l. Jakobäa.
1. Frigyes Henrik, német filozofus, J. János György testvérbátyja, szül. Düsseldorfban 1743 jan. 23., megh. Münchenben 1819 márc. 10. Atyja kereskedőnek adta s ily minőségben két évet töltött Genfben, ahol a tudományokat megszerette s azért kedvetlenül ment 1762. haza, hogy atyja üzletét átvegye. Csak 1772. léphetett más (hivatalnoki) pályára. 1804. az alakulóban levő tudományos akadémia élére Münchenbe hivatott meg. Iratai közt nevezetesebbek filozofiai regényei: Woldemar (Flensburg 1779, 2 köt.) és Ed. Alwills Briefsammlung (Boroszló 1781), melyekben a külvilág megismerésének lehetőségét és az egyén jogát és kötelességét az egyetemes erkölcsi törvénnyel szemben fejtegeti; Ueber d. Lehre d. Spinoza in Briefen an Mos. Mendelssohn (u. o. 1785), melyben előadja, hogy Lessing Spinoza tanaiban hajlott; David Hume üb. d. Glauben, oder Idealismus u. Realismus (u. o. 1787), melyben Kant rendszeréről nyilatkozik; hasonló tárgyu 1801. megjelent tanulmánya: Das Unternegmen d. Kriticismus, die Vernunft zu Stande zu bringen. Fichtével és Schedinggel is külön munkálatokban foglalkozik: amazzal Sendschreiben an F. (Hamburg 1799), ezzel: Von den göttlichen Dingen (Lipcse 1811). J. a spinozzizmust az egyetlen rendszeres világnézetnek mondja, de azért nem tartja elfogadhatónak, mert a sziv szükségleteit ki nem elégíti. Művei összegyüjtve 1812-24, Lipcsében 6 köt. jelentek meg. Válogatott levelezése 2 köt. (u. o. 1825-27) Rothtól, Goethével, Bouterwekkel, Hamannal 1847, 1868. Végül Zöppritz: Aus F. H. Jacobi's Nachlass (Lipcse 1869, 2 köt.)
2. J. Hermann Móric, német fizikus, szül. Potsdamban 1801 szept. 21., megh. Szt. Pétervárt 1874 márc. 10. Königsbergben építőmester, majd Dorpatban az építészet tanára volt. E tanszéket J. 1835-től 1840-ig foglalta el. 1837. Szt. Pétervárra hivták, hol 1842. az akadémia rendkivüli, 1847. pedig rendes tagjává nevezték ki. Később valódi államtanácsos volt, nemességet kapott és a császári pénzügyminisztériumban magas hivatalt viselt. J. főképen a galvanizmus tanának és a galvanizmus praktikus célokra való alkalmazásának terén munkálkodott. Az áramnak, mint hajtóerőnek alkalmazására számos kisérletet tett; a galvanoplasztikának ő a feltalálója. Ámbár többen de la Rive számára vitatják a galvanoplasztika feltalálásának prioritását, ez joggal J.-t illeti. Midőn az orosz cárnak galvanoplasztikus éremutánzatait átnyujtotta, erről 25000 ezüstrubelt kapott jutalmul. Egy elektromagnetikus csónakot is szerkesztett, mely háromnegyed lóerővel dolgozott. Munkái közül a következő cimüeket említjük: Mémoire sur l'application de l'éléctro-magnetisme au mouvement des machines (Potsdam 1835); Die Galvanoplastik (Pétervár 1840); Über den galvanischen Funken (Bull. de Petersb. 1838); Erste Anzeige von seiner Erfindung der Galvanoplastik, 1838 Oct. 5. (u. o. 1838); Über magneto-elektrische Maschinen (u. o. 1843); Über galvanoplastische Reductionen mittelst einer magneto-elektrischen Maschine (u. o. 1847); Sur les télégraphes éléctriques (u. o. 1849); Sur la théorie des machines éléctro-magnétiques (u. o. 1851) stb.
