az, melyet p. nálunk az állam az ország lótenyésztésének emelése végett eszközöl azáltal, hogy a községeknek nemesebb, tehát kancáikkal nem egyenlő vérü fedező méneket ad, melyeknek hivatása a földmivelők lóanyagát átalakítani, ill. javítani. A keresztezés nemei közül ezzel találkozunk leggyakrabban.
a Kárpátok ÉK-i határláncolatának egyik kisebb tagja Sáros vmegyében, a Tarcsa és Szekcső völgye közt. A J. a Csergő (l. o.) hegycsoport folytatásának tekinthető, melynek gerincébe majdnem észrevétlenül megy át. Legnagyobb emelkedése a Szoliszko (1101 m.). Gerince tulnyomóan erdős; geologiai alkotása megegyezik a Csergőével.
község Horvát-Szlavonországban, Zágráb vmegye konstajnicai j.-ban, (1891) 1191 horvát-szerb lakossal.
l. Antilopok.
(növ.), néhol jámborfácska, l. Juharfa.
(Urgarten), kisközség Szepes vmegye magurai j.-ban, (1891) 274 tót és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. J. a Magyar-Tátra É-i oldalában fekszik s a hegységbe teendő kirándulások egyik kiinduló pontja. A Hohenlohe-Oeringen herceg palocsai uradalmához tartozik; Javorinán a herceg szép nyári kastélyt építtetett és vadaskertet rendezett be; két papiranyaggyára is van itt, mely 150 munkást foglalkoztat s évenkint 8000 q. papiranyagot képes előállítani; van továbbá itt vasgyára is. Környékén, a Javorinka-völgy oldalában két kis barlang van. V. ö. Kolbenheyer Károly, Meteorologiai észleletek J.-n (Magy. Kárpátegyes., X. évk., 1883, 281-301. l., XII. évf., 1885, 132-148. l.).
a Dunajecbe ömlő Bialka mellékvize, a Magas-Tátra É-i oldalán, a Varangyos-tóból ered s a Javorina és Podspádi érintésével Jurgov közelében a Bialkába ömlik. Hossza mintegy 18 km. Természeti szépségekben gazdag völgyét turisták gyakran keresik fel.
Ádám (kosztolányi), II. Rákóczi Ferenc hadvezére és főlovászmestere, szül. Nagy-Kosztolányon (Nyitra) 1683. v. 1684., megh. mint emigráns Jaroslauban (Galicia) 1747 aug. 19. A Rákóczi-felkelés hirére ott hagyta a nagyszombati egyetem falait és a kurucok táborába sietett és a Thuróczy Gáspár által nyitravmegyei fiukból alakított gyalogezredbe állott; 1708. hadnagy lett és előbb Ocskay László dandárnok, majd Géczy Gábor ezredes lovasezredébe helyeztette át magát. Érsekujvárból indította többed magával a Vágon tuli vidékekre egészen Ausztria határáig azokat a kalandos portyázásokat, melyek révén az «ujvári vitéz» jelzőt kiérdemelte. Midőn Ocskay 1708 aug. a császáriakhoz pártolt és ezredét Pálffy kelepcéjébe vitte, J. egyike volt ama négy ifju főtisztnek, akik boszut esküdtek az áruló ellen. 1710 jan. 1. a verbói Révay-kastélyban kerítették kézre s lefejezték. A szatmári fegyverletételt rosszalva, kibujdosott urával Lengyelországba, honnan több kuruc főtiszt megbizásából álruhában ujra bejárta Magyarországot, hogy egy ujabb fölkelés utját egyengesse. Azonban felismerték és a vakmerőt Buda várába vitték, hogy törvényt üljenek fölötte. Ámde a leleményes J. (a részleteket nem ismerjük) Budáról csudásan és vakmerően megszabadult, végig bolyongta a felvidéket és 1712 jun. visszatért Lengyelországba, Brzezán városába, hol Bercsényi várta. Azután Csereyvel, Máriássyval és Turkoly Sámuellel orosz szolgálatba szegődött. 1716. Bercsényivel Törökországba ment, midőn pedig az öreg Bercsényi XV. Lajos francia király szolgálatában levő fia, gróf Bercsényi László számára a fiatalabb magyar emigránsokból saját huszárezredet szervezett: J. is otthagyta (1721 jul.) Rodostót és a Bercsényi-ezredben őrnagy, majd alezredes lett. Magával vitte Jankó fiát is, aki azután mint a francia követség tagja a krimi tatárok khánjánál tartózkodott. 1724-25. Rákóczi megbizásából Moszkvában járt Nagy Péter cárnál, aki neki megigérte, hogy sereggel fogja Rákóczit Erdély visszafoglalásában támogatni; Oroszországból Rodostóba tért vissza, ahol Rákóczi főlovászmesterévé tette. Néhány évvel utóbb J. még egyszer a francia zászló alatt harcolt, 1735. pedig lengyel főtiszt lett és egyuttal XV. Lajos apósa, Lescynski Szaniszló lenggyel trónjelölt érdekében működött. Most, 61. évében, nyugdijaztatta magát és a magyarbarát Czartoryski Ádám herceg jószágkormányzója lett. Ebben az állásban jött Ilyvóban a gróf Forgách Simon és Zsigmond elhunyta óta elkallódott Rákóczi-levéltárnak a nyomára. Hogy e nagybecsü kincset megmentse, levelezés és másik fia, Ferenc utján (ki Komáromban a ferencrendüek házfőnöke vala) gróf Forgách Ádám fiaival lépett összeköttetésbe és ifjabb gróf Forgách Ferenc császári tábornok és nógrádi főispán csakugyan hajlandónak nyilatkozott a családi klenodiumokat megmenteni a pusztulástól. Sokféle akadály leküzdése után J. a levéltárt 1747 febr. 1. Skolie határszéli (galiciai) városban Forgách küldötteinek csakugyan átszolgáltatta és igy az utókor számára megmentette. Néhány héttel utóbb a sokat hányatott, derék ember Jaroslauban elhunyt. Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig c. regényének egyik főhőse. V. ö. Thaly Kálmán, J. Ádám ezredes (Századok, 1888 és Pótlék, u. o. 768. l.). Fiai közül J. János, a francia állampolgár, atyja halála után visszatérhetett hazájába, de birtokait nem kapta vissza. Másik fia 1763. halt meg Pozsonyban mint a rendház másodfőnöke. J. egyetlen leánya Érsekujvárt halt el.
a Kárpátok magyar-morva határláncolatának tagja, mely a Trencsén vmegye és Morvaország határán, a liszai hágótól a turzorkai völgyig terjed. A hegycsoport DNy-ról ÉK-felé csap s inkább hegyes fensikot, mint egyszerü hegyláncot képez. Gerincének főbb emelkedései a Makita (923 m.), J. (1071 m.) és Csemerka (1053 m.). A gerinccel párhuzamosan s tőle csak 4-5 m.-nyire folyik a Felső-Becsva, miért is a J.-nak É-felé csak igen rövid mellékágai vannak, mig D-felé egymással párhuzamos s 15-20 km. hosszu, helyenkint 1000 m. magasságot elérő ágakat bocsát a Vág völgyére.
Elenszarv (növ., Platycerium Desv.), az acrostichaceák harasztfüve. Termő lombja nyeles, két-két águan karéjos, a sporangiumok a karéjok felső részének visszáján vannak. A meddő lombja nyeletlen, veseforma, csipkés v. karéjos. Öt faja a forró tartományokban él. A P. v. Acrostichum alcicorne L. legismeretesebb faja, K.-Indiából 1808 óta terjedt el a kertekben.