(ejtsd: zsakmár) Gyula, francia rézmetsző, szül. Párisban 1837 szept. 3., megh. Nizzában 1880 szept. 20. Meissonnier, Reynolds, Hals, Greuze, Rembrandt művei után készített kitünő rézkarcokat, melyek nagyrészt a Gazette des Beaux-Arts cimü párisi folyóiratban jelentek meg.
(ejtsd: zsakri), a XIV-dik század közepén Franciaországban kitört parasztháboru gúnyneve. A párisi polgárok, nevezetesen a céhek felkelésének hirére 1358-ban a vidéki jobbágyok is fegyvert fogtak, kiket földesuraik Jacques Bonhomme-nak csufoltak. Megelégelvén a sok kinzást és sanyargatást, a véreszemet kapott pórok megtámadták nemes uraikat s ezek családjaiban és birtokaikban rettentő és kegyetlen pusztításokat vittek véghez. A pórlázadás élén Caillet Vilmos állott s a Clermont és Beauvais környékén keletkezett mozgalom csakhamar Brie, Soissonnais, Laonnais és a Marne meg Oise mellékén terjedt el. Végre a nemesség Károly trónörökös vezérlete alatt a szomszéd tartományok segítségével véres ütközetben szétverte a dühöngő pórokat és borzasztó boszut vett rajtuk. V. ö. Luce, Histoire de la J. (Páris 1860); Bonnamere, Histoire de la J. (u. o. 1873).
(franc., ejtsd: zsak) a Jakab névnek francia alakja.
Eduárd Lajos, francia politikus, szül. St. Omerben (Pas de Calais) 1828 szept. 26. Lilleben végezte tanulmányait, azután (1850) Párisban üzletet nyitott, 1870. Páris községi tanácsába választották és lassankint ismeretessé lett a fővárosban. 1887. a Szajna département főtanácsának elnökévé választották, 1889 január pedig mint az akkoriban nagy népszerüségnek örvendező Boulanger tábornok ellenjelöltje lépett fel a képviselőválasztás alkalmával, de megbukott. 1889 szept. 22. ellenben a XIV. párisi kerületben legyőzte Giron-boulangistát. 1893 szept. Párisban ujra választották.
(ejtsd: zsaké) János Gusztáv, francia festő, szül. Párisban 1846 máj. 25. Bouguereau tanítványa, beutazta Olasz-, Német- és Angolországot. Legjelesebb művei: Szerénység és Szomoruság (1865); Fegyverrehivás a XVI. sz.-ban (1867); A landsknechtek kivonulása; A leány és a kard (1872); Ünnep Tourainebena XVI. sz.-ban (1873); A titokzatos műterem (1874); Álmodozás (1875); A parasztasszony (1876); Az imádkozó orleánsi szüz (1878); Az Orlandótól elhagyott Armida (1887); Az üdvözlés (1892).
A legelterjedtebb s a filloxerának legellentállóbb amerikai direkttermő szőllőfajta, mely nevét egy Jacquez nevü spanyol után nyerte, ki e fajtát Misszisszippi államban először termelte. Mig az ojtványszőllőkkel való védekezés nem volt megoldva, a Jacquez képezte a szőllőtermelők reményét; habár bora az európai ízlésnek nem felel meg, kellemetlen utóíze s a levegőn megkékülő sötétvörös szine miatt. Tőkéje erős, levelei és fürtjei igen nagyok, de bogyói kicsinyek s majdnem fekete szinüek. Nagyon gyérlevelü szőllő, ugy hogy mustjára 40-50% törköly esik. Meleg fekvést kiván, különben meg nem érik. Sima vesszőről nehezen szaporítható s a Peronospora viticolától igen sokat szenved.
(ejtsd: zsakéń) Miklós József báró, osztrák botanikus, szül. Lejdában 1727 febr. 16., megh. Bécsben 1817 okt. 24. Bécsbe 1752. mint gyakorlóorvos jött, 1754. I. Ferenc megbizásából Ny.-Indiába tudományos expediciót vezetett. Bécsbe 1759. tért vissza, s a bécsi és schönbrunni kertnek sok uj növényt hozott. Ezután Selmecbányán, majd Bécsben (1768) a botanika és kémia tanára, itt az akadémiai, később a schönbrunni kert igazgatója. 1797. nyugalomba vonult, 1806. bárói méltósággal tüntették ki. Főbb munkái: Flora Austriaca (Bécs 1773-78, 5 kötet, 450 szines tábl.): Selectarum stirpium Americanarum historia (u. o. 1763 és 1780, 264 szines tábl.); Observationes botanicae (u. o. 1764, 4 köt., 100 tábl.); Hortus botanicus Vindobonensis (u. o. 1770-76, 3 kötet, 300 tábl.); Icones plantarum rariorum (u. o. 1781-93, 3 köt. 648 szines tábl.); Collectanea ad botanicam, chemiam et historiam naturalem spectantia (u. o. 1786-96, 5 köt., 106 szines tábl.); Plantarum rariorum horti caesarei Schoenbrunnensis descriptiones et icones (u. o. 1797-1804, 4 köt., 500 szines képpel); Stapeliarum in hortis Vindobonensibus cultarum descriptiones (u. o. 1806), 64 szines képpel, melyet fia fejezett be. - Fia, J. József Ferenc, Jacqu. fil., szül. Selmecbányán 1766 febr. 7., megh. Bécsben mint a botanika és kémia tanára 1839 dec. 4. Legnevezetesebb munkája eclogae plantarum (Bécs 1811-1841, két foliós kötet); Eclogae graminum (u. o. 1813-44); Synopsis Stapeliarum (u. o. 1816).
(lat.) a. m. legyen eldobva a kocka. Mások szerint igy hangzik: Alea jacta est. L. Alea.
(lat.) a. m. parittyás, kópjavető.
1. kisközség Beszterce-Naszód vármegye jádi járásában, (1891) 1426 német és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. 1849 febr. 23. itt verte meg Bem az Urbán vezetése alatt álló császáriakat. - 2. J., kisközség Somogy vmegye lengyeltóti járásában, (1891) 1197 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. J., a Sebes-Kőrös egyik jelentékenyebb baloldali mellékvize, mely a Bihar-hegység belsejében, Bihar-Füred körül ered s É-nak folyva, Remec és Zsarnóháza érintésével ömlik a Kőrösbe; hossza mintegy 45 km. Völgye természeti szépségekben igen gazdag. Fabőségének értékesítésére alakult a gróf Zichy Jenő tulajdonát képező remeci erdőiparkezelőség, mely a J. völgyén létesített, 16 km. hosszu iparvasut által a magyar királyi államvasutakkal (Jádvölgy állomás) közvetlen összeköttetésben áll s fürészmalmaiban az épületfák és deszkák előállításával nagy mértékben foglalkozik.