(ejtsd: zsanen) Gyula, francia kritikus és regényiró, szül. St. Étienneben (Loire) 1804 febr. 16., megh. Párisban 1874 jun. 19. Párisban tudományos nevelésben részesült, aztán zsurnalisztának állt. Eleinte a szabadelvü ellenzék lapjába, a Figaro-ba, majd a kormány közlönyébe, a Quotidienne-be és végül a Journal des Débats-ba dolgozott. 1836 óta ez utóbbi lapnak negyven éven át ő volt könyv- és szinház-kritikusa és e minőségben szellemes fejtegetéseivel nagy hatással volt a francia irodalomra. 1870 óta tagja volt a francia akadémiának. Regényei közül megemlítjük a következőket: L'âne mort et la femme guillotinée (1817, uj kiad. 1860); Contes fantastiques (uj kiad. 1863); Contes nouveaux (1833); Le chemin de traverse (uj kiad. 1874); La religieuse de Toulouse (1850); Un coeur pour deux amours (uj kiad. 1863); Les oiseaux bleus (1864) és L'interne (1869). Jelesebb tárcacikkelyeinek gyüjteménye: Histoire de la littérature dramatique (1858, 6 köt.) c. alatt jelent meg. Egyéb irodalomtörténeti dolgozatai: Béranger et son temps (1866); La poésie et l'éloquence au temps des Césars (2. kiad. 1864); Tableux anecdotiques de la littérature française depuis François I (1829); Lamartine (1869). Irt erkölcs- és utirajzokat is, és lefordította Horatiust (6. kiad. 1885). Halála után jelentek meg: Oeuvres choisies de Jules J. (1875-78, 12 köt. és Correspondance (1877). V. ö. Viedagnel, Jules J. (1876).
(Joannina, Jania), tartományi főváros, a török főkormányzónak, osztrák-magyar konzulnak székhelye, Alsó-Albániában, 210 km.-nyire Szalonikitól az ugyanily nevü szép tónak Ny-i partján, 26 000 görög, albán és zsidó lak. Nevezetesek himzései, melyek vászon alapon vörös vagy vörösbarna, ritkán kék selyemfonallal, u. n. francia öltéssel (félkeresztöltés) készülnek. A himzések mustrái az arab geometriai diszítményre emlékeztetnek. A Micikale és egyéb hegyektől körülfogott, hosszukás termékeny völgyben fekvő város jól épült és kertekkel ellátott házakból, de nagyobbára szük utcákból áll. A tóba benyuló földnyelven épült vár, valamint a Demir-Kule (erősség) romokban hever. A forgalom elég élénk, J. valószinüleg a régi Dodona helyén épült. 431. egy dodonai püspök egyházi zsinaton vett részt. A gótok betörése 551 után Joannina nevet vesz föl patronusáról szt. Jánosról. 1181. Boemundnak, Guiscard Róbert fiának birtoka lesz; 1320. egész Epirusz egyházi középpontja. 1431. a törökök hatalmába került. Legnagyobb virágzását a jelen század elején érte el, midőn Ali pasa uralma alatt az uj-görög szellemi élet középpontjává lett. Ali pasa bukása (1822) után ismét hanyatlásnak indult, de jelenleg is még aránylag élénk a forgalma.
Epiruszban a Mecovo Ny-i lábánál, 520 m. magasban, Janina város mellett. Hossza 10, szélessége 4 km., közepes mélysége 10 méter. Sok kisebb patak táplálja, de látható lefolyása nincs. Vize sötét szinü.
Antónia, német szinésznő, szül. Bécsben 1850. Pozsonyban töltötte ifjuságát és 1866. lépett a szinházi pályára, amelyen nem annyira tehetségeivel, mintsem feltünő szépségével vonta magára a figyelmet. Összeköttetései révén több izben szerződtették a burgszinházhoz, igy 1867., 1882. és utoljára 1891. Közben Arco gróf neje lett, kitől azonban néhány év mulva megint elvált. 1893. nyugalomba vonult.
(lat., máskép Ostiarius) a. m. ajtónálló; a kolostorokban kapus.
Hubert, német művészettörténetiró, szül. Troppauban 1846 okt. 30., megh. Lipcsében 1893 jun. 21. 1868-73. Grazban tanult, azután 1877-ig Olaszországban tartózkodott, mikor is az osztrák művészeti és iparmuzeum őre lett Bécsben, hol 1878. mint egyetemi magántanár is kezdett működni. 1879. a prágai egyetem rendkívüli, 1881. a strassburgi egyetem és 1892. a lipcsei egyetem rendes tanára lett. Legjelentékenyebb művei: olasz irók életrajzi a Dohme-féle Kunst und Künstler-ben; Die Gesellschaft der Renaissance in Italien und die Kunst (Stuttgart 1879); Zwei Studien zur Geschichte der Karolingischen Malerei (u. o. 1885); Geschichte der deutschen Malerei (a Grote-féle Geschichte der deutschen Kunst-ban, Berlin 1882-89); Die Kunstlehre Dantes und Giotto's Kunst (Lipcse 1892). Kiadta Leone Battista Alberti kisebb művészetelméleti műveit (Bécs 1877) és 1880 óta, eleinte Woltmannal együtt, annak halála után pedig önállóan szerkesztette a Repertorium für Kunstwissenschaft-ot. - Felesége J. Mária, irónő, szül. 1859 jul. 23. Bécsben jelenleg Berlinben él. Bécsben Marius Stein név alatt több művet irt, jelesen: Gegenden und Geschichten (1885); Im Kampf um die Zukunft (1887); Verzaubert (1888); Irdische und unirdische Träume (1889); Aus der Schmiede des Lebens (1890); Lichthungrige Leute (novellák 1891); Gesammelte Gedichte (1892, 2 kiad.); Das grosse Werk (regény, 1893).
kisközség Szatmár vmegye fehérgyarmati j.-ban, (1891) 1007 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Viktor (bulcsi), botanikus szül. Bécsben 1837 dec. 24., megh. Budapesten 1890 aug. 9. Nagyon éles szemü és jól distinguáló florista, különösen Erdély flórájának ismeretét igen sok érdekes növény felderítésével gazdagította. Eleinte katonai pályáján mint vértes, a hazában sok olyan helyen megfordult, ahol még botanikus nem taposott és sok ritka növénynek a termő helyét fölfedezte. Tehetségét és buzgalmát Haynald érsek felismervén, 10 000 frt alapítványt tett, hogy a magyar nemzeti muzeumban a növénytani osztálynak őri állás szerveztessék, s ez állásra egyenesen J.-t ajánlotta. Itt volt 1870-től 1889 tavaszáig, amidőn huzamos betegsége után nyugalomba vonult. 1871 és 1872. Balkán növényzetét kutatta és sok érdekes növényt hozott és küldözött szét a tudományos herbariumokba. Számos, de többnyire rövid florisztikai közleményt irt, kivált a Flora, Oesterreichische Botan. Zeitschrift, Botanische Zeitung és Linnaea folyóiratokban, a bécsi állat- és növénytani társaság kiadványaiban, később a magy. tud. akadémia math. és term.-tud. Közleményeiben, a Magyar Növénytani Lapokban, a Term.-rajzi Füzetekben.
Boiss. (növ.) a Balkánnak fajaszakadt s a Haberleával meg a Ramondiával rokon génusza. Csinos virág (J. Heldreichii Boiss.).
nagyközség Torontál vármegye nagybecskereki járásában, (1891) 1373 oláh lakossal.