat a hossztengelye körül is. Az ilyen ízületeknél a tokszalag bő, erősítő nyalábjai hosszuak; középfekvésben a rostnyalábok petyhüdtek, azért ezen fekvésében a tokszalag egymaga nem képes az ízületet összetartani, ahhoz a levegőnyomásnak és szomszéd izmoknak is hozzá kell járulni. Minél nagyobb a fej és kisebb az átok, annál szabadabb a mozgás, a legszabadabb a vállízületben. A combízületben azért korlátoltabb, mert ott az ízületi gödör mélyebb és körzetétől a fejre az egyenlítőjén tul gyürüalaku rostporcos szegély borul reá, az dióízületnek mondják. Minden mozgásnál rendszerint több ízület lép egyszerre működésbe, s minél több tengely körül lehetséges azokban a mozgás, annál többféle mozgás vihető ki. Legszabadabbak a mozgások, ha csuklóízületek szabad ízületekkel kombinálódnak, mint az p. a végtagoknál fordul elő; ily esetben a végső tagrész a körülirható tér bármely helyére a legváltozatosabb módon elhelyezhető. V. ö. Meyer A., Die Statik u. Mechanik d. menschl. Knochengerüstes (Lipcse 1873).
az ízületeknek olyan kóros változásai, melyek az ízületnek anatomikus változásaival járnak, vagy e nélkül az idegrendszer változásain alapulnak, vagy ismét más esetekben az ízületben találkozó csontvégek helyzetváltozásában állanak, vagy végre az ízületműködés képességének változásai által okoztatnak. Ezen körülmények tekintetbe vételével felosztják az I.-et: I. gyuladásokra, II. sérülésekre, III. ideges ízületi bajokra, IV. ficamodásokra, V. ízületi merevség és ízületi zsugorodásokra.
I. Ízületi gyuladások neve alatt több olyan gyuladást foglalnak össze, melyek különböző okokból eredve, mindannyian megegyeznek abban, hogy az ízületet alkotó részek (csont, porc, szalagok) gyuladásban vannak s ezen gyuladás lefolyása szerint különböző anatomiai elváltozásokat szenvednek. Ízületi gyuladásnak többféle oka lehet, s erre tekintettel történik a baj osztályozása is. Megkülönböztetnek e szerint a következő ízületi gyuladások: 1. Traumatikus ízületi gyuladás, mely az ízületre mért erős ütés v. az ízületnek erős ütődése után, továbbá az ízület sebzése után következik. Heveny gyuladás tüneteivel (fájdalom, daganat, pirosság, melegség) jár és kellő orvosi kezelés mellett legtöbb esetben gyógyulással végződik. 2. Csúzos ízületi gyuladás, melynek okát régóta a meghülésben keresték, melyre nézve azonban az ujabb orvosi nézetek azt tartják, hogy sajátságos miazmatikus befolyások eredménye, s az ízület, illetve ízületek csak lerakódási helyei a szervezetben elterjedt fertőző anyagnak, mely növényi élődő természetünek tartatik és az u. n. mikrokokkuszok közé tartoznék (l. Baktériumok). Ezen felfogás szerint a meghülés csak hajlamosítja a szervezetet ezen fertőző anyag felvételére s annak kifejlődésére. A csúzos ízületi gyuladás leginkább mint heves tünetekkel járó lázas betegség lép fel, melynél több ízület egyszerre, vagy egymásután megbetegszik, nagyon megduzzad, igen fájdalmas lesz és hosszabb-rövidebb idő mulva ismét meggyógyul teljesen. Hevesebb alakjainál nem ritkán szivburokgyuladás, vagy szivbelhártyagyuladás csatlakozik hozzá, mit ugy értelmeznek, hogy a szervezetben levő s a csőzos bajt okozó mikrokokkuszok a vérárammal a szivbe és szivburokba is eljutván, itt hasonló gyuladást okoznak. Ezen szövődmény, melynek eredménye maradó szivbaj szokott lenni, igen komolynak és súlyosnak tünteti fel a csúzos ízületi gyuladást. Könnyebb esetekben a csúzos gyuladás egy ízületre korlátozva maradhat s ha többre terjed is el, lefolyásában lassu menetet