rimkrónikás, l. Enenkel.
janzenizmus. J. Kornelius hollandi teologus, szül. Akoi faluban (Hollandia) 1585 okt. 28., megh. Ypernben 1638 máj. 6. Tanult s 1630. kezdve mint a szentirás professzora tanított Löwenben s 1636. yperni püspök lett. 1640. jelent meg főműve, Augustinus, seu doctrina St. Augustini etc. cimmel, melyet VIII. Orbán pápa In eminenti bullájában eretnek műnek nyilvánított. E közben a janzenizmus, főként J. barátjának, de Verger János, szt. cyrani apátnak buzgólkodása folytán, különösen Franciaországban, sok követőre talált s a párisi egyetem J. irataiból hét tételt a pápa előtt bepanaszolt, melyek közül a pápa 1653. ötöt Cum occasione bullájában szintén eretneknek mondott ki. J. követői, kik közé számos nagynevü férfiu - Arnauld, Pascal, Nicole Pérrault - s a portroyali apácák is tartoztak, elismerték, hogy azon tételek csakugyan helytelenek, de egyszersmind állíták, hogy azok csak féreértésből találtattak J. iratai közt. Mikor aztán a pápa teljes szigorral követelte a bullának aláirás általi elfogadását, megjelentek Arnauld (l. o.) levelei egy előkelő személyhez s Pascaltól (l. o.) a Letres á un provincial s az ellenszegülés a Portroyalban összpontosult. Uj lendületet vett a janzenizmus Quesnel-nek jegyzetekkel ellátott ujtestamentomi kiadása miatt, mely Franciaországban a legszélesebb körökben elterjedt s melyben a pápa 101 janzenista és eretnek tételt fedezvén föl, 1713. megjelent Unigenitus bullájában azt átok alá vetette. E bulla lángra lobbantotta az egész francia róm. kat. klérust s két részre szakította azt, az akceptánsok és appellánsok táborára, amazok elfogadván a bullát, emezek az üggyel egy tartandó egyetemes zsinatra fellebbezvén. Nem használt sem az egyházi hatóságoknak az illetőket hivataluktól megfosztó, sem az állami hatalomnak börtönnel, számüzetéssel sujtó szigora, a janzenisták közül sokan Hollandiába menekültek, hol azon janzenista papokhoz csatlakoztak, akik 1723. önkényesen Steenhovent választották érsekül, megalapítván egyuttal az utrechti érsekséget, melyhez később a haarlemi és deventeri ujonnan alapított püspökségek járultak és mai napig léteznek. A pápát fejöknek nem ismerik el s aki aztán ezen egyháztestet természetesen exkommunikálta. Ma a janzenizmus 27 gyülekezetet számlál, körülbelül 6000 taggal s Amersfoortban tart fenn egy teologiai szemináriumot. Történetére nézve v. ö. Leydecker, Historia Jansenismi (1695); Gerberon, Histoire générale du J. (1700); Reuchlin, Geschichte von Portroyal (1839-44).
l. Jansen.
(ejtsd: dsensznvill), a Fokgyarmat délkeleti kerületének eléggé termékeny járása 4980 km2 ter., (1891) 9350 lak., akiknek mintegy fele boer. A Sunday öntözi.
1. Kristóf, norvég költő, szül. Bergenben 1841 máj. 5.; fiatal korában (1865) teologus volt. Első föllépése 1866-ra esik Per og Bergit, Liv és Fra Bygdom elbeszéléseivel. Későbbi művei közül nevezetesebbek: Norske Digt (1867), Marit Skjölte (dánul 1868), Den Bergtekne (1876), Fraa Danskeiidi (1875). Nagyobb szabásu munkái: Vore Bedsteforaeldre (1882), Amerikaniske Forhold (1881), Har Orthodoxien Ret, Praeriens saga (1885). 1882-ben É.-Amerikába ment, s ott most is mint unitárius lelkész él.