3. J. János György, német költő, szül. Dösseldorfban 1740 szeptember 2., megh. Freiburgban (Breisgau) 1814 jan. 4., ahol 1784 óta a széptudományok professzora volt. Előbb Halleban és Halberstadtban működött. Mint költő Gleim enyelgő anakreoni verselésének befolyása alatt áll; később azonban Goethe is hatott rá, s ettől fogva mélyebb, igazabb lett. Művei: Poetische Versuche (1764); Sämmliche Werke (1770-74, 3 köt.); Theatralische Schriften (1792). 1774-76. kiadta az Iris cimü negyedévenként megjelenő folyóiratot, melybe Goethe, Lenz, Heinze stb. is dolgozott. V. ö. Rotteck, Gedächtnisrede auf J. (1814) Ittner, J. G. J. (1822); Martin, Ungedruckte Briefe von und an J. G. J. (1874).
4. J. Károly Gusztáv Jakab, német matematikus és fizikus, szül. Potsdamban 1804 dec. 10., megh. Berlinben 1851 febr. 18. Miután tanulmányxait elvégezte, 1824. a berlini egyetemen magántanárrá lett; már 1827. Königsbergbe hivták meg az egyetemre, hol matematikát adott elő. 1829. elhagyta, mivel egészségének helyreállítása végett Olaszországba kellett utaznia. Egy telet töltvén Rómában, ismét visszament Berlinbe. A tudományos akadémia már 1836. tagjai közé választotta; élete végén királyi nyugdijból élt. Tudományos működésének nagyobb része a tiszta mennyiségtan terére esik; ő ugyanis Abel hires norvég matematikussal versenyzett az elliptikus integrálik tanának kifejtésében. A fizikában is sok jelentékeny eredményt köszönhetünk J.-nak. Művei közül a következő cimüeket említjük: Fundamenta nova theoriae functionum ellipticarum (Königsberg 1829); Canon arithmeticus (u. o. 1839); Mathematische Werke (u. o. 1846-71, 3 kötetben). Halála után Clebsch adta ki Vorlesungen üver Dynamik (Berlin 1866) c. művét. Összegyüjtött műveit 1881-től kezdve kiadta a berlini akadémia 6 kötetben.
5. J. Károly Rudolf, a német birodalmi kincstár államtitkára, szül. Jeggauban 1828 szept 8. Jogot végezvén, először a porosz kereskedelmi minisztériumban nyert alkalmazást. 1867. már titkos kormánytanácsosi rangra emelkedett, 1874. a keresk. minisztériumban osztályfőnök, 1877. a német szabadalmi hivatal főnöke, 1879. alállamtitkár, 1881-86. elnöke a porosz központi föld-hitelintézetnek, végre 1886. a birodalmi kincstár államtitkára lett. 1881 juliusban betegsége miatt nyugalomba vonult, de 1886. visszatért a kincstári hivatalba mint államtitkár, 1888. nemesi rangot kapott, 1891. pedig a gyarmatok ügyeit intéző tanácsba hivták.
(lat.) a. m. szt. Jakab napja, jul. 25.
(ejtsd: jakob-) Lajos, bibornok és pápai államtitkár, szül. Genzanóban 1832. jan. 6., megh. Rómában 1887. febr. 28. A közmunkák ilyennevü pápai miniszterének unokaöccse. A papi pályán e rokonság révén gyorsan emelkedett és 1862. pápai prelátus, 1869. pedig helyettes államtitkár lett. 1874. IX. Pius thessalonikai érsekké nevezte ki (in partibus infidelium) és egyuttal Bécsbe küldötte nunciusnak, mely állásban J. tapintatos és engedékeny szellemének több jelét adta. Ugyanekkor, mint Haynald vendége, Kalocsán, Budapesten és Esztergomban is megfordult. 1879. XIII. Leo pápa megbizásából Bismarckkal alkudozott Gasteinban, valamint Bécsben Reuss herceggel, hogy legalább a kulturharc folyamában megüresedett német püspöki állások betöltésére nézve valami egyességet hozzon létre. Jutalmul a pápa 1879 szept. 19. bibornokká nevezte ki, 1880 végén pedig Nina helyébe államtitkárrá tette. Ebben az állásban J. a német kormánynak a katolikus centrumpárt befolyásolása által annyi szivességet tett, hogy Bismarck azután a kulturharccal lassan felhagyott.
