az ugyanily nevü járás székhelye Vologda orosz kormányzóságban, a Jarenga és Vücsegda összefolyása közelében, (1888) 1302 lak., fakereskedéssel.
(l. a mellékelt kép), l. oly mezőgazdasági mótor, mely a gazdaságban alkalmazott állatok vonóerejét munkagépek hajtására teszi alkalmassá, mely célból, miután a munkagépek rendszerint forgó tengellyel hozatnak működésbe, az állatok haladó mozgását forgó mozgássá alakítja át.
[ÁBRA] 1. ábra. Taposó hid keresztmetszete.
Az állat csak bizonyos középsebességgel halad, mely sebességet munkagépek hajtására sokszorosítani kell. A sebesség nagyobbítására egy vagy több kerékpárból álló kerékművek, u. n. áttéti szerkezetek szolgálnak. A gyakorlat megkivánja, hogy a J.-nyal különböző sebességgel járó munkagépeket lehessen hajtani, mert más fordulatszámmal jár p. a szecskavágó-, őrlő-, gyökérvágó- és mással a cséplőgép. Ennek megfelelőleg a J. kiegészítő részét képező külön áttéti szerkezet is egy, v. több kerékpárból fog állani. Igy a 900-1100 fordulatszámmal működő cséplőgép hajtásához 3 kerékpárból, a lassabban járó szecskavágó-, gyökéraprítógép hajtásához 2 kerékpárból álló áttéti szerkezetet használunk. A J.-on az állatok egyenes irányban, v. körben járva működnek, e szerint taposó és körben járó J.-okat különböztetünk meg.
[ÁBRA] 2. ábra. Taposó hid hosszmetszete.
I. Taposó J.-ok. Ezeknél az állat nem huzással, de testsúlya tova mozgatásával működik. Ily gépek Amerikában vannak elterjedve, nálunk nem honosodtak meg. Ide tartoznak: a) A taposó tárcsa. Az állat ferde tengelyre erősített sugaras lécekkel biró gyürüs tárcsán igyekszik felfelé haladni, amely alatta elcsuszik. A gyürü karjai erős fatengelyhez erősítvék, amely a gyürü sikjára merőlegesen áll és talp- és nyakpersellyel van helyzetében megtartva. A forgás a ferde tengely végén kúpkerékpárral vitetik tovább. Hátránya, hogy az állat a tárcsa forgása miatt irányát folytonosan változtatni kénytelen, mi által munkabirása csökken. b) A taposó hid (l. 1-2. ábra). A taposó pálya lejtősen fekvő végnélküli lánc, melynek egyes részei két oldalt csuklós pánttal birnak és áterő csapszeggel vannak egymáshoz kötve. A csapszeg minden oldalán kis futókarikák ülnek, melyek a szekrény oldalaihoz erősített sinen és a hid hátsó részén levő kengyelen gördülnek, mig a szekrény mellső oldalán a csapszegek a nagy fogaskerék koszorujának kivágásaiba nyilnak. Ezen belül fogazott fogaskerékkel egy kisebb fogaskerék áll kapcsolatban. Az állat az alatta elcsuszó pályán folyton felfelé haladni iparkodik és súlyával mozgatja a pályát. A nagykerék percenkénti forgásszáma 24-40, a kis keréké 1:4 áttevés mellett 96-160. Minden fogaskerék tengelyén egy-egy szijdob van, amelyről a forgás a munkagépre vitetik át.
[ÁBRA] 3. ábra. Közönséges nyitott vagy skót járgány.
Ezen taposó J.-ok előnye, hogy kis helyet foglalnak el, s az állat nagyobb munkát fejt ki, mint a körben való járásnál. Az egyszerü áttevés folytán hatásfokuk is elég nagy. Hátrányuk, hogy a sok kis csap szoros gondozást igényel, továbbá, hogy a gyenge állatokat nagyon megkinozza. A megindulásnál v. a munkagépek kikapcsolásánál a gép gyors járásának - amely esetleg az állatra nézve is káros lehet - dörzsfékek alkalmazásával vesszük elejét.
