angol leirása Dsaintiának (l. o.).
angol leirása Dsaipurnak (l. o.).
(török) a. m. gyalogos, gyalog katonaság. Igy nevezték azokat a janicsár csapatokat is, melyek a végvidékekre voltak rendelve, hogy a várőrséget képezzék. Ezeknek főnöke a jaja-basi, vagyis a gyalogság parancsnoka. Ugyanakkor e szóból származik a jajan közkeletü török szó is, mely a jaja szó határozója, és jelentése: gyalog, mezitláb.
(növ.), l. Ananász.
(Jajce), egykoron királyi székhely, jelenleg az ugyanily nevü járás székhelye Travnik boszniai kerületben, 47 km.-nyire Banjalukától, a Verbász és Pliva összefolyásánál, magánosan álló hegykúpon, (1888) 3706 lakossal, akik közt 1669 mohammedánus, 1681 katolikus, 325 görög keleti. Régi erődítményeiből még néhány kapu fennáll; a városon kivül egy egykori templom romjai és mellette a Lukács-torony név alatt ismert campanile látható; ennek közelében vannak a sziklába vésett katakombák, amelyeknek belsejében, a bejáratnál, a Hervoja- és Kresztics-családok cimereit nem régen találták meg. A város fölötti hegyen láthatók az egykori citadella vastag falai, az ujabb eredetü franciskánus templomban Tomasevics Istvánnak, az utolsó bosnyák királynak (1461-63) csontváza, a város közelében pedig a Plivának gyönyörü vizesése és ezek mögött az érdekes tuffakő-barlangok. A bosnyák hagyomány Hervoja Vukcsicsot tartja e város alapítójának, aki Janka nápolyi királynéval állott összeköttetésben és a várat a nápolyi Castello dell'Uovo mintájára rendelte olaszok által fölépíttetni. Hervoja halála után a boszniai fejedelmek gyakrabban laktak itt, mivel Bobovác már nem nyujtott a török ellen elég védelmet. 1463. azonban J. is török kézre került, akik Tomasevics Istvánt elfogják és kivégzik. E hir hallatára Mátyás király még ugyanazon évben Boszniában terem és J.-t elfoglalja. II. Mohammed 1464 tavaszán 30000 emberrel igyekszik a várat visszafoglalni, de ostroma Zápolya Imre erején megtörik. Mátyás király Jajcából és Dolnjikraji tartományból a jajcai bánságot alakította, mely 64 évig maradt a magyar királyok kezében. Ezen időközben a következők viselték a jajcai báni méltóságot: Berislavic Ferenc 1499-1501., Batthyány Boldizsár 1502., Berislavic Ferenc 1503., Kanizsai György 1504., Babek János 1505., Bartol, auranai perjel 1507., Zthresemley György 1508., Keglevich Péter 1520-26. 1500-ban J. alatt Corvin János veri meg az ostromra készülő török hadat. 1520-ban Uzref pasa megint ostrom alá fogja, de Keglevics Péter visszaüzi; 1525. az ostromot megujítja, de Frangepán Kristóf fölmentő serege megint elhárítja a veszedelmet. A kettős király választás után Keglevics Ferdinándnak adja át a várat, aki védelmét Grbonog és Katzianer kapitányokra bizza. Ezek 1528. Uzref pasának a várat 10 napi védelem után föladják. Török kézen marad J. ezután 1878-ig, mig ezen évben makacs ellenállás után aug. 7. az osztrák-magyar csapatok el nem foglalják.
(török) a. m. hegyi nyaraló. Ismeretes e szónak jajla változata is, mely már általában hegyi tartózkodó helyet jelent. Ellentéte a szónak a kisla és kislak, mely téli tartózkodót, főleg pedig katonák telelő lakát, kaszárnyát jelent.
(Bos [Poephagus] grunniens L.), a párosujju kérődzők rendjébe, az üresszarvuak csoportjába tartozó állatfaj. Hengeres szarva először kifelé, azután előre és felfelé, illetőleg a vége ki- és hátrafelé hajlik. Fülei kicsinyek. Szőrözete hosszu fürtökben lóg alá, majdnem a földet éri. Farka olyan, mint a lóé. Szine barnafekete, háta hosszában ezüstszürke sávval. A bika 3,5 m. hosszu, 75 cm. farkhosszal és 1,9 marmagassággal, a tehén valamivel kisebb, amennyiben csak 2,25 m. hosszuságot és 1,6 m. marmagasságot ér el. Vad állapotban Ázsia magas hegyeit lakja, nevezetesen Tibet hegyei és Közép-Ázsia fensíkján otthonos. A hidegebb ázsiai tartományokban szelidített házi állatként tartják. Majd minden részét felhasználják. Igy húsát, bőrét, szőrét, sőt járomba is fogják. Hosszu, selyemszőrü farkát pedig a török pasák jelvényül alkalmazzák. a J.-tehén 9 hónapig vemhes; 6-8 év alatt fejlődik ki. A többi szarvasmarhafélékkel igen könnyen kereszteződik. Európában az állatkertekben gyakori. Szelidített állapotban hol fehér, hol pedig fekete.
