(Jafa, Jafo, Joppe), város Sziriában, 55 km.-nyire Jeruzsálemtől, mellyel vasut köti össze, a Földközi-tenger partján, mintegy 10000 lak., akiknek 8/10-ed része mohammedánus. Az amfiteátrumszerüen épült város a környékén levő narancs-, citrom-, füge-, gránátalmafákkal teleültetett kertjeivel messziről szép látványt nyujt; belseje azonban komor és sötét. Kikötője nehezen hozzáférhető és a szeleknek nagyon ki van téve. Főfontossága abban áll, hogy Jeruzsálemnek szolgál kikötőül. Körfalai düledezőben vannak. J. már a Kr. e.-i 2000 éves föliratokban is előfordul. A Perseus és Andromedáról szóló görög mondák székhelyéül J.-t tartják. A feniciaiak egyik fontos kikötőhelyükké tették. A zsidók a maguk számára csak Judás Makkabeus alatt foglalták el, ezután csakhamar a rómaiak hatalmába került. Julius Caesar visszaadta a zsidóknak. Kr. u. 6. római kormányzó uralma alá jutott. Konstantin császár püspöki székhellyé tette. Az I. Balduin által megerősített várost először Melek Adel vette el a keresztesektől; 1204. azonban ezek birtokába került vissza. 1228. II. Frigyes és 1252. Szt. Lajos megjavíttatta erődítményeit. 1267. Bibarsz végleg elfoglalta és erődítéseit lerombolta. 1799 márc. 6-án a franciák rohammal vették be és 4000 albán katonát lőttek agyon, mint esküszegőket. 1838. földrengés rongálta meg.
1. Fülöp, német történetbuvár, született Schwersenzben (Posen tartományban) 1819 febr. 17., megölte magát Vittenbergában 1870 ápr. 3. Szülei a kereskedelmi pályára szánták, ő azonban inkább Ranket hallgatta Berlinben. Történelmi tanulmányainak első gyümölcse a Geschichte Lothars von Sachsen volt (1843). 1845. uj munkája jelent meg: Geschichte des Deutschen Reichs unter Konrad III. 1853. 1862. a történelem segédtudományainak rendkivüli tanárává nevezték ki a berlini egyetemen. Legbecsesebb művei a Regesta pontificum romanorum (1851, 2. kiad. 1885) és a Biblioteca rerum germanicarum (1864-1872, 6 köt.) c. oklevél- és kutfőgyüjtemény. Halála után Wattenbach kéziratban hátrahagyott művét rendezte a sajtó alá: Ecclesiae metropolitanae Coloniensis codices (1874).
2. J. Tódor Gyula, német szinész, szül. Berlinben 1823 aug. 17. Először 1844. lépett fel, mint baritonista s Halleban és Kölnben sikert aratott. 1847. jellemszinész lett. Aztán Brémában, Weimarban, Boroszlóban, Braunschweigban játszott. 1864. Dawison helyére Drezdába hivták.
(növ.), l. Agar-agar.
a. m. Dsafnapatam (l. o.).
kókuszpálmából készült cukor.
