az ugyanily nevü járás székhelye perm orosz kormányzóságban, az Uraltól K-re, az Isszet mindkét partján, vasut mellett, (1888) 36 750 lak., pénzverővel, nagy vas- és rézolvasztóval, gőz- és papirmalommal, köszörülő műhelyekkel, amelyek közt az orosz cáré a legnagyobb. A rendesen épült városnak van háromféle középiskolája, gazdag természetrajzi muzeuma, meteorologiai intézete, természettudományi társulata, bányásziskolája és főbányahivatala. Közelében több bánya és kohó van. A város helyén 1723. vaskohót állítottak föl és e körül fejlődött ki J.
(Katharinenstadt, Baronszk), német telep Szamara orosz kormányzóságban, Szaratov közelében, a Volga balpartja közelében, 6263 lak., buza- és dohánytermeléssel.
az orosz Kuban-terület és benne J. járás fővárosa, a Kuban és vasut mellett, (1889) 47 620 lak., akik jelentékeny kereskedést üznek gabonával és különösen lovakkal. A nagyobbára apró kunyhókból álló városban 8 orosz, 1 örvmény templom és 1 gimnázium van. 1792. II. Katalin a régi Tmutarakan helyén alapította.
1. orosz kormányzóság, Kherszon, Poltava, Kharkov, a Doni-kozák-terület és az Azovi-tenger közt, 63 395 km2 területtel, 1 487 624, 1 km2-re 23 lak. Az egész terület nagyobbára sik, itt-ott találni rajta széles földhátakat, amelyekben a folyók mély völgyeket vájtak ki. Ilyen földhát a Donec-fensík Ny-i vége; ebben van J. legnagyobb emelkedése (365 m.). Folyói a Dnyeprbe, Donba és egyenesen az Azovi-tengerbe folynak. A Dnyepr vidékéhez tartoznak az Ingulec, Bezovruk, Orel, Szamara és Konszkaja; a Don, illetőleg Donecéhez a Torec, Bakhmut és Lugan. az Azovi-tengerbe torkollik a Kalmiusz és Berda. Számos apró tava közül a legnagyobb a Szolonoje-Liman. A DNy-i részében, valamint az emelkedésekben gránit, gnájsz, porfir, szienit, diorit van, az ÉK-i rész szén-, kréta-, permi és tercier-képződmény. Az éghajlat elég enyhe, átlag 8° középhőmérséklet. A talaj fekete föld és csaknem mindenütt igen termékeny. Erdők csak a Dnyepr és Szamara mentén vannak. A főfoglalkozás a földmivelés és állattenyésztés; a területnek 40%-a áll megmivelés alatt; főtermékek a gabona, len és a dohány. Az állattenyésztés igen virágzó, különösen nagy számmal vannak a finom gyapjas juhok. Ásványországi kincsekben. J. egyike a leggazdagabb orosz kormányzóságoknak; bányásznak kőszenet (78 millió pudot), vasércet (2 millió pudot) Szlavianoszerbszk járásban és Bakhmutban, kősót (11 1/2 millió pud), épület- és malomköveket. Gyárainak száma 406, amelyek főképen vasuti sineket és gépeket készítenek és amelyek közt közel 100 gőzmalom is van. A kereskedelem élénk; a vasuti vonalak hossza 1397 km. Hét járásra oszlik; ezek: J., Alexandrovszk, Bakhmut, Verkhnednyeprovszk, Novomoszkovszk, Pavlograd és Szlavianoszerbszk. 1802. állították föl. - 2. J., az ugyanily nevü kormányzóságnak és járásnak, továbbá egy püspöknek székhelye a Dnyepr jobbpartján, annak sellői és a Szamara torkolata fölött, vasut mellett, (1888) 49 201 lak., faggyufőzéssel, vasművekkel és gőzmalmokkal; 9 orosz, 1 kat., 1 evang. templommal és 1 zsinagogával; Potemkin egykori palotájával (most a nemesi gyüléseket tartják benne) és II. Katalin emlékszobrával. A várost 1787. Koidak vár közelében Potemkin alapította.
kisközség Szabolcs vármegye kisvárdai j.-ban, (1891) 562 magyar lakossal, szeszgyárral.
(Jekelsdorf, Jaklovce), kisközség Szepes vmegye bányai j.-ban, (1891) 951 tót lakossal, vauti megállóhely; van szeszgyára és mészkőbányája, rézércbányája.