2. J. Pál, belga radikális politikus, szül. Herstalban 1840 ápr. 11-én. 1877. Brüsszelben a képviselőházba választották, melynek 1894-ig állandóan tagja volt. Egyuttal a belga Association libérale és a haladópárt elnöke. 1888-ban Monsban ügyvéde volt az anarkistáknak az ellenök indított perben. Az 1891-93. parlamentáris küzdelmekben ő volt a radikális képviselők bizalmi férfia. Az 1893. Brüsszelben rendezett próbaszavazás alkalmával 110 000 szavazó közül 48 600 J. indítványára szavazott, mely szerint minden polgár, aki a 21. évet meghaladta, válsztó lehessen. A képviselőház azonban nem J., hanem a Nyssen által ajánlott, u. n. plurális rendszert fogadta el. (L. Belgium története. Pallas Nagy Lexikona III. 38.). Elveihez akkor sem lett hűtlen, midőn párthiveinek legnagyobb része az 1894 novemberi választásokban a szocialisták által legyőzetett. Lüttichben mondott beszéde (1894 dec. 3.) ujra az általános szavazási jog behozatalát sürgette és ujra kikelt a tőkepénzes bourgeoisie ellen.
1. Erik, a Läsare (olvasó) quietisztikus ortodox felekezet alapítója Svédországban. E felekezet nevét onnan kapta, mert hivei a templomon kivül összegyültek és a szentirást és Luther műveit olvasták. Az állami egyháztól való elszakadásuk és türelmetlenségük a kormány közbelépésére szolgáltatott okot. A felekezet rajongó jellege 1843. kezdett feltünni, amikor J. közönséges parasztember létére apostolnak nyilvánította magát, a nyilvános istentiszteleteket zavarta és az összes épülésre szolgáló könyveket elégette. Megalapította a bishopshilli szellemi koloniát É.-Amerikában. Ez a mozgalom most már megszünt. V. ö. Die rufenden Stimmen (svédből fordítva, Lipcse 1843).
2. J. János, német kat. teologus és történetiró, szül. Xantenban 1829 ápr. 10., megh. Frankfurtban 1891 dec. 24. Majnai Frankfurtban sok évig a kat. gimnáziumon mint történettanár működött. Nagy feltünést keltett 1877. megjelent Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters c. művének I. kötetével. E műből mostanig 8 kötet jelent meg számos kiadásban; az utolsó 2 kötetet Pastor rendezte sajtó alá. J. elvi harcot folytat a protestantizmus ellen, abból a föltevésből indul ki, hogy Németország a XIV-XV. sz.-ban és különösen a középkor végén minden tekintetben virágzó állapotnak örvendett és hogy e virágzásnak csakis a reformáció ásta meg a sirját. A támadásokra J. két izben válaszolt: An meine Kritiker (Freiburg 1882) és Ein zweites Wort an meine Kritiker (Freiburg 1882) és Ein zweites Wort an meine Kritiker (u. o. 1883). J.-t katolikus részről nagy kitüntetések érték és a pápa 1880-ban prelatusává és protonotáriusának nevezte őt ki. Régibb művei közül megemlítendők: Wibald von Stablo u. Corvey (1854); Frankreichs Rheingelüste und deutschfeindliche Politik in früheren Jahrhunderten (Frankfurt 1861; 2. kiad. u. o. 1883); Schiller als Historiker (Freiburg 1863, 2. kiad. 1879); Zur Genesis d. ersten Teilung Polens (u. o. 1865); Gustav Adolf in Deutschland (Frankfurt 1865); Karl der Grosse (u. o. 1867); Geschichtsquellen d. Bistums Münster (Münster 1865); Frankfurts Reichskorrespondenz v. 1376 bis 1519 (Freiburg 1863-66, 2. köt.); Zeit- und Lebensbilder (u. o. 1875, 3. kiad. 1879); Friedrich Leopold, Graf zu Stolberg (u. o. 1876-77, 2. köt. Az ujabb átdolgozás 1 kötetben, 3 kiad. 1882). V. ö. Pastor, J. J. 1829-1891. Ein Lebensbild (Freiburg 1892); Schwann, J. J. und die Geschichte der deutsch. Reformation (München 1893). V. ö. Burdeau értekezését a Budapesti Szemlében, 1889. 57. l.; Paulsen szép jellemzését a Deutsche Litter. Zeitung-ban (1894, 5. sz.); Sybels Histor. Zeitschrift (1894, 326. lap).
