(lat.) a. m. máj.
(Jedo), l. Tokio.
(növ.), l. Batátasz.
l. Héttorony.
(Budduma), független rablókalóz néptörzs, amely a Csád-tó számos szigetén él Közép-Afrikában, a J.-k magasak, arcvonásaik szabályosak, határozottan néger tipusuk van. A férfiak nem tetoválják magukat, ruházatuk olyan mint a kanembu-néptörzsbelieké. Vallásuk mohammedán, azonban sok pogány szokás is divik náluk, a körülmetélést mindazonáltal szigoruan megtartják. Számuk 20 000 lehet, jobbára hajós- és halász-nép, mely háboru idején a kacsellán-nak, azaz fővezérnek van alárendelve. Nyelvük a logone-törzsbeliekével (az alsó Sari mellett) rokon. V. ö. Nachtigal, Sahara und Sudan (Berlin 1881, 2 köt.).
(orosz) a. m. egyhiten lévők, az orosz raszkol (l. o.) egyik szektája, a szektához tartozók ugyanazon hitet vallják, mint az állami egyház, de az ó-orosz szertartásokhoz, a régi szent képekhez és a régi liturgiai könyvekhez tartják magukat. Pál cár 1800. biztosította nekik az ortodox egyház jogait. Sok helyen van templomuk s Moszkvában egy kolostoruk.
(Gross-), falu Korneuburg alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Morva mezőn, (1890) 7834 lak., gépgyárakkal, jutafonással és szövéssel, vasművekkel, szesz-, élesztő- és gutteperka-gyárral. 1894 május 8-án Floridsdorfhoz csatolták, mellyel együtt az ilyennevü nagyközséget képezi. L. Floridsdorf.
Pál, történetbuvár és egyházi iró, szül. Lopassón (Nyitra) 1844 jan. 14. Gimnáziumi tanulmányait Nagyszombaton, a teologiát Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1866 julius 25-én. Káplán volt Csesztén, Budapest-Tabánban. 1870 jan. 5. istvánfalvi, 1874 jul. 30. felső-diósi plébános lett, s mint ilyen ma is működik. 1875 jul. 29-én Trefort miniszter a műemlékek országos bizottságának kültagjává nevezte őt ki; 1882 máj. 3. óta a szomolányi egyházkerület esperese. Irodalmi munkássága nagyon kiterjedt. Számtalan, leginkább történeti tárgyu értekezésein kivül (megjelentek: M. Sion, Századok, M. Állam, Arch. Értesítő, Tájékoztató, Tört. Tár stb.) önálló művei a következők: Néhány szó törvényhozásunk szelleméről s a hazai katholikusok közel. teendőiról (Budapest 1874); Társadalmi testvérharc a modern jog-állam s a kath. egyház között (Esztergom 1879); Kiskárpáti emlékek Vöröskőtől Szomolányig (Hely- és művelődéstörténeti tanulmány; Budapest 1882, II. kötet Éleskőtől Vágujhelyig, Eger 1891); A kereszténység alapja a valódi haladásnak (Budapest 1885). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
Ányos (tulajdonképen István, Ányos a szerzetesi neve), magyar fizikus, szül. Szémőn (Komárom vmegye) 1800 január 13. Gimnáziumi tanulmányait Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. 1817. Pannonhalmán szt. Benedek rendébe lépett; növendékéveit Pannonhalmán és Pesten töltötte. 1825. áldozó pap lett. Előbb (egy évig) a győri gimnáziumon, majd a győri bencés liceumon tanított. Tanári pályáját 1831-től kezdve Pozsonyban folytatta, mig végre 1839. a pesti egyetemen fizikai tanszékét foglalta el és ez egyetemen innen kezdve 38 évet töltött. Az 1839-iki év fordulópontot képez J. életében. Mig eddig, mivel több tárgyat tanított, munkássága a természettudományok több ágára forgácsolódott széjjel, addig uj állása megengedte neki azt, hogy egyedül kedvelt tárgyával, a fizikával foglalkozzék. Már 1850. jelent meg tőle egy fizikai tankönyv, A súlyos testek természettana cimen, mely művében hallgatóinak magyar nyelvü fizikai tankönyvet akart adni az eddig használatos latin könyvek helyett. E munkának azonban csak első része készült el. 1858. az a nagy kitüntetés érte hazánk kitünő tudósát, hogy a magyar tudományos akadémia mellőzve választási rendjét, mely szerint rendes tag csak levelezőből választható, őt rögtön rendes taggá válsztotta. 