(néhány történetirónknál «Jagyellek» néven is szerepelnek). Lengyel királyi dinasztia, melynek egyes tagjai eljutottak a magyar és cseh trónra is. Törzse Gedimin (l. o.) István, litván nagyfejedelem volt. Az uralomban közösen követték fiai: Olgerd v. Olgird és Keistuti. Olgerdet halála után (1377) fia, I. J. v. Jagyel váltotta fel, ki 1382. megölette nagybátyját, Keistutit és egymaga foglalta el a litván nagyfejedelmi méltóságot. 1386-ban elhagyva a pogányságot, áttért a kereszténységre és a lengyel rendek óhajára egybekelt Nagy Lajos magyar királynak Hedvig nevü leányával, a lengyelek királynőjével. Jagello a Vladiszláv (Ulászló) nevet vette föl, s alapítója lett a Lengyelországon 1386-1572. uralkodó Jagello-háznak. Megh. 1434. A trónon követte két fia: 1. III. Vladiszláv (1434-1444), ki 1440-ben I. Ulászló néven magyar királynak is választatott (a nép «Lengyel László»-nak is nevezte) és a törökök elleni várnai ütközetben esett el 1444 nov. 10. - 2. IV. Kázmér (1445-1492). Ennek egyik fia és unokája ismét a magyar és cseh trónra került (l. Jagellók kora). Másik három fia pedig a lengyel trónt foglalta el: János Albert (1492-1501); Sándor (1501-1506); I. Zsigmond (1506-48). Ennek fiában, II. Zsigmond Ágostban a J. ezen lengyelországi ágának 1572. magva szakadt. Zsigmond Ágost egyik nővére, Anna, egybekelt Báthory Istvánnal, testvérének utódjával a lengyel trónon, és gyermektelenül halt meg 1595. Egy másik nővére, Izabella, férjhez ment Szapolyai János királyhoz. A J. uralma jobbára előnyös volt Lengyelországra nézve. Kiterjesztették az ország határait, a birodalomhoz csatolván Litvániát, Massoviát, Livoniát, a nyugati Poroszország egy részét stb. Megszilárdították a belső békét, megfékezték a hatalmaskodó nemességet és nagyhatalmi tekintélyt tudtak szerezni a külföld előtt. Zsigmond Ágost harmadik nővérének, Katalinnak és a Wasa-házbeli János svéd királynak fiában, III. Zsigmondban a J. leányága 1587. ismét a lengyel trónra jutott. Ezen, hatalmában folyton hanyatló ágnak tagjai: III. Zsigmond (1587-1632); IV. Ulászló (1632-1648); János Kázmér (1648-1668). Ez utóbbi 1668. lemondott a koronáról és egy francia zárdába vonult vissza, ahol elhagyatva élte le napjait. L. családfa.
Jagellók kora
Magyarország történetében az 1490-1526. terjedő korszak. A magyar történetnek gyászos korszaka ez, mert az országot Mátyás csodaszerü győzelmeitől a mohácsi vészig vitte. E korszakban a királyi tekintély roppant hanyatlásnak indult. A trón a hatalmaskodó, féktelen oligarkiának és az evvel versengő köznemességnek játékszerévé lett. A közrend és biztonság szinte egészen fölbomlott. Az ország pénzügyi nyomora a hallatlan pazarlás és hűtlen kincstári személyzet miatt nőttön nőtt. Az alkotmányos élet is bukófélben volt. Az intézmények fejlesztését, a törvények alkotását a pártok folytonos tusái, a haza lételének megvédését kicsinyes hatalmi kérdésekért való küzdelmek váltották fel. II. Ulászló, IV. Kázmér lengyel kir. fia, 1471. cseh, 1490. magy. királynak választatott. Megh. 1516. A tehetetlenség prototipusa, ki mindenre csak a «dobzse» (jól van!) szóval válaszolt. Uralkodását emlékezetessé teszi az 1491. Miksa német-római császárral kötött és 1506. megujított szerződés, amelyre a Habsburgok Magyarországra való igényüket alapítják, a Dózsa-féle parasztlázadás (1514) és Werbőczi István jogkönyvének, a Tripartitum-nak megalkotása. Fia II. Lajos, magyar és cseh király (1516-1526). Alatta bekövetkezett az állami szervezet fokozatos megbomlásával a törökök szünetlen előrenyomulása, melynek tetőpontja a mohácsi ütközet (1526 aug. 29.). Futás közben a király is a Csele patakba fúlt. Lajos nővére, Anna 1521. régebbi szerződések értelmében férjhez ment Ferdinánd magyar királyhoz). A Magyarországgal összeköttetésben volt Jagellóknak leszármazását, szétágazását és kihalását a következő tábla tünteti fel. (V. ö. Szalay L., Magyarország története, II. kiadás. III. kötet. Függelék.)
