brandenburgi válsztó-fejedelem (1486-99), szül. Ansbachban 1455., megh. Arneburgban 1499 jan. 9. Midőn Hunyadi Mátyás királyunk halála után (kitől J. Crossent, Zülichaut és Sommerfeldet birta hűbérül) némelyek arra ösztönözték, hogy a magyar koronáért versenyezzen, ő ezt nem tette és ehelyett inkább Mátyás utódával, II. Ulászlóval barátságot és némi haszonnal járó szövetséget kötött. II. Ulászló azután Budán 1493 szept. 9. azokról a birtokokról lemondott. J. sokat tett a Brandenburgban divatozó örökjog megszüntetésére, még többet a humanista tudomány lendületeért; oderai Frankfurtban egyetemet tervezett és maga is oly jelesen irt latinul, hogy a Cicero Germanicus jelzőre méltatták.
nagyközség Bihar vmegye tenkei j.-ban, (1891) 1516 oláh lakossal.
Szász-Weimar hercege (1605-1626), szül. 1594 febr. 21., megh. 1626 dec. 4. A kormányzást 1615. vette át. Egy ideig braunschweigi Keresztély seregében szolgált, 1625. pedig Keresztély dán király szolgálatába szegődött, ki őt és Mansfeldet az osztrák tartományokba, illetőleg Magyarországba küldötte, hogy ott Bethlen Gáborral egyesüljenek. J. az Odera és Oppa mentén Troppauig és a jablunkai szoroson át Felső-Magyarországba, egészen Selmecbányáig nyomult, ahonnan azonban Wallenstein elől vissza kellett fordulnia. A St. Martin melletti táborban elregadta a halál.
(Homoród-Jánosfalva), kisközség Udvarhely vmegye homoródi járásában 341 székely lakossal. A vasut építése után a kőfejtést házi iparként gyakorló falusiak 1877. a községtől Ény-ra fekvő Köveshegyen régi kőbányára akadtak, melynek szobaforma bányaüregében nemcsak az egykori levésettség nyomai, hanem még három alak körvonalai tüntek elő; mind a három jobbjában serleget tart, mig balját mellére látszik hajtani. Mindannyi térdig érő, derékhez szoruló felső ruhával van ábrázolva s lábaikon a saru világosan felismerhető. Irás nincs. Rajzban közölte Téglás István az Archeol. Értesítő 1886. évf. 1. sz.
(Decollatio S. Joannis Bapt.), ünnepét a latin és görög egyház aug. 29. üli; a görög egyesültek szigoru bőjttel. L. János szentek (1.).
nagyközség Torontál vmegye párdányi j.-ban, (1891) 1858 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. Braunschweig és Lüneburg hercege (1665-79), szül. 1625., megh. Augsburgban 1679 dec. 28., III. György fia. Ifjuságát többnyire a külföldön és nevezetesen Olaszországban töltötte, ahol 1651. katolikus hitre tért. Legidősebb bátyja, a gyermektelen cellei Lajos halála után erőszakkal ragadta magához a braunsch weiglüneburgi hercegséget, noha a trón bátyját, calenbergi János Vilmost, őt magát pedig csak calenberg birtoka illette. Ennek testvérháboru volt a következménye, melynek folyamában J.-nek Calenberg birtokával és Lüneburggal kellett beérnie (1665). Ebben a kis országban nagy és költséges állandó hadsereget (14 000 embert) tartott, a rendek kiváltságait megnyirbálta és a protestánsokkal szemben türelmetlenkedett; másrészt azonban a tudomány és művészet gyujtópontjává tette székhelyét, Hannovera városát, Leibnizet pedig megtette könyvtárának őrévé. Öccse Ernő Ágost, követte a trónon. V. ö. Havemann, Gesch. der Lande Braunschweig und Lüneburg (III. köt.); Köcher, Gesch. v. Hannover und Braunschweig (I. 1884).