II. A körben járó J.-ok. Az állatok vonórudak elé fogva körben járnak, és a hajtókerék forgása kapcsolt kerékművekkel vitetik át a transzmisszió tengelyre. EJ.-ok hatásfoka a gyakorlatban átlag 75%. A hajtókerékpár áttevése öt-hatszoros, az áttéti kerékpáré három-ötszörös, ugy hogy az állatok egyszeri körüljárására a transzmisszió-rud 15-30-at fordul. A kerekek alakjára nézve megjegyezzük, hogy homlokkerekek ajánlatosabbak mint kúpkerekek, miután azonban a J. feladata a függőleges mozgást vizszintessé alakítani át, az egyik kerékpár mindig kúpkerék lesz. Aszerint amint a hajtómű forgása a földszinén vezetett tengellyel v. pedig a vonósállatok fölött vezetett szij-transzmisszióval vitetik tova: a körbenjáró J.-ok fekvő- és álló J.-okra oszthatók fel. Mindkét csoportba valók szilárd alapra vannak erősítve v. járó kerekeken szállíthatók és e szerint helyhez-kötött és szállítható J.-okat szokás megkülönböztetni.
[ÁBRA] 4. ábra. Ivartós vagy hidjárgány.
A) A fekvő J.-ok. A hajtókerék ágyazása szerint lehetnek csapos-, tengelyes- és korongos fekvő J.-ok. a) A csapos fekvő J.-oknál a hajtókerék agya ki van furva és szilárdan leerősített csap körül forog el. Ezen csoportba tartoznak: A közönséges nyitott vagy skót J. (l. 3. ábra). A talajon cölöpökkel rögzített keresztalaku talpfákra átmenő csavarokkal öntött vasalzat van erősítve, mely egyuttal a hajtókerék csapját is képezi, mely egyuttal a hajtókerék csapját is képezi, más esetben ily csapok külön erősíttetnek abba. A hajtókerék a vonórudak felvételére sarukkal bir, melyekben azok csavarral vannak kötve. A nagy hajtókerék a hosszas vascsapon lazán ül. A vele kapcsolatos kis homlokkerék a nagy kúpkerékkel rendszerint egy darabból való, vagy fognyulványokkal kapaszkodik bele, hogy amazt is magával vigye. A nagy kúpkerékkel kapcsolatos kis kúpkerék vizszintes tengely körül forog el, melynek végén egyetemleges csukló ül, mellyel a mozgást bármily irányban lehet a transzmisszió-rudra átvinni. A kúpkerék koszoruja a felemelkedés ellen kengyellel tartott szorító karikákkal van biztosítva.
[ÁBRA] 5. ábra. Amerikai nagy homlokkorongos járgány.
Hátránya ezen J.-nak, hogy por és piszok ellen nincsen védve és amellett az ügyetlen kezelő rajtuk könnyen megsérülhet. Ezen hátrány megszüntetésére belső fogazással ellátott hajtókereket alkalmaznak, amely felülről teljesen zárva készül. A kúpkerék csapja kenésére a burkon külön fedővel zárható üregek vannak. Ide tartozik azután a harang-J. (l. o.). A csavar-J., amelynél a hajtókerék csigakerék és fogazata meredek menetü végtelen csavarral áll kapcsolatban. A csavartengely végén egyetemleges csukló ül, mely a forgást a transzmisszió-rudra viszi át. Hatásfoka körülbelül csak 40% és igy csak időnként dolgozó kisebb munkagépek hajtására alkalmas. b) A tengelyes fekvő J.-ok. A hajtókerék ez esetben mindig tengelyhez van kötve, a tengely pedig talp- és nyakperselybe ágyalva. E csoport képviselői: Az ivtartós vagy hid-J. (l. 4. ábra): a főtengely tölgyfakeretbe erősített talpperselyben nyugszik. A nyakpersely felvételére a fahiddal összekötött ivestartó szolgál. A vonókereszt a nyakpersely fölött a tengelyre van erősítve. A henger-J., egész hajtóműve öntöttvas hengerbe van foglalva, igy amellett, hogy por és piszok ellen teljesen védve van, a munkások sem sérülnek meg olyan könnyen, mint egyéb J.-oknál. A hajtómű az u. n. planet-rendszer szerint készül. A szilárdan beerősített öntöttvas henger felső részén belül fogazott koszoruval bir, melybe a vonórudakat tartó fedél három csapján ülő három fogaskerék kapcsolódik. Ezek egyuttal a középtengelyre ékelt fogaskerékkel is kapcsolódnak és igy a fedél körülforgása alatt a tőrengelyt forgatják. A főtengely forgása az alsó kúpkerékpárral lesz gyorsítva és az egyetemleges csuklót tartó tengellyel közölve.
