(növ.), l. Hölgyliliom.
l. Jacobi dies.
1. Săo Thiago tiszteletére alapított portugál érdemrend, mely tulajdonkép a spanyol szt. Jago-rend egy elágazása. Alapította Portugália első független királya, Henriquez Alfonz 1290. XXII. János pápa 1320-ban megerősíté, Mária királynő 1789. a rendet szekularizálta. 1862 okt. 31. a rend ujra gyökeres átalakításon ment át, mely alkalommal kimondatott, hogy a rendjel tudományos, művészeti és irodalmi téren szerzett érdemekért adományoztatik és a nagymester és nagykomthuron kivül, öt osztályra: főtisztek, nagykeresztesek, parancsnokok, tisztek, lovagok osztályára oszlik. A parancsnokok száma 25 belföldi, 5 idegen; a tiszteké 40 belföldi, 10 külföldi; a lovagoké 60 bel-, 10 külföldi, a nagykeresztesek száma 8, 6 bel-, 2 külföldi. - 2. Portugáliából a Jakab-rend Braziliába is átment 1843 szeptember 9-én. A császárság bukása után, az ideiglenes kormány 1890 márc. 22. kelt rendeletével eltörölte, mely u. az év jun. 7. oda módosíttatott, hogy az előbbi monarkikus rendjeladományozásokkal kapcsolatos jogok és kiváltságok a rendjel tulajdonosát tovább is megillessék. - 3. Ősrégi spanyol rend, melyet valószinüleg Don Ramiro király a mórok fölött Clavijo mellett nyert győzelem emlékére alapított, mely alkalommal a Szt. Jakabról cimzett templomnak nagy alapítványt tett. Biztos tudomásunk van, hogy a rend 1030 körül már létezett; III. Sándor pápa 1175 jul. 5. megerősítette. 1493 óta a spanyol királyok maguk számára igényelték a nagymesterséget, melynek birtokában őket VI. Hadrián pápa 1522 május 12. örök időkre megerősítette. Jelvénye: vöröszománcu szt. Jakab-kereszt, melyet szalag nélkül a bal mellen hordanak.
a németből (Jakobstraube) fordított neve a korai kék burgundi szőllőnek. L. Burgundi szőllő.
népies elnevezése a compostellai Jakabhoz zarándokló bucsusoknak.
(állat, Galbula viridis Lath), l. Fénylő madarak.
(növ.), l. Jacaranda.
-család (kusalyi), hazánk egyik legrégibb családja; mint a Báthoryak, Szakolyiak, Amadék stb., ez is a Gutkeled-nemzetségből ágazott el. Ősi fészke a kraszna- (ma szilágy-) vmegyei Zovány lehetett, hol egyik közvetlen ősük: Jakab, még a tatárjárás előtti időben monostort épített. Ivánka fia, Jakab kicsinyített nevétől vették a Jakcs, Jakcsi nevet is. Hatalmuknak fénykora a XIV-XV. sz. volt, mikor az ország első méltóságaira jutottak tagjaik. Birtokaik; Kraszna, Szatmár, Szolnok, Bereg, Bihar öt vármegyében feküdtek. A hirnevesebb családtagok: András, Jakcs fia, 1385-87. királyi kincstartó és főispán volt. - Dénes, György fia, előbbinek unokaöccse; 1405-től váradi kanonok, 1427. kinevezett boszniai s még ugyanezen évben megerősített váradi püspök volt s az ország ügyeinek vezetésében élénk részt vett. 1432. találkozunk nevével utoljára. Jakcs fia, György vitéz (1358-1410) 1398. tárnokmester, beregi, majd szabolcsi főispán. Említett Dénesen kivül fiai: János (1427-32) székely ispán, László erdélyi vajda volt. Mihály, István fia, Jakcs unokája, 1427-1439-ig székely ispán, azután egy kis ideig erdélyi vajda volt s az I. Ulászló és Erzsébet királyné közt kötendő béke létrehozásán fáradozott. V. ö. Bunyitay, A vár. püsp. tört. I. 249-256, II. 99, 118, III. 179, Turul X. 22., Századok 1880, 746-7.
(növ., jacqueirafa, jack-wood, hamisan orangefa, kuthul), az Artocarpus integrifolia, nagy- és görberostu fája. Frissében sárga, később barnapirosas, a mahagonihoz hasonló; butornak, épületfának, valamint kefehátnak is feldolgozzák.
kisközség Veszprém vármegye pápai j.-ban, (1891) 1786 német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.