1. Karolina, német szinésznő, J. Kristóf József leánya, szül. Weimarban 1777 jan. 25., megh. Drezdában 1848 jul. 10. Mannheimban Iffland volt a tanítója; először itt lépett fel 1792 okt. 7., aztán 1979 febr. 8. Weimarban. Innen kezdve 1828-ig az udvari szinháznak volt tagja. Károly Ágost weimari herceg, aki J.-nak pártfogója volt, Heygendorf nevü birtokot és von Heygendorf cimet ajándékozott neki és oly nagy befolyást engedett neki a szinház vezetésében, hogy attól 1818. maga Goethe is visszavonulni kényszerült. 1828. lelépett a szinpadról.
2. J. Kristóf József, német iró, szül. Dingelstedtben 1735., megh. Weimarban 1804 febr. 4., ahol 1777 óta Anna Amália hercegnő magánkönyvtárnoka volt. Tizenhét éves korában mint kispap belépett a konstanci Ágoston-rendüek klastromába, de innen csakhamar megszökött s nevelő lett Dániában. Két év mulva azonban bünbocsánatért Rómába zarándokolt, ahol pappá szentelték. Ezután Firenzében az ottani németek gyóntatója, majd az erfurti katolikus gimnázium igazgatója lett. Midőn Amália hercegnő meghítta, áttért a protestáns vallásra s később meg is nősült. Irodalmi téren sokat tett az olasz szellem megismertetésére; művei: Geschichte der freien Künste und Wissenschaften in Italien (1777-81, 3 köt.); Magazin der ital. Literatur u. Künste (1780-85, 8. köt.). Dante Inferno-ját is lefordította németre.
1. Gusztáv, német festő, szül. Lipcsében 1808 jul. 12., megh. u. o. 1871 ápr. 19. A drezdai akadémián, majd Münchenben, 1833-tól kezdve Carolsfeldi Schnorr Gyula vezetése alatt képezte ki magát; rövid ideig Rómában is tartózkodott, 1847. pedig a lipcsei művészeti akadémia igazgatója lett. Történeti festményeket festett, különösen a reformáció korából. Münchenben a királyi palota egyes termeit diszítette történelmi freskóképekkel, ő fejezett be a müncheni királyi palota u. n. Nibelung-termében egy Schnorrtól megkezdett nagy falfestményt; tőle való a weimari Herder-szoba festészeti disze is. Legismeretesebb művei: a reformáció kora három nagy fejedelmének életéből vett olajfestmény a reinhardsbrunni kastélyban; Luther-rajzai; Iniciálék Luther egyházi dalaihoz; az Arany ABC és rajzai a zsoltárokhoz. Függő képei, különösen a későbbiek, mint Nátán és Dávid (1861, müncheni uj képtár), Luther és Zwingli Marburgban, kevésbé sikerültek.
2. J. Gusztáv, német zoologus, szül. Bürgben (Württemberg) 1832 jun. 23., tanulmányait Tübingában és Bécsben végezte; ez utóbbi helyen 1858. magántanárrá habilitálták. Ő alapította a bécsi állatkeztet és ezt 1866-ig vezette; 1867. az állattan tanárának ment Hohenheimba, 1870. átvette a stuttgarti politechnikum zoologiai tanszékét, majd 1874., az állatorvosi iskola élettani tanszékét is. 1854 óta számos összehasonlító boncolástani dolgozatot irt. Különösen ismeretes a gyapjuöltözék viselése érdekében tett agitációjáról. Művei: Zoologische Briefe (Bécs 1864-76); Die Wunder der unsichtbaren Welt (Berlin 1868); Das Leben im Wasser (u. o. 1868); Die Darwin'sche Theorie und ihre Stellung zu Moral und Religion (Stuttgart 1868); Tiergartenskizzen (Hamburg 1872); In Sachen Darwins contra Wigand (Stuttgart 1874); Deutschlands Tierwelt nach ihren Standorten eingeteilt (u. o. 1874, 2 köt.); Die menschliche Arbeitskraft (2 köt., München 1878); Seuchenfestigkeit und Konstitutionskraft (Lipcse 1878); Lehrbuch der allgemeinen Zoologie (2. kiad., u. o. 1880); Entdeckung der Seele (3. kiad., u. o. 1885); Mein system (4. kiad., Stuttgart 1885); Wanderungen durch das Tierreich (u. o. 1880); Stoffwirkung in Lebewesen (u. o. 1891); Ein verkannter Wohlthäter (u. o. 1891); Aus Natur- und Menschenleben (Lipcse 1893). 1881 óta a Monatsblatt-ot adja ki.
3. J. Johannes, humanista, l. Crotus Rubianus.
4. J. Oszkár, ném. történetiró, szül. Stuttgartban 1831 okt. 26., megh. 1891 dec. 11. Egyetemi tanulmányait Tübingában végezte. 1855. gimnáziumi tanár lett Stuttgartban. 1865. Kölnbe került mint a Frigyes-Vilmos gimnázium igazgatója. Művei: John Wycliffe und seine Bedeutung für die Reformation (Halle 1854); Geschichte der Römer (Gütersloh 1861, 5. kiad. 1884); Geschichte der Griechen (u. o. 1866, 4. kiad. 1882); Die Punischen Kriege nach den Quellen erzählt (Halle 1869-70, 3 köt.). Creizenach barátjával átdolgozta Schlosser Világtörténetét és megirta e mű folytatását Geschichte der neuesten Zeit vom Wiener Kongress bis zur Gegenwart (Oberhaus 1874-75, 3 köt., 24. kiad. 1892) c. alatt. Megemlítendő még a Preussen und Schwaben. Von einem Annektierten (Köln 1866) c. röpirata, mellyel a déli államoknak, és a németfrancia háboru rövid előadása, mellyel az ultramontán pártnak haragját vonta magára. Feljegyzendő még: Weltgesch. (képes diszmű, Bielefeld, 4 kötet 1889-91); Auswahl wichtiger Aktenstücke zur Gesch. des XIX. Jahrhunderts (1893), Alexander der Grosse (Gütersloh 1892); M. P. Cato (1892-93). Számos történeti iskolai könyven (igy a Historischer Hilfsbuch-on) kivül megirta még a Gymnasium und Realschule erster Ordnung (Mainz 1871); Aus der Praxis. Ein paedagogisches Testament (Wiesbaden 1883, 2. kiad. 1885) és a Das humanistische Gymansium (1890) c. műveket, melyben a klasszikus tárgyak és humanista oktatás elsőbbsége mellett kardoskodott. Didaktik und Methodik d. Gesch. (München 1805). V. ö. Pro domo. Gesammelte Aufsätze u. Reden (Berlin 1894).
l. Gyémánt.
(csehül Krnov), az ugyanily nevü osztrák-sziléziai kerületi kapitányság székhelye, az Oppa és vasut mellett, (1890) 14257 lak., jelentékeny posztószövéssel, gépgyártással herceg Liechtenstein-féle kastéllyal, szövőiskolával, DK-re van a Burgberg bucsujáró templommal. 1745. és 1779 jan. 11. itt osztrákok és poroszok ütköztek meg egymással. J. hercegség, amely most nagyobb részében Osztrák-Sziléziához, kisebb részében pedig Oppeln porosz kerülethez tartozik, 1437-ben lett önálló hercegséggé, ezelőtt Ratibor-Troppau hercegségnek volt része. 1523-ban megvásárolta Jámbor György, brandenburg-ansbachi őrgróf. 1596. ajándékozás utján brandenburgi Joakim Frigyes választó-hercegnek jutott. Midőn György Frigyes meghalt, Rudolf császári hűbérnek nyilvánította és I. Ferdinánd Károly liechtensteini hercegnek adományozta. II. Frigyes porosz király azonban 1740. Brandenburg igényeit a hercegségre megujította és az első sziléziai háboruban ezt és az Oppán inneni részt meg is szerezte. V. ö. Biermann, Gesch. der Herzogtümer Troppau u. Jägerndorf (1874).