1. József (jekel- és margitfalui), statisztikus, szül. Rimaszombatban 1849 okt. 9. iskoláit Lőcsén, Eperjesen és Nagyszombatban végezte, majd a budapesti egyetemen jogtudor és ügyvéd lett. 1871. az orsz. stat. hivatalnál nyert alkalmazást, hol fokonknt előlépve, Keleti Károly halála után 1892. minisztertanácsos s a hivatal igazgatója lett. 1891-ben a nagy népszámlálás feldolgozását már önállóan vezette. A m. tud. akadémia 1888. levelező, 1893. pedig rendes taggá választotta. Önálló művei: A községek háztartása és pótadójuk (1881); A Szent István korona országainak népessége (1882); Magyarország házi ipara (1884); Magyarország malomipara (1885); Magyarország iparstatisztikája (1885); Fogházaink állapota (1872-86). Ezenkivül számos kisebb-nagyobb közgazdasági és satisztikai tanulmánya jelent meg részint az akadémiai Értekezések sorában, részint a tekintélyesebb hazai és külföldi folyóiratokban. Szerkeszti 1889 óta a Nemzetgazdasági szemlét, mely 1893 óta Közgazdasági és közigazgatási szemle s 1895 óta Közgazdasági szemle cim alatt jelenik meg, továbbá Vargha Gyula dr.-ral szerkeszti a Közgazdasági és stat. évkönyvet; 1886. pedig Láng Lajossal a Magyarország statisztikája c. nagy művet irta meg.
2. J. Lajos (jekel- és margitfalui), a magyar királyi fővárosi államrendőrség és az országos csendőrség szervzeője, szül. régi magyar nemesi családból 1828 márc. 5. Szülői néha Jekelfalussy László és mérki Piller Ágnes. Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányainak elvégzése után a papi pályára lépett, 4 évet a teologiai tanfolyamon töltött, majd harmadfél évig Rómában volt a Collegium Germanico-Hungaricum-ban. Mint végzett teologus az egri érseki udvarban kapott alkalmazást, s ott maradt 1849 januárig, amikor a szabadságharc váratlan fordulatot adott a pályájának. Az említett időben ugyanis honvéd lett, mint ilyen több ütközetben részt vett, sebet is kapott; utoljára mint zászlóaljparancsnok Komáromban szolgált Klapka seregénél. Mint komáromi kapituláns szabadon visszatérhetett tanulmányihoz, melyek most már a jogtudományhoz vezették. A jogot Egerben elvégezvén, főszolgabiró lett (1852), de a Noszlopi-féle összeesküvés gyanuja miatt elfogták és a Neugebäude-ba zárták. Kiszabadulván, 1855. ügyvédi vizsgát tett, majd 1860. Borsod vmegye főszolgabirája, később Miskolcon polgármesterré lett, mint ilyen 1861. vonakodott a város kulcsát a királyi biztosnak átadni, amiért letartóztatták és Kassára hurcolták. 1865. országos képviselő lett, 1867. titkár a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, mint ilyen 1870. a belügyminisztériumban helyeztetett által, ahol mint miniszteri tanácsos működvén, tevékenységének főeredménye egyfelül a fővárosi magyar királyi államrendőrség, másfelül az országos magyar királyi csendőrség szervezése. Számos kitüntetései közül kiemeljük, hogy a Szt. István-rend, Lipót-rend, vaskorona-rend, és Szt. Gergely-rend középkeresztes vitéze, ezenfelül pedig szolgálaton kivüli honvédhuszár alezredes.
Aladár, költő, szül. Szász-Fenesen, Kolozs vmegye 1846 jan. 7. szegénysorsu szülőktől. Tanult Kolozsvárt. Körjegyző, később járásbirósági irnok lett. 1885. a kolozsvári kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé nevezték ki s jelenleg is e hivatalában működik. Verseinek gyüjteményét J. A. költeményei 1876-89 cimen Kolozsvárt 1891. adta ki. J. lirikus költő; nem termékeny és nagyszabásu szellem, de rokonszenves egyéniség, akinek férfias melankoliáját őszinte melegséggel, tiszta hangon és modern izléssel tolmácsolják tömör formáju dalai.
minden tárgy vagy tett, irás v. testmozdulat, mely arra szolgál, hogy bizonyos fogalmak közlését közvetítse, jelezze. Ehhez képest vannak J.-ek arra nézve, hogy beszélni nem tudó személyek között a kölcsönös megérthetést eszközöljék; továbbá jelekkel ellátott póznák, botok, p. a földmérésnél.
az ugyanily nevü járás székhelye Vjatka orosz kormányzóságban, a Toima partján, (1888) 10 191 lak., rézbányával; papir-, kémiai-, üveggyárral és rézöntéssel. J. a kormányzóság legélénkebb gabonapiaca.