tart, szivbajt nem okoz és lázzal nem jár, de éveken át tarthat, meg-megujulhat s igen kellemetlen lesz a betegre nézve. Ezen lefolyásban mutatkozó különbség szerint megkülönböztetnek heveny ízületi csúzt (polyarthritis rheumatica acuta) és idült ízületi csúzt (rheumatismus chronicus). A heveny ízületi csúz ellen majdnem sajátságos gyógyszer a nátrium szalicilikum, melynek hatására bő izzadás szokott beállani s ez alatt a fájdalom gyorsan megszünik, sőt az ízület duzzadt állapota is javulni szokott. Az ízület duzzadása a gyuladással járó kiizzadás által okoztatván, oly módon is enyhíthatő, hogy a gyuladt ízületeket nedves ruhákba bepakoljuk, melyek fölé vizáthatlan szövetet (kaucsukpapir, viaszvászon, gyántás szövet stb.) teszünk s a bepakolást fél óráig, egy óráig fekve hagyjuk. E mellett egyszerü, nem izgató eledeleket adunk s a bélműködést elősegítjük. Ha a heveny Ízületi csuzzal járó lázakat sikerült elnyomnunk s a fájdalmasság az ízületekben mulóban van, akkor a gyógyulás siettetésére meleg fürdőket, gőzfürdőket használhatunk, makacsabb esetekben kénfürdőket. Az idült ízületi csuz ellen legsikeresebben alkalmazhatók a kénfürdők és iszapfürdők, minők különösen a budai Szt. Lukács-fürdő, a margitszigeti fürdő és az artézi fürdő Budapesten, azután Pöstyén, Harkány, Hévviz, mehádiai Herkulesfürdő, Trencsén-Teplitz stb. Ezenkivül az Ízületek rendszeres masszálása és önkéntes mozgatása szükséges. 3. Köszvényes ízületi gyuladás, mely a vérben kóros módon felhalmozott hugysavas sóknak az ízületek üregében történő lerakodásának eredménye (arthritis vera vel uratica). Igen lassan kezdődő és lassan lefolyó makacs baj, mely rendesen olyanokat ér, kik tulságos bő lényegtartalmu táplálékkal (húsfélék stb.) éltek s e mellett kevés testmozgást végezve, ezen tápanyagok feldolgozására szervezetüknek kellő alkalmat nem adtak. Jó és tunya életmód tehát különösen hajlamossá tesz ezen bajra, melyet, ha az alsó végtagok ízületeiben van, podagra, ha a felső végtagok ízületeiben van, chiragra stb. nevek alatt találunk leirva a régi orvosi munkákban. A 40. életév előtt ritkán mutatkozik s legelébb a kis ízületekben (ujjakon, öregujj, hüvelyk stb.) lép fel, mely duzzadt lesz, fájdalmas minden mozgásnál és ha egyszer fellépett a baj, igen lassan mulik és könnyen megujul. Gyógyítása az egész életmód és táplálás megváltoztatását teszi szükségessé. Húsételek megszorítását, szeszes italok kerülését, növényeledelek használatát, meleg fürdőket, masszálást, mozgást és a lerakodott hugysavas sók eltávolítására lugos, eredetileg litiumtartalmu ásványvizeket (Lipik, Fachingen, Wiesbaden stb.) és ujabban sikerrel használják a piperazint belsőleg. A köszvényes ízületi gyuladás sokszor az ízületek merevségét, összezsugorodását okozza, melynek gyógyítása nem lehetséges. 4. Az aggkori sorvadásból eredő ízületi gyuladás (arthritis senilis vel deformans), melynek oka az aggkorral természetszerüen beálló fogyatkozások az ízületvégeket borító porcrétegekben és az ízületvégek csontállományában, minek következménye az, hogy az ízületvégek használat alatt gyorsabban elkopnak, felette nagy mértékben nyomatnak s igy nemcsak fájdalmasak lesznek, hanem alakjukban is megváltoznak s oly fokra juthat a baj, hogy az ízület mozgása végre lehetetlenné válik. Leginkább az élet végső évtizedeiben, az aggkorban, a 70. életév körül mutatkozik s legtöbbször a csipőízületben (malum coxae senile). Évekig eltart és alig enyhíthető fürdőkkel, az ízületet tehermentesítő gépekkel stb. 5. Az