1862. a tanárvizsgáló bizottságba a fizikából a gimnáziumra képesítő jelöltek vizsgálásával bizták meg; az 1863-1864. tanévre pedig az egyetem rektorává választotta. Működése elismeréseül a királyi tanácsosi cimmel és a vaskorona-renddel tüntették ki. Igen előrehaladt kora dacára is élénk érdeklődéssel követ minden tudományos mozgalmat és noha nyugalomba vonulása óta Győrött lakik, csak az utolsó évek óta nem vesz részt a tudományos társulatok ülésein. Kora ifjuságától kezdve nagy vonzalommal viseltetett a természettan iránt, ennek számos mezején folytatott sikerteljes működést, azonban legnagyobb eredményeket az elektromosság tanának terén érte el. Miután Oersted, Ampere és Schweigger fölfedezéseiről értesült, ő is a legnagyobb érdeklődéssel fordult a fizika ezen terére; ő maga irja, hogy az elektromagnetizmus tüneményei érdekelték legjobban. Két nagy fölfedezést köszönhetünk e téren J.-nek: az elektromagnetikus rotációk felfedezését és a dinamogép elvének feltalálását. Az elektromagnetikus forgó mozgások felfedezésére Schweigger elektromagnetikus multiplikátora vezette. J. t. i. a Schweigger-féle elektromagnetijus multiplikátor mágnestűje helyett elektromágnest alkalmazott. Ezen szerkezet segélyével lett az elektromagnetikus forgó mozgások fefedezője. 1827-28. elektromagnetikus forgó mozgásokra való készülékek szerkesztésével foglalkozott. Három ilyen szerkezet leirását adta, az elsőben a galvánáram vezetése szilárdan áll és benne forog az elektromágnes, a másikban az elektromágnes áll szilárdan és az áramvezető forog körülötte, mig végre a harmadikban a multiplikátor drótját is elektromágnessel helyettesítette. De J. fölfedezését nem hozta a tudományos világ tudomására, nem is merte reményleni, hogy valami ujat fedezett fel. Igy hazánk ezen nagy fizikusa szerénysége és igénytelensége által a fölfedezés prioritásától elüttetett. Nagyon hozzájárult ehhez még hazánk tudósainak akkori elszigeteltsége is. Most természetesen késő volna e prioritást a külfölddel szemben vitatni. J. másik nagy fölfedezése a dinamo-elektromos gép eszméje; sokkal Siemens előtt rájött már J. a dinamogép szerkesztésének gondolatára; egy pesti mekanikussal szerkesztett is egy készüléket, melyet a budapesti egyetem fizikai intézet gyüjteményében őriznek. Mellette van J. sajátkezü használati utasítása. Sajnos, hogy J. ezen fontos fölfedezése prioritásának dicsőségét sem élvezheti, mert a tudományos világot ezen fölfedezéséről sem értesítvén, a csak 1867. ily szerkezetet készítő Siemenset tartják a dinamogép felfedezőjének. J. érdekes vizsgálatait számos értekezésben irta le. Munkái közül a következő cimüek említésre méltók: Bereitung künstlicher Säuerlinge (Zeitschrift f. Physik u. Mathematik, Bécs 1829); A fénysugarak tüneményeiről és a fénysugarak hajlásáról különösen (értekezés a magyar term. vizsg. és orv. 1845-iki nagygyülésén Pécsett); Súlyos testek természettana (Pest 1850); über die Anwendung des Elektromagnetes bei elektrodynamischen Rotationen (Bericht üb.die 32. Versamml. deutscher Naturforscher u. Aerzte zu Wien, 1856); Modification der Grove'schen und Bunsen'schen Batterie (u. o.); Delejező gép (Term. tud. társ. Évkönyvei 4. kötete, 1857-59); A villanytelepek egész működésének meghatározása (értekezés a magy. tud. akad. Értesítőjében, 1859); Leydeni palackok láncolata eredetileg összeállítva (értekezés a Magy. orv. és term. vizsgálók Pesten 1864. tartott gyülésén); Fresnel- és Pouillet-féle fénytalálkozási készüléknek módosításairól (Magyar orv. és term. vizsg. Pozsonyban 1865. tartott gyülésén); Csöves villámgyüjtőkről avagy villámszedőkről (Magy. orv. és term. vizsg. Egerben 1868. tartott nagygyülésén); Csöves villámszedők láncolatáról (Magy. orv. és term. vizsg. Budapesten 1879. tartott gyülésén). Ezen készülék az 1873-iki bécsi világkiállításon ki volt állítva, hol a nemzetközi jury a haladási éremmel tüntette ki. Ueber Ketten aus Röhren bestehender Elektricitätsrecipienten von Dr. Anian J., emerit. univ. Prof. (München).
(Jeddo), előbbi neve Tokionak (l. o.), Japán fővárosának.