nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti alsó j.-ában, (18891) 5333 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye Kiskun felső j.-ában, (1891) 2969 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(áll.), Herman O. szerint némely vidéken az Idus melanotus Heck., másokon a Squalius dobula L. nevü halfaj. V. ö. Herman O., A magyar halászat könyve (798. old.). L. még Jász.
(Jász-Kisér), nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági alsó j.-ában, (1891) 5973 magyar lakossal, jelentékeny dohánytermeléssel és dohánybeváltó hivatallal; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.
egykor a dunáninneni kerülethez számított területek, melyek a Duna, Zagyva, Tisza, Sárrét és Kőrös mellékein több különálló darabban azon jász és kun maradékoknak szolgáltak saját lakóhelyül, kiknek egy részét még Árpád hozta magával, másrészt még Árpád hozta magával, másrészt pedig I. László, II. István és IV. Béla királyaink telepítettek meg közöttünk. A J. területe 4728,55 ha, lakóinak száma (1870) 215 526 volt. A J. hajdan nyert kiváltságait, több-kevesebb módosítással 1848, illetve 1876-ig élvezte, amikor is az 1876. XXXIII. t.-c. alapján az ország többi részével minden tekintetben egyenlősíttetett s külön közigazgatási szerkezettel birt területek a megyei szerkezet keretébe olvasztattak. A J. eredetileg három önálló részre oszlott, amelyeknek neve a Jászság, Kis-Kunság és Nagy-Kunság volt. E részek a fentebb idézett területrendező törvénycikk alapján a régi kapcsolatból kivett Szolnok és Heves vmegyékhez, továbbá Pest és Csongrád vmegyékhez kapcsoltattak. L. még Jászok.
l. Jászok.
1848 előtt az 1799-iki statutum alapján külön volt szabályozva. Az ingó javakban a fiuk és leányok egyformán örököltek. Az ingatlan vagyon, mihelyt az a szerzőnek végintézkedés nélküli halála folytán ősivé lett, csak a fiukat illette, a leányok készpénzben nyertek kielégítést, s az ingatlan vagyonban csak akkor örökösödtek, ha a fiág kihalt. Az ősi vagyon fölött az utolsó birtokos csak fi- és leányágbeli örökös hiányában végrendelkezhetett szabadon. Urafogyott vagyonban a kerület megváltása folytán a községi fiskus örökölt.
A jászok és kunok külön statutumaik szerint közvégrendeletet a helybeli tanács v. annak kiküldöttei előtt tehettek. Magánvégrendelethez három kerületbeli tanu volt szükséges; irásbeli végrendeletnél legalább a tanuk egyikének irni kellett tudni. Fiókvégrendelethez két tanu elégséges. A szóbeli magánvégrendeletről a tanuk a végrendelkező életében hit nélkül, halála után hit alatt tettek bizonyságot. Jelenleg a végrendeletek alaki kellékeit az 1876; XVI. t.-c. a szorosabb értelemben vett Magyarországon - Fiume kivételével - egységesen szabályozza. L. Végrendelet.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági alsó j.-ában, (1891) 1626 házzal és 8149 lakossal, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
András, jezsuita, szül. Szinnán Kassa mellett 1715 szept., megh. Rozsnyón 1784. Tanította a bölcseletet és teologiát Nagyszombatban és utolsó rektora volt az ottani kollégiumnak. Később rozsnyói kanonok lett. Munkái: Oratio de Virginis Deiparae sine macula conceptu (Nagyszombat 1744); Institutiones logicae et metaphysicae (u. o. 1754); Institutiones Physicae (u. o. 1756); Tractatus de Angelis, beatitudine et actibus humanis (u. o. 1762).