2. J. (I.), a Nagylelkü, szász választó-fejedelem (1532-47), szül. Torgauban 1503 jun. 30. Állhatatos János fia, megh. 1554 márc. 3. Tüzes protestáns lévén és mint a schmalkaldi szövetség vezére elvtársaival együtt csakhamar elüzte kat. Henrik braunschweigi fejedelmet (1542), kit visszatérése után el is fogott (1545). Ez kitörésre juttatta az ugynevezett schmalkaldi háborut. melyben V. Károly császár J.-t birodalmi átokkal sujtotta és Szász Móriccal szövetkezve, J. országát két oldal felől megtámadta. Elvégre a császáriak J. hadát 1547 ápr. 24. Mühlbergnél megverték s egy Luca nevü magyar huszár magát a nagyon elhizott választó-fejedelmet is elfogta. (V. ö. Károlyi Árpád, Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban, Századok 1877). V. Károly eleinte halálra itélte, ez itéletét azonban később választó-fejedelmi méltóságának elvesztésére változtatta, mely ezentul Móricra és az Albert-féle ágra szállott. 1552-ig a császár foglya volt, ekkor azonban Szász Móric felkelése következtében visszanyerte szabadságát és visszatért országába; de csak Altenburg és Neustadtot kapta vissza, a többi, nemkülönben választó-fejedelmi méltósága után hasztalan fáradozott. 1858. Jenában szobrot emeltek J.-nek.
3. J. (II.), szász herceg (1557-95), szül. Torgauban 1529 jan. 8., megh. Steier várában 1595 máj. 9. I. János Frigyes fia. Tudományos nevelésben részesült és részt vett atyja oldalán a mühlbergi csatában, melyben súlyosan megsebesült, de Wittenbergába menekült. Wittenberga megadása után átvette az V. Károly császár által tetemesen megnyirbált kis országát, melyet addig kormányzott, mig atyja a fogságból visszatért, kinek tanácsára Jenában egyetemet alapított, melyet 1558. avattak föl. Atyjának halála után (1557) J.-nek testvéröccsei továbbra is J.-re bizták az uralmat, de III. János Frigyes halála után, János Vilmos öccsével megosztozkodott a családi birtokon. Koburgot János Vilmos, Weimart J. maga kapta. J. a Grumbach-féle zavarokban Grumbach pártjára állott; emiatt II. Miksa császár méltóságától megfosztotta és a birodalmi átok végrehajtásával Ágost szász választó-fejedelmet bizta meg, ki J.-t Gothában 1567 ápr. 13. kézrekerítette. A császár J.-t előbb Bécs-Ujhelyen, később Steier várában tartotta fogva, ahol meg I. is halt. Második neje, pfalzi Erzsébet és fia János Ernő, megosztotta vele a fogságot. V. ö. Beck, Johann Friedrich der Mittlere (Weimar 1858, 2 köt.).
Toscana utolsó nagyhercege, l. Medici.
(Jano-Lehota, Drexelhaj), kisközség Bars vmegye garam-szt.-kereszti j.-ban, (1891) 1493 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. (II.), Anhalt-Dessau hercege, szül. 1627 nov. 17., megh. Berlinben 1693 aug. 7. Uralkodását 1660 szept. 15. kezdé meg; 10 évvel később a brandenburgi nagyválasztó-fejedelem szolgálatába lépett, ki 1770. táborszernaggyá nevezte ki. 1672. szövetséget létesített a választófejdelem és I. Lipót császár között, melynek célja a vesztfáli béke fentartása volt.
2. J., brandenburgi választó-fejedelem (1571-1598), Oeconomus melléknévvel, szül. 1525., megh. 1598 jan. 8. Atyját, II. Joakimot 1571. követte a trónon és ugyanekkor nagybátyjának, Küsztrini Jánosnak birtokai is ő reá szállottak. Kiméletlen szigorral fogott az atyja alatt elharapódzott visszaélések orvoslásához. Lippoldot, a pénzverde elnökét halálra kinoztatta, számos más tisztviselőt bezáratott és oly takarékosságot honosított meg a közigazgatás minden terén, hogy az atyja alatt felszaporodott államadósságot rövid idő alatt törleszthette. Ebben a rendek is segélyére voltak, kik 1 millió tallérnyi kölcsönt szavaztak meg neki, melynek fejében azonban kiváltságaik megujitását nyerték J.-től. Mint buzgó lutheránus, ellenfele volt a református hitü német fejedelmeknek és ez ellenszenvét még a külügyi politika terére is átvitte. Háromszor nősült és összesen 23 gyermeke született.