u. n. fertőzésből eredő ízületi gyuladások, melyeket a fertőzés természete szerint osztályozhatunk, mint a) kankós ízületi gyuladást, mely a kankó fertőző anyagának a szervezetben tovavitele s az ízületben (legtöbbször a térdízületben) lerakodása által okoztatik, s a kankó fennállásának 3-6. hetében lép fel; b) bujakóros fertőzésből eredő ízületi gyuladás, melynek eredése a csontvégekben v. az ízület tokszalagjában fellépett bujakóros képződések szétesésével függ össze; c) a gümős ízületi gyuladás, mely valamennyi fertőző ízületi gyuladás között leggyakoribb és a gyermek- és ifju-kornak legsúlyosabb betegségét képezi. A gümős bajt okozó Koch-féle bacillusok áttétel utján az ízületet alkotó részek valamelyikében történt lerakodása okozza a bajt, mely majdnem minden ízületben elő szokott fordulni, legtöbbször azonban térd, könyök, csipő, láb, kéz ízületeiben mutatkozik, valamint a gerinccsigolyák közötti kis ízületekben, hol mint gerinccsigolya-gyuladás ismeretes (Malum Pottii) és gerincgörbülések, puposodások okává lesz. A baj az esetek 80%-ában az ízületekben találkozó csontvégekből keletkezik, s csak ritkábban az ízületi tokszalagon. A csontban mint körülirt mogyoró-babnyi góc keletkezik, melynek fertőző genyje áttör az ízületbe és okozza az egész ízületnek gümős gyuladását. A tokszalagon mint számos apró, kölesnyi gümős góc kezdődik, melyek növésükben összefolynak, az ízületi végekre ráterjednek, széteső természetüknél fogva az igazvégek csontjait is megtámadják s igy szintén az egész ízület gyuladásához vezetnek. Ezért nem lehet mindig megmondani, vajjon a csontból eredett-e a baj kezdetben v. a tokszalagból. Mivel a baj lefolyásában az ízület ürege lágy, szürkés veres, könnyen vérző, taplószerü tömeggel telik meg, a baj más neve: taplós ízületi lob. Ezen ujan képződő taplós tömeg bőven tartalmaz gümős gócokat, melyek elgenyedhetnek s akkor genyes lesz a baj, mely további lefolyásában az ízületvégek csontjainak fekélyeit - szuvasodását - okozza s ezzel az ízületet teljesen tönkre teszi. A genyedés szakaszában az ízület körül tályogok keletkezhetnek (ízületkörüli gümős tályogok), melyek kifelé feltörnek s most az ízület ürege a külvilággal közlekedik, mindenféle fertőzésnek hozzáférhető lesz s igy a baj pusztító hatása még jobban érvényesülhet. Végre a hosszas genyedés kimeríti a beteg erőit s e miatt pusztul el, v. ezen hosszas genyedés a belső szervek elfajulását okozza s igy vezet halálhoz, v. a helyi gümősbaj általánossá lesz s tüdőgümősödés által okozza a beteg halálát. A baj bőleg a csontrendszer legélénkebb fejlődésének idejében (5-7. életév) v. a gümős bajokra általában leghajlamosabb serdülő korban (13-20. életév) keletkezik és rendkivül lassu menetü, évekig eltart, mig befejeződik. Gyógyítása a legnagyobb gondot és kitartást teszi szükségessé s csak kellő szakértő kezelése mellett lehetséges, sőt sokszor már idejekorán véres operációt is tesz szükségessé. De ha látszólag gyógyult is a baj, lappangva tovább fennállhat és évek mulva egy csekély alkalmi okra (csekély ütés, nyomás, erőltetés stb.) ujra minden tüneteivel kiujul. A látszólagos gyógyulás után is nagy része a betegeknek más gümős bajban, leginkább tüdőmümős betegségben meghal. 6. Lehet az ízületgyuladás tünete más általános betegségnek, minők a genyvérüség, gyermekágyi láz, kiütéses fertőző betegségek (skarlát, kanyaró) stb. 7. Lehet az ízületi gyuladás súlyos idegbajoknál előálló táplálkozási zavarok következménye, mint azt a gerincvelő sorvadásánál stb. észlelték.