[ÁBRA] 6. ábra. Oszlopos járgány vizszintes szijvezetéssel.
Hátránya ezen J.-nak, hogy a nagy surlódási veszteség miatt meglehetős kicsiny a hatásfoka (0,60%-0,65%), amiért is manapság ritkábban készítik. c) A korongos J.-ok. Itt csapra vagy főtengelyre nincs szükség, mert a nagy hajtókerék ezeknél fogazott korong, melyet állítható vizszintes és merőleges vezető kerekekkel támasztanak alá. A gyakorlatban többféle ily szerkezet ismeretes: Az amerikai nagy homlokkorongos J. Különösen Amerikában terjedt el, csak nagyobb lóerőre alkalmas. A belül fogazott nagy homlokkorong (l. 5. ábra) a vonókarok felvételére tokokkal bir. A korongon belül átlós kar van megerősítve, melynek két vége a kis homlokkerekek tengelyeinek nyakperselyül szolgál. Ezen tengelyek alul talpperselyben futnak és reájuk egyuttal a kúpkerekek is vannak ékelve. A svájci v. kettős kúpkorongos J. A hajtókorong két kúpos fogkoszoru összeillesztéséből van alkotva. A korong vezetésére vizszintes és függőleges síkba helyezett vezetőkorongok szolgálnak; a vonórudak a korong oldalához érintőlegesen vannak elhelyezve. Az áttevési tengely a korong belsejében keresztben van ágyalva és két végén egy-egy kis kúpkereket tart, melyek közül az egyik a felső fogkoszoruval, a másik az alsóval áll kapcsolatban. Ugyanezen tengelyen ül még egy nagyobb gyengén kúpos kerék, mely a forgást a vizszintes tengelyen ülő kis kerékre viszi át. Az itt ismertetett mindkét korongos J.-nál az erő két oldalt vitetik át a hajtókorongról, igy a fogak igénybevétele és egyuttal kopásuk is kisebb mint egyéb J.-oknál. A svéd vagy egyszerü kúpkorongos J. A nagy kúpos fogkoszoru erős fakeretre van szilárdan erősítve, a korong közepén pedig talp- és kengyeles nyakpersely egy tengelyt tart, mely a nyakpersely alatt és fölött hord kúpkereket. A felső kúpkerékkel és a fogkoszoruval közös tengelyen ülő kúpkerekek állanak kapcsolatban. Ezen tengely két csapágya az egymás mellé helyezett vonórudakat köti össze. A tengely alatt a vonórudakhoz erősített kar alul tokot képez, mely a J. középső álló tengely meghosszabbodására illik és a körül forgatható. A külső kúpkerék alatt a vonórudakhoz egy vezérkarika is van kötve, nehogy a vonórudak esetleg felemelkedjenek és a kapcsolás megszünjék.
[ÁBRA] 7. ábra. Oszlopos járgány merőleges szijvezetéssel.
