A fának simára gyalult fölszinén a diszítményt vagy vésővel való faragás vagy izzó fémtűvel való égetés utján állíthatjuk elő. Az előbbi eljárás a szokottabb, az utóbbi kevésbé az, bár nem uj, mert már a középkorban is gyakorolták. Általánosabb elterjedését különösen az a körülmény akadályozta, hogy egyfelől a gyorsan kihülő szerszámot gyakran kellett fölcserélni, másfelől pedig, hogy szabatos rajzu diszítményt fölötte nehéz az I.-vel előállítani. Ujabb időben a fogyatékos fémtű helyett platinatűt használnak és azt megfelelő készülékkel állandó és egyenletes izzásban tartják. Az égetés technikájának e javítása óta a fa fölszinének ilyetén diszitése általánosabb elterjedést nyert, iparművészeti iskolákban rendes oktatás tárgya s szélesebb körökben gyakorolják. Hazánkban báró Weissenbach János az eddigitől eltérő alapon oly tökélyre emelte az I.-vel való égetést, hogy meglepő szabatosságu, a korábbi fogyatkozásoktól ment diszítményeket állít elő.
l. Galvanokausztika.
j betü, a magyar ábécének 15-ik betüje. Csak a XVI. században kezdték megkülönböztetni az I (i)-től, mely azelőtt j hangot is jelölt. Az angolok és franciák e hangot y-vel irják, ellenben a j betü az angolban ds hangot, a franciáknál s portugáloknál zs hangot jelöl. A spanyol j a német ch hangját jelöli (valamint az x is, azért ott sok szó, melyet régente x-szel irtak, ma j-vel iródik.
J a kémiában a jód jele.
J. P. Angliában a. m. Justice of the Pence, békebiró.
hang, zöngés réshang, melyet nyelvünkkel a szájpadlásnál képezünk (l. a Hangok fölosztását, VIII. köt. 640). Rokon vele a magánhangzók közül az i s ebből magyarázódik váltakozásuk (l. Illeszkedés). Néha, különösen Dunán tul, gy-re változik, p. jere: gyere, jön: gyün, jut: gyut, dobja: dobgya, párja: párgya (kemény mássalhangzó után ty, p. kapja: kaptya). Ha n, d, t után következik a rag j-je, a közkiejtés szerint nny, ggy, tty lesz belőlük, az szj, zj, sj hangcsoportokból pedig ssz, zz, ss lesz (l. Helyesirás).
község, l. Jád.
község, l. Ják.
belga folyó, l. Geer.
a Karolinák egyike, l. Yap.
angol leirása Dsabalpurnak (l. o.).
helyesebben Jabok, folyó ókoriPalesztinában, mely a Galaád v. Gileád (l. o.) hegyekből eredt, délnek folyt, majd északnak fordult és a Jordánba szakadt. Felső része határ volt az anamiták felé, alsó folyásában ő osztotta ketté a Gileád-hegységet. Jelenleg Vadi-ezerka.