3. J. Kamill, belga politikus, szül. Lüttichben 1837 dec. 6. Jogot végzett és azután a közigazgatási pályára lépett. 1872-ben Konstantinápolyba került a belga követségekhez; 1875. az alexandriai nemzetközi törvényszéknek lett elnöke; 1878. a belga külügyminiszter megbizásából Kis-Ázsiában és a szentföldön tanulmányozta a kereskedelmi viszonyokat; 1879. pedig főkonzulnak nevezték ki Bolgárországba. Ettől az állástól 1882. vált meg, amidőn hasonló minőségben Kanadába került. 1885. II. Lipót belga király a Kongó-állam szervezésével bizta meg, 1887. pedig az uj állam főkormányzójává tette. 1890. visszatért Brüsszelbe, hol főkormányzói cimének megtartásával az igazságügyi és pénzügyi minisztériumban működik.
4. J. Péter, német festő, szül. Düsseldorfban 1844 dec. 22., egy derék rézmetsző fia. 16 éves korában a düsseldorfi akadémia, utóbb Bendemann tanítványa, 1877. a düsseldorfi akadémia tanára, 1885. a berlini műv. akadémia tagja lett. Elejétől fogva nagy, komoly, többnyire monumentális föladatok megoldásán fáradozott. A Péter megtagadja Krisztust c. első nagyobb festmény (1868) után első dijat nyert a krefeldi városháza terme számára tervezett falfestmények pályázatán a Németország megszabadítását Herman által ábrázoló képekkel. 1872. a brémai uj tőzsdeépületet, azután a mörsi szeminárium auláját, 1874. a berlini nemzeti képtár egyik termét diszítette falfestményekkel. 1874. festette a Svájciak a sempachi csata előtt c. nagy olajfestményét. 1880-1882. készítette az erfurti városháza disztermében viaszfestékkel festett falképeit, melyek egyes jeleneteket ábrázolnak a város történetéből. A berlini fegyvertár tábornokcsarnokában festette 1884-től fogva a fehrbellini, a torgaui és a hohenfriedbergi csaták falképeit, majd a düsseldorfi akadémia aulájában az emberi életet és a képzeletet jelképező frzeit. Egyéb kitünő festményei: Bacchus gyermeksége (1883), Herwarth von Bittenfeld tábornagy képmása (berlini nemzeti képtár); Dodde Valter barát és a bergeni parasztok a worringeni csata előtt 1288-ban (1893, düsseldorfi városi képtár).
5. J. Péter Gyula Cézár, francia asztrofizikus, szül. Párisban 1824. Egy ideig a meudoni fizikai-asztronomiai obszervatórium igazgatója volt. Főmunkái a szpektroszkópikus vizsgálatokra vonatkoznak. Az 1868-iki napfogyatkozás alkalmával olyan módszert talált föl, amelynek segítségével a protuberanciákat teljes napvilágnál is meg lehet figyelni. Fontosak továbbá J.-nak a napszinképben a vizgőz hőelnyelő-vonalaira vonatkozó vizsgálatai. Foglalkozott a nap fölszinének lefotografálásával is, és e téren is nevezetes eredményeket ért el. 1874-ben Japánban a Venus elvonulását figyelte meg és ez expedició alatt alkalmazta először a meudoni uj csillagvizsgáló fő műszereinek egyikét, a fotoheliográfot. 1873 óta a francia akadémia tagja.