B) Álló vagy oszlopos J.-ok. Az oszlopos J.-oknál az erő a J.-on levő szijdobbal vitetik át a munkagépre; a szijat oly magasan kell vezetni, hogy alatta a vonóállatok eljárhassanak. A gazdasági célokra szolgáló J.-oknál a tengely az alzatnak talpperselyében és az alzattal egybeöntött vagy arra szilárdan ráerősített öntöttvas vagy kovácsvas üreges oszlopnak nyakperselyében van ágyalva. A szijdob vagy közvetlenül az oszlopon átérő tengelyen ül, tehát a szij vizszintesen lesz vezetve (l. 6. ábra) v. pedig ezen tengelyről még külön kúpkerékpár a vizszintes mozgást merőlegessé változtatja, mely esetben a szij merőleges síkban (l. 7. ábra) vezettetik a munkagépre. Az álló tengely maga tartja a hajtókereket v. az oszlopon átérő tengely alul csak az áttéti kereket tartja, mig a hajtókerék v. az oszlop által képezett csap körül forog, v. pedig mint korongos kerék vezető kerekekkel lesz alátámasztva. E szerint tengelyes, csapos és korongos álló J.-okat különböztetünk meg.
[ÁBRA] 8. ábra. Pinnet-féle járgány.
A csapos álló J.-ok egyik képviselője a Pinnetféle J. (l. 8. ábra). Az (a) hajtókerék az alzatöntvényre erősített (c) üreges öntöttvas oszlop mint csak körül lesz (b) vonórudakkal forgatva. A vele kapcsolatos (d) kerék egybe van öntve (e) homlokkerékkel és azzal együtt az alzatöntvénybe megerősített csap körül forog. A nagy homlokkerék az oszlop belsejében levő (g) tengelyre ékelt (f) kis fogaskereket forgatja. A hosszu álló tengely az oszlop nyakcsapágyán átér és arra kis zárókerék van ékelve, a fölött pedig a szijdob lazán rátolva. Az egyik forgásirányban a szijdob agyán átmenő kilincs a zárókerék fogaiba ütközik és igy ezen irányban a tengely magával viszi a szijdobot is, mig ha a J. rögtönös ellenállások miatt megakad, a kilincs végigcsuszik a fogak lejtőin és a zavar a munkagépre nem hathat át. Ha a szijat nem vizszintes, de merőleges irányban akarják levezetni, akkor az átérő tengely fölé kúpkerékpárt alkalmaznak. Erre a célra az oszlop nyakán ülő öntöttvas nyereg két csapágyban vizszintes tengelyt tart, melyen kisebbik kúpkerék foglal helyet. A vizszintes tengelyre a szijdobok vannak fölékelve. A korongos álló J. (l. 9. ábra) első szerkesztője Albaret volt. A belül fogazott (a) hajtókorong a vonórudak részére sarukat tart és forgásában vizszintes és függőleges síkba helyezett vezető karikákkal van alátámasztva. Egyebekben megegyezik az előbb leirt J. szerkezetével. A vizszintes tengelyen két különböző átmérőjü szijdob ül, hogy velük a szükség szerint kisebb v. nagyobb sebességet igénylő munkagépet lehessen hajtani. Rendszerint (c) oszlop alul egybe van öntve (d) karokkal, melyek azt az alzatkerethez kötik.
[ÁBRA] 9. ábra. Albaret-féle járgány.