1. Frigyes Keresztély, német klassz. filologus és fordító, szül. Gothában 1764 okt. 6., megh. u. o. 1847 márc. 30. Tanulmányait Göttingában és Jenában végezte, 1785. tanár lett Gothában, 1807. Münchenben, ahol Lajos trónörököst oktatta a görög nyelvben. 1810. ismét Gothában volt mint főkönyvtáros és az éremgyüjtemény igazgatója; 1831. a friedensteini műgyüjtemények igazgatója és titkos udvari tanácsos lett. Számos kiadásai közül megemlítjük: Tzetzes lliaca-ját (1793), Aelian Historia animalium-ját, az Anthologia graeca-t (4 kötet), a Bibliotheca graeca-t (1826). Egyéb művei: Beiträge zur älteren Literatur (1835-43, 2 köt.); Vermischte Schriften (1823-44, 8 köt.); Hellas (hagyatékából kiadta Wüstemann 1852). Fordításai között a legnevezetesebb Philippinische Reden des Demosthenes (1805, 2. kiad. 1833). Munkatársa volt J. a Wieland Attisches Museum-jának, a Wolf Literarische Analektenjének stb. és irt ifjusági iratokat és tankönyveket. Szépirodalmi dolgozatai a következő gyüjteményekben jelentek meg: Auswahl aus den Papieren eines Unbekannten (1818-22, 3 köt.); ährenlese (1823-25, 2 köt.); Schule für Frauen (1827-29, 7 köt.); Erzählunden (1824-37, 7 kötet) stb. Életrajzát tartalmazza Personalien cimü könyve (1840, 2 kiad. 1848). V. ö. Wöstemann, Jacobsi laudatio (1847).
2. J. Jakab Albert Mihály, belga festő, szül. Antwerpenben 1812 máj. 19., meghalt u. o. 1879 dec. 9. Különösen képtárak tanulmányozásával képezte ki magát. Tanulmányutakat tett Német- és Törökországban, Norvégiában, Egyiptomban, a Keleten. Ezen utjainak gyümölcsei kitünő táj- és tengeri képei: Görög tó (1848, berlini nemzeti képtár); A Floridian hajótörése az essexi tengerpart mellett 1848 febr. 28.; Napkölte a szigettengeren; Részlet a konstantinápolyi kikötőből.
1. Szofusz, norvég festő, sz. Frederikshaldban 1833 szept. 7. Eleinte a norvég természet után, 1853-tól kezdve Düsseldorfban, főleg Gude vezetése alatt képezte ki magát. Tájképei többnyire német tájakat ábrázolnak. Düsseldorfban él. - 2. J. Jens Péter, l. Dán nyelv és irodalom.
Eduárd, német bohózatiró, szül. Gross-Strehlitzben (Felső-Szilézia) 1833 nov. 10. Berlinben orvostant tanult és jelenleg is ott él. Először 1856. Faust und Gretchen c. tréfás darabjával lépett fel s azóta többekkel együtt, de nagyobbrészt egyedül számos énekes bohózatot és tréfás darabot irt. Megemlítjük a következőket: 500000 Teufel; Der Postillon von Münchenberg; Die Galoschen des Glücks; Der jüngste Lieutenant (1883); Der Mann im Monde (1884); Ein gemachter Mann (1885); Das lachende Berlin (1888); Die Salontirolerin (1888); Der Goldfuchs (1890); Der Tanzteufel (1891); Goldlotte (1893).
János Ede, német építő, szül. Porosz-Stargardban 1839 szept. 17. A berlini építészeti akadémiában tanult s azután beutazta Dél-Németországot, Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot, majd Angliát, Kisázsiát és Görögországot. 1879. tanár lett az akkori berlini építészeti akadémián. Számos vasuti indulóházat, hidkaput épített. Művei: Grammatik der Ornamente (2 kiad., Berlin 1880); Araceenformen in der Flora des Ornaments (2 kiad., 1889); Südital. Fliesenornamente (Berlin 1887).