II. Ízületi sérülések lehetnek egyszerü zúzódások, melyek az ízületre mért ütések v. ütődések után keletkezett vérkiömlések az ízület üregébe v. az ízület közötti lágy részekbe, miket gyorsan előálló dganaton, a daganat vöröskékes, később kékeszöldes szinén ismerhetünk fel s azonnal alkalmazott masszálás által leggyorsabban és legsikeresebben gyógyíthatunk. 2. Rándulások (distorsio), ha az erőszakos behatás az ízületben erős forgatást okozott s ezzel az ízület szalagjainak nagymérvü vonaglását s ezek helyén vérkiömléseket okozott. Az ízület tájékának duzzanata, a szalagok mentében kékesvörös, később kékeszöldes szinváltozás és minden mozdujlatnál heves fájdalom árulják el. Legtöbbször a bokaízületben, kézízületben történik. Eleinte nyugalom, azután masszálás sikerrel alkalmazható. 3. Sebek, melyek különösen gondos kezelést kívánnak, mert a fertőzés könnyen létrejöhet s ezzel az ízületben genyedés, mely nemcsak az ízületet teheti tönkre,de az egyén életét is veszélyeztetheti. Különösen az ízületek sebeinek gyógyításában mutatta ki a modern sebkezelés nagy értékét, mert ily módon gyógyítva, azok nem egyszer genyedés nélkül, az ízület teljes működésképességének fenmaradásával végződnek. Legsúlyosabbak az ízületek lőtt és azon szurt sebei, melyek legtöbbször már fertőzött eszközökkel okoztattak s nem ritkán a csontot is sértvén, súlyos szövődményekkel járnak.
III. Ideges ízületbajok (arthralgia), azon ízületi bajok, melyeknél az ízületben semmiféle anatomiai elváltozás nem látható, s melyeknek majdnem egyedüli tünete az, hogy az ízület minden mozgása rendkivül heves fájdalmat okoz, sőt néha nyugalomban is fáj. Ideges izgatottságban szenvedőknél - főleg hiszterikus nőknél - gyakori s leginkább a csipő- és vállízületet támadja meg. Makacs baj, mert az alapbaj gyógyulásával függ össze ennek javulása is. Meleg fürdők, masszálás és sokszor villamozás jó sikerrel használhatók. E mellett az alapbajnak gyógyításáról is kell gondoskodni (l. Ízületi merevség. l. Ankilózis.)
l. Ízületi betegségek.
l. Ízületi betegségek.
v. ízületi neuralgia, azon betegsége az ízületnek, mely igen heves fájdalmakban mutatkozik a nagyobb ízületekben (csipő v. térdízületben), melynél azonban semmiféle anatomikus változás az ízületben nem található. Leginkább oly egyéneknél találjuk, kik kedélyileg könnyen ingerlékenyek, vérszegények, idegesek (fiatal leányok vagy asszonyok) s kiknél ezen állapotukban más ideges fájdalmak is igen gyakran lépnek fel. A fájdalomrohamok rögtön fellépők, heves szuró vagy szaggató természetüek és többnyire az ízületet körülvevő izmok görcsét váltják ki. Az ízület működése e miatt korlátolt vagy lehetetlenné vált s a járásnál az illető végtag összeroskad; néha az ízület kóros állásban rögzítve is marad. Lefolyása legtöbbször hosszadalmas, de mindig kedvező, mert az ízület működése teljesen helyre szokott állani. Sikeresen használhatunk ellene hűvös zuhanyozást v. az ízület hüvös vizzel ledörzsölését, azután masszálást és villamozást. Ezenkivül az egész szervezetet erősítő életmódot és gyógymódot.
vagy taplós ízületi gyuladás, az ízületi gyuladások oly gömős természetü alakja, melynél az ízület üregét nagy tömegben vizenyős, halvány, könnyen elgenyedő és gümős gócokkal bőven ellátott sarjadzási szövet (taplós sarjadzások) töltik ki s ez által a kifeszített ízületi tokszalag a bőrön keresztül tapintva egészen sajátszerü - a puha taplóéhoz hasonló - összellást mutat. L. Ízületi betegségek.
l. Acetabulum.
(orosz) a. m. hirek, tudósítások; folyóiratok cime.
(orosz) a. m. bérkocsis.