Ábrahám (van Nuyssen), flamand festő, szül. Antwerpenben 1575., megh. u. o. 1632. 1601. az antwerpeni szt. Lukács festőcéh mestere lett Olaszországban is járt és ott főképen Caravaggio hatása alatt állott. Képei közül említjük: Krisztus sirbatétele (kölni muzeum); A Schelde folyó istene és Antwerpen város istennője (Antwerpen, muzeum); Vertumnus és Pomona, Meleager és Atalanta (Berlin, muzeum); Venus és Adonis (bécsi muzeum) stb.
Janszky Lajos vezérőrnagy nevéhez fűződik, aki 1886. Budapesten a 61. gyalogdandár parancsnoka volt. Janszky tábornok 1886 máj. hó 21. Budavár visszafoglalásának évfordulóján a fővárosban állomásozó műszaki csapatok tisztjeivel a budai temetőben megkoszoruzta Hentzi tábornoknak (l. o.) sirját, és ott beszédet mondott, amelyben Hentzit mintaképül ajánlotta a tiszteknek. Ez az esemény kitudódott és a képviselőházban másnap két függetlenségi párti képviselő interpelláció tárgyává tette. Ugyenezen a napon az egyetemi ifjuság nagy utcai tüntetést rendezett Janszky ellen, macskazenét rendezett neki és végül a tábornok ablakait beverte. Máj. 24. az akkori miniszterelnök Tisza Kálmán lecsillapította a felzudult közvéleményt azzal, hogy az interpellációkra mondott válaszában Janszky tábornok eljárását «tapintatlannak és helytelennek» bélyegezte. A magyar miniszterelnök e beszéde nagy elégedetlenséget keltett Bécsben, magasabb katonai körökben, annál is inkább, mert a miniszterelnök beszédében arra is hivatkozott, hogy itélő véleménye megegyezik a döntő katonai körök nézetével. Ennek az elégedetlenségnek a hadsereg főfelügyelője, Albrecht kir. herceg egy Boszniában mondott pohárköszöntőjében meglehetősen világos kifejezést adott, sőt pár nap mulva az osztrák birodalmi gyülésen Belcredi gróf, volt osztrák miniszter, éleshangu beszédben hasonlóképen nyilatkozott. Az egyetemi ifjuság ujra tüntetett. Napokig tartó utcai zavargások törtek ki, melynek csak a kivonult nagyszámu katonaság volt képes véget vetni oly módon, hogy a tömeg ellen több huszár- és szurony-rohamot intézett, amely alkalommal egy munkást leszurtak és sok embert megsebesítettek. Végre jun. 10. a katonaság előre megállapított terv szerint a zavargókat körülfogta és ez alkalommal 710 embert letartóztattak. A közvélemény hangosan követelte és várta, hogy a megsértett nemzeti érzületet magasabb helyről jövő intézkedésekkel ki fogják engesztelni. E helyett egy hónappal későbben Janszky tábornokot előléptették hadtestparancsnokká, Edelsheim-Gyulai Lipót báró, akkori budapesti hadtestparancsnokot pedig nyugdijazták. Ekkor képviselőkből és polgárokból bizottság alakult, amely aug. 1. nagy népgyülést tartott a J.-ben. Az izgatottság mind nagyobb mérveket öltött, mignem aug. 11. a hivatalos lap közölte azt a királyi kéziratot, amely Edelsheim nyugdijazásának azzal adta okát, hogy az tisztán katonai szempontból vált szükségessé és igy minden hozzáfüződő panasz elesik. Ugyanez a királyi kézirat azt is kijelentette, hogy: «sajnos, ha egyes tények miatt az egész hadsereg kedvezőtlen birálat alá vétetik». A királyi kézirat egyszerre elnémította a közel négy hónap óta háborgó közvéleményt és végképen befejezte a J.-et.
180 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Dunának Bulgáriában. A Balkán É-i lejtőjén a Sipka-szoros közelében ered; egy ideig festői hegyszorosban folyik; azután fölveszi a Bebrovszkát és Ruzsicát, Szisztovától 15 km.-nyire torkollik.
l. Jan-ce kiang.