az ugyanily nevü járás székhelye Tambov (ettől 237 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az Oka balpartján, (1888) 8336 lak., posztószövéssel, kötélveréssel.
A gondolatoknak olyan közlési módja, melynél nem a szóhangok, hanem akár a kéz, vagy egyéb tárgyak bizonyos mozgásai szerepelnek. Szorosabb értelemben a gondolatoknak a siketnémák által használt kézmozdulatok által történő kifejezését értjük. Ezen jelbeszéd kétféle, természetes és mesterséges. A természetes jelet minden siketnéma maga készíti a tárgyak s cselekvések feltünőbb sajátságait utánozva (a madár jele a repülésnek utánzása a két karral); a mesterséges jelbeszédet a siketnéma-tanítók készítették, többnyire elvont fogalmak megjