folyó, l. Javari.
(állat), l. Alligátor.
(lat.) a. m. fekvő, gazdátlan, bitang. - Jacet, itt nyugszik (rendesen sirfeliratokon).
(héber), az első szilárdan állót, a második erőset jelent. Ez volt a neve a jeruzsálemi templom kapucsarnoka két ércoszlopának.
Eduárd Károly Emánuel, német altengernagy, szül. Danzigban 1822 márc. 2., megh. Oldenburgban 1887 okt. 23. Még ifju korában a porosz hadi tengerészet szolgálatába lépvén, 1845. hadnagy és 1859. sorhajókapitány volt s mint ilyen a kormány által keleti Ázsiába és Khinába menesztetett, 1859-62. tartó expedicióban a Rthetis fegattát vezényelte. A dán-német háboru alkalmával a porosz tengeri haderőnek vezényletével biztatott meg és Jasmund (Rügen sziget) mellett megütközött a dánokkal, mely ütközet után ellentengernagynak nevezték ki. 1864-1867. a kieli tengerészeti állomás főnöke, 1868. a tengerészeti minisztérium főnöke lett altengernagyi ranggal. 1871. a német-francia háboru ideje alatt a német hajóhad parancsnokságával bizatott meg. 1873. nyugalomba vonult.
Johanna, l. Wagner.
(ang. yacht; dánul és hollandi nyelvben Jagt), Európa északi partjain használt egyárbocu, elől élesre, hátul gömbölydedre épített vizi jármű, mely többnyire öblös fenékkel és aránylag magas és nehéz tőgerendával (ólombetéttel) bir. Vitorlázata egy nagy ágvitorla, ág-oromvitorla és két v. három orrmányvitorla, mely utóbbiak a ki- és betolható hosszu orrmányárboccal feszíttetnek ki. A J. hátsó széllel kevésbé jól, de éles széllel igen gyorsan fut és kitünő kormányképességgel bir, amiért is a gyorsvitorlás járművek közé soroltatik és e tulajdonságánál fogva kedvtöltésre, sportclélokra, nemkülönben mint kalauzcsónak és a tengerparti vámvonalak bejárására a vámügyelő személyzet által gyakran használtatik. Ujabb időben a kedvtöltésre használt diszjachtok már nagyobb, élesre épített gyorsan futó hajók, melyeknél a vitorla már csak másodsorban jön alkalmazásba, amennyiben a főmótor a gőzgép. L. még Hajó, hol az i képmelléklet 1-6. ábrája egy J.-nak szerkezeti tervrajzát mutatja.
(ejtsd: jacs-) István, olasz konzervativ államférfiu és nemzetgazda, szül. Castelbuttanóban 1827., meghalt Rómában 1891 márc. 25. Eleintén az osztrák kormány alatt szolgált és Miksa főherceg (mint mkilanói helytartó) súlyt fektetett szavára. Lombardia megszabadítása után a Cavour-, La Marmora- és Ricasoli-kabinetben két izben közmunkaügyi miniszter volt. 1878. szenátorrá választották, 1880. grófi rangra emelték. Számos konzervativ politikai röpiratot irt, ellenezte nevezetesen az egyházzal való ellenséges politikát.
(ásv.), drágakő, szép vörös, vagy vöröses-barna szinü cirkon. Régebben értéke igen nagy volt, ma a szebb és nagyobb J. egy karatja 25-26 frt, a kisebbeké jóval kevesebb. Cejlon szigetén homokban találják a legszebb J.-kristályokat (képét l. a Drágakövek mellékletén). L. Hesszonit.
(növ.), a jácintus hagymájának a rothadása. A hagyma belsejében a pikkelyek felülről, többnyire egész terjedelmökben romlani kezdenek, azért az ilyen hagyma keresztmetszetén barna karikák látszanak (Ringelkrankheit). A J. következtében a levél sárgul, a virágszál elrothad s végre az egész hagyma gennyes massza lesz. A fehér nyálka abból keletkezik, hogy a hagymát a nyakától lefelé fehér penész megrohasztja. Az egész különben körülményesen még kevésbé ismeretes.