1. Alemannus, l. Griesinger (1).
2. J. de Benedictis, l. Jacopone.
3. J. de Nisibis, máskép nagy J.-nak vagy bölcsnek is neveztetik; királyi származásu, szül. Nisibisben 275 körül. Már ifjukorában nagy aszkéta volt; mint misszionárius működött Persiában; Maximin alatt megkinoztatott; 325. Nisibis püspöke lett. A niceai zsinaton Arius ellen hevesen kikelt; részt vett az antiochiai zsinaton is. Megh. 338. Emléknapja jul. 15-ike; a görög egyházban okt. 31-ike; a maronitáknál jan. 13-ika.
4. J. de Voragine, domonkos-rendi atya, később genivai érsek, szül. 1230 körül Genova mellett, Viraggio városban, megh. 1298. 1244. lépett a Domonkos-rendbe, amelynek provincialista lett. 1292. genovai érsek. Főműve: Legenda Sanctorum, melyet kitünő hirénél fogva legenda aureának és mivel a végén Lombardia rövid történetét adja, historia lombardicának neveznek. A legenda különféle nyelveken több mint 100 kiadást ért, de 300 év multán teljesen elvesztette tekintélyét. J. azonkivül Genova krónikáját irta meg.
1. János, porosz demokrata politikus, szül. Königsbergben 1805 máj. 1., megh. u. o. 1877 márc. 6. Orvostant hallgatott s 1830. mint gyakorló orvos szülővárosában telepedett le, ahol egyik vezérlő egyéniséggé lett és a napi kérdéseket röpiratokban tárgyalta (Über das Verhältnis des Oberregierungsrats Streckfuss zuder Emanzipation der Juden és Der Streit der Paedagogen u. der ärzte); különösen a Vier Fragen, beantwortet von einem Ostpreussen (Mannheim 1841) c. röpiratával tette nevét ismertté, amennyiben ezen, alkotmányt sürgető röpirata miatt felségárulási pörbe fogták s fényes védő beszéde dacára két és félévi várfogságra itélték el; az itéletet azonban a felsőbiróság 1843. megsemmisítette. Ismételt összeütközésekbe keverték a hatóságokkal a következő röpiratai: Das königliche Wort Friedrich Wilhelms III.; Preussen im Jahr 1845 és Beschränkung der Redefreiheit (1846). 1849. Raumer helyére a német nemzetgyülés tagjává választott és a csonka parlament tanácskozmányaiban is részt vett. 1863-ban választóihoz intézett beszéde miatt, melyben a hadsereg reformja, illetőleg az alkotmányos konfliktus megszüntetésére egyedül eszközül az adómegtagatást ajánlotta, hat hónapi fogságra itélték. Az 1866-iki testvérháboru következményeit és Németországnak politikai átalakulását nem akarta elismerni. Az 1870-iki háboru kitörésekor a nemzetközi demokrácia szószólója volt és tiltakozott a háboru s vérontás elrendelése ellen, minek folytán Falkenstein tábornok Bismarck parancsára Lötzen várába internálta. Később Elzász-Lotaringia annektálása ellen is tiltakozott. Az 1871-iki választások alkalmával jelöltetéséről önként lemondott s ezzel a politikai élettől is teljesen visszanonult. V. ö. Gesammelte Schriften und Reden (2 köt., 2. kiad. 1877). Hagyatékából Rühl, Geist der griechischen Geschichte cimü művét adta ki (1884).
2. J. Lajos, német rézmetsző, született Havelbergben 1828 junius 7. Berlinben Mandel rézmetsző intézetében képezte ki magát, Párisban, Spanyolországban, de legtovább Rómában is tartózkodott, 1863. a bécsi akadémián a rézmetszés tanára, 1882-ben Berlinben a birodalmi nyomda és a muzeum művészeti tanácsosa lett. Legjelesebb metszetei: Történelem, Monda és a Hunnok csatája, Kaulbachtól; Az athenaei iskola, Rafaeltól (1882); Nagy Sándor menyegzője, Sodomától (1892); Az osztrák-magyar uralkodó-pár képmása, Winterhaltertól; kiváló férfiak, Rokitansky, Olfers, Ritter, Cornelius, Guhl, Mommsen, Grillparzer, Brücke, De la Motte-Fouqué tábornok stb. arcképei.