J. (ném. Gangspill: ol. argana; ang. capstan), a tengerészetben a vizbe dobott horgonynak kiemelésére szolgáló készülék, mely vagy kézi erővel, a matrózok által, vagy pedig gőzerővel hozatik működésbe. Fő alkatrészét elvileg egy a hajó fedélzetéhez, vagy két fedélzet közé erősített, függélyesen álló henger képezi, mely kézi erőnek kihasználása mellett, J.-karók által, különben pedig egy kis gőzgép segélyével, függélyesen álló hossztengelye körül forgattatik és amelyre ezen forgás következtében a horgonylánc vagy kötél rácsavarodik és a horgonyt a vizből kiemeli. Miután azonban a láncnak a J.-ra való csavarodása nem mutatkozott célszerünek, a J.-nak alsó részét megfelelő erős vastag fogakkal látták el, melyek a láncszemet a hajónak azon oldalrészén, ahol a kiemelendő horgony van, megfogják és a hengernek egy fél forgásáig fogva tartják, azután pedig - tehát a hajó másik oldalrészén - ismét elbocsátják, ugy hogy ily módon a már nem dolgozó, lazán levő lánc mindjárt a láncfülkébe raktározható.
(franc., ejtsd: zsargoń), általában a. m. hibás, helytelen, romlott nyelv; értik rajta továbbá valamely osztály v. kör sajátos szójárását (p. a művészek J.-ját), a csinált nyelveket (p. a tolvajnyelvet) és a különböző nyelvek v. tájszólások keverékéből keletkezett nyelveket (p. a zsidó-német nyelvet, a négerek angol nyelvét, stb.). - A kereskedelemben J. a sárgás v. füstös szinü cirkon neve (J. de diamant v. J. de Ceylon).
az Amazon baloldali mellékfolyója; Holland Guyana D-i határán, a Tumuk-Hamak hegységben ered és számos kataraktát alkotva San Josénél torkollik.
l. Jirimlik.
(Jarkend, Szo-ciu-cseu), kerületi székhely K.-Turkesztánban, a khinaiak Kan-szu-szincian-jában, a J.-darja egyik mellékágánál, 1190 m. magasban, az é. sz. 38° 21´ 431/2 alatt, (1891) 35-40 ezer lak., akik közt sokféle középázsiai népnek vannak képviselői; bőriparral. A várost 11 km. kerületben 12-14 m. magas vastag falak veszik körül, amelyeken 6 kapu vezet át, 120 (?) mecsettel, 38 medresszével, 30 karaván-szerájjal. Utcái nagyobbára keskenyek és büzösek. A forgalom benne igen élénk. A városon kivül van a Jangi-Sar nevü khinai erősség. Először a XI. sz.-ban történik róla említés. A XVI. sz.-ban Szaid-Alinak, a hires Abubekr nagyatyjának volt székhelye. 1756. foglalták el először a khinaiak. 1864. a dungánok kezébe került, de 1877. a khinaiak visszafoglalták.
900 km. hosszu felső folyása a Tarimnak (l. o.). Raszkem-darja néven a Karakorum-hágó közelében ered: a Szirikol fölvétele után J. nevet kap; Jarkand elhagyása után mocsáros vidéken folyik keresztül és az Ak-szu fölvétele után a Tarim nevet kapja.
1. nagyközség Torontál vármegye antalfalvi-j.-ban, (1891) 3013 szerb lakossal, takarékpénztárral. -2. J., Golubincihez tartozó puszta Szerém vármegye ó-pazovai j.-ban. 1848 dec. 14. Suplikác István szerb vezér összeszedett csapataival Damjanichot itt megtámadja. Utcai harc keletkezvén, Damjanich Ény-felé, Kiss Ernő D-felé kivonul a faluból. Reggel felé Damjanich egyesülvén Kissel, a szerbeket megtámadja és kiveri a faluból. A magyar csapatok J.-ot elfoglalván, kirabolják és fegyujtják, mert lakosai a szerbekkel együtt harcoltak ellenök.
A skandináv nemesség cime. Később igy nevezték a skandináv királyi helytartókat. A J. szótól származott az angol earl, melynek hasonló jelentése van.
járás Norvégia D-i részén, a Kristiania-fjord Ny-i partján, 2321 km2 területtel, (1891) 97 745 lak. Nagyobbára sik föld; közepes magassága 145 m. A földmivelés, a fa- és jégexport a fő keresetforrás. A székhelye Tönsberg.