3. J. (I.), szász választó-fejedelem (1611-56), szül. 1585 márc. 5., megh. 1656 okt. 8. Bátyjának, II. Keresztélynek halála után (1611) vette át a kormányt. Politikájának a református hitüek, különösen V. Frigyes pfalzi választó-fejdelem iránti gyülölet és az Ausztriához való szoros ragaszkodás jellemző irányai és céljai. A koronát, melyet a cseh rendek neki 1619-ben felajánlottak volt, visszautasította és Ferdinánd stájer főhercegnek császárrá való megválasztását szavazatával eldöntötte. Féltékenységből és a kálvinista pfalzi Frigyes iránti vallási gyülöletből hatalmasan támogatta a császárt Lusácia és Szilézia visszafoglalásában és pacifikálásában. Midőn Gusztáv Adolf svéd király a német protestánsok segélyére érkezett, eleintén a császáriakkal tartott és Gusztáv Adolfnak, midőn ez az Elbén átkelni iparkodott, utját állotta, amivel Magdeburg bukását és romlását idézte elő. Csak miután a Liga seregei Szászországot is alaposan feldulták, csatlakozott J. Gusztáv Adolfhoz. Ennek hősi halála után (1632) megunta a protestánsokkal való szövetséget és a pirnai s eilenburgi alkudozások alapján a császárral 1635-ben Prágában külön békét és szövetséget kötött a franciák és a svédek ellen. Jutalmul a császártól Lusáciát kapta örökös birtok gyanánt, fia Ágost pedig a magdeburgi érsekség jövedelmeit. A választó-fejedelem elpártolása miatt a svédek Banér alatt rettenetes boszut állottak Szászországon. Banér a Wittstock melletti győzelem után 1636-39-ig háromszor pusztította el tüzzel-vassal az országot. 1642-44. pedig Torstenson semmisítette meg a szász sereget Lipcse és Jüterbognél és súlyos adóval sujtva az országot, J.-t (1645) a kötzschenbrodai fegyverszünet aláirására kényszerítette (aug. 27.). A vesztfáliai békében (1648) J. megtartotta a prágai békében neki biztosított területet. Második feleségétől, Albrecht porosz herceg leányától született fiai közül négy élte őt tul: János György, Ágoston, Keresztély és Móric.
4. J. (II.), szász választó-fejedelem (1656-80), I. János György választó-fejdelem legidősb fia, szül. 1613 máj. 31., megh. Freibergben 1680 aug. 22. Építkezései Drezdát korának legszebb német városává tették és a drezdai operaház az olasz zenének központja lett német földön. Megzavarodott pénzügyi viszonyai arra kényszerítették, hogy XIV. Lajostól segélypénzeket fogadjon el, melyeknek fejében szolgai viszonyba került a francia királyhoz, sőt arra is kötelezte magát, hogy a római királyválasztáskor Lajos fiára fog szavazni.
5. J. (III.), szász választó-fejedelem (1680-91), az előbbinek fia, szül. 1647 jun. 20., megh. Tübingában 1691 szept. 12. 1680. követte atyját a trónon. Művészeti érzékre nézve atyjához hasonló volt, de tulszárnyalta őt hazafiaságban s kötelességérzetben és erélyesebb, meg harciasabb is volt atyjánál. Midőn a törökök 1683. Bécset ostromolták, a szorongatott város segélyére sietett; 1685. 5000 embert küldött a magyarországi török háboruban I. Lipót segélyére, 1688. pedig, midőn a francia seregek törtek Németországba, J. volt az első, aki hadát a francia határra szállította. 1691. a birodalmi sereg fővezérletét vette át, de Caprara császári vezérrel nem értvén egyet a követendő taktika kérdésében, kevesett végzett a franciákkal szemben.
6. J. (IV.), szász választó-fejedelem (1691-94), szül. 1668 okt. 18., megh. Drezdában 1694. ápr. 27. Óriás termetü és erejü férfiu volt, ki politikai tekintetben a nagyratörő és még a császárral szemben is követelő Schöning tábornokra, azonkivül pedig kedvese, Neidschütz Magdolna Szibilla (utóbb Rochlitz grófnő) szavára hallgatott. 1693. a francia háboruba indult, melyben azonban keveset végzett.
7. J., szász herceg, szül. Drezdában 1869 jul. 10., szász kapitány, a 8. sz. gyalogsági ezred tulajdonosa. 1891. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. 1894 ápr. 5. egybekelt Stuttgartban Mária Izabella württembergi hercegnővel (szül. 1871.), Fülöp württembergi herceg, lovassági tábornoknak (Albrecht főherceg vejének) és Mária Terézia osztrák hercegnőnek leányával.