(Jaák), kisközség Vas vármegye szombathelyi j.-ban, (1891) 2073 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Az itteni hires bencésrendü (Szt. György vitézről és vértanuról cimzett) apátság alapítója a Vercellini-nemzetségből való Jáki Márton gróf volt; a diszes román stilü templom a XIII. sz. elején épült s 1256 máj. 2. Omode győri püspök szentelte fel. A török uralom alatt a monostor lángok martaléka lett. Ujra Erdődy Gábor gróf, jáki apát építtette fel 1745. A kéttornyu templom egyike hazánk legnevezetesebb román építményeinek, melynek főkapuja figurális diszben (Krisztus s az apostolok az atyaisten, Mária és Sámson) igen gazdag. A monostor romjai a mult században széthordattak, a templom ma is teljesen ép. (Képét és egyes részleteit l. az Építészet cikk XI., XIII., XIV. mellékletén, a csontházét pedig IV. kötet 769. oldal).
-nemzetség, őse, Kézai szerint, Wasserburgi Vencellin német lovag, ki Szent István korában vándorolt be Magyarországba. Oklevelesen csak 1221. tünik föl a nemzetség, midőn II. András egyebek közt azért jutalmazza meg őket, hogy közülök Belsej 1í217. a szentföldi hadjáratán is kisérte a királyt. Később, IV. Béla és V. István idejében, a nemzetség tagjai különösen a csehek és osztrákok ellen való háboruban tüntek ki; közülök Márton alapította a jáki, Csépán bán pedig a pernói monostort. 1221-1388. közt Sopron, Vas és Zala vármegyében a nemzetségnek, melynek ősi fészke a vasvármegyei Ják, 54 birtoka ismeretes. E nemzetségből ágazott ki az egerszegi Kemény-, a nizki Niczky- (1765. grófságra emelt), a Sitkey- s a Szelestey-család. V. ö. Wertner, Nemzetségek, II. 62-77. old.
(Jacobus), két kiváló férfiu az őskeresztény egyházban.
1. J. az idősb (Jacobus Zerbedaei), szent, Zebedeusnak, egy Genezáret tava melléki halásznak és Szaloménak fia, János apostolnak és evangelistának bátyja. Öccsével és szt. Péterrel Jézus legkedveltebb és legbizalmasabb tanítványaihoz tartozott. J. János öccsével együtt lángoló buzgalma miatt a «boanergész» azaz «mennydörgés fiai» kitüntető nevet kapta. Herodes Agrippa alatt, ki a zsidóknak kedvezni akarván, üldözést támasztott a keresztények ellen, elfogatott és minden előzetes nyomozás nélkül fejvesztésre itéltetett 42-ben (44.). Ő volt szt. István diakonus után az első, ki vértanuságot szenvedett Jézusért. Ugyanezen szt. J. Spanyolország apostola és védőszentje. A spanyol hagyomány azt tartja, hogy Jézus mennybemenetele után következő 3. évben J. Spanyolországba ment a megfeszített Jézus Krisztust hirdetni, és San Jago di Compostellában temetkezett el.
2. J. az ifjabb, szent, Alfeusnak (v. Kleofásnak) és Máriának, a b. Szüz rokonának fia, tehát Jézus Krisztusnak unokatestvére (azért az Ur testvérének is neveztetik), kinek tanítványa, apostola is volt. Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, melynek ő volt első püspöke. Az 52-ben (51.) Jeruzsálemben tartott apostoli zsinaton jelentékeny szerepe volt azon határozat kimondásában, hogy a pogány-keresztényekre a mózesi szertartás-törvény nem kötelező. E rendkivül szigoru erkölcsü (nazireus) püspök alatt, kit kortársai az «igaz» melléknévvel tiszteltek meg, s aki különösen a zsidó-keresztények előtt nagy tekintélyben állott, a kereszténység nagyban hódított a zsidók között; ez fölkelté Ananus főpap irigységét és gyülöletét, s midőn J. ennek parancsára nemcsak vonakodott Krisztust megtagadni, hanem annak istenségéről nyilvánosan vallomást tett, a főpap bujtogatására a templom tetejéről letaszíttatott és egy nagy doronggal agyonsujtatott 63. (62.). Az egyház máj. 1. tartja emléknapját. Voltak és vannak, kik alapos ok nélkül az ifj. J.-ot és az Ur testvérét két külön személynek tekintik. Maradt reánk tőle egy levél, egyike az u. n. katolikus leveleknek (körlevél), melyet a Palesztinán kivül lakó zsidó-keresztényekhez intézett, kiknek szomoru erkölcsi állapota és téves vallási nézetei birták őt arra, hogy azok ellen sikra szálljon, ezeket pedig tisztázza. Különösen buzdítja őket a jó cselekedetek, a belebaráti szeretet gyakorlatára, a betegeknek pedig az utolsó kenet szentségének fölvételét elrendeli. A reformáció dogmatikus okokból kétségbe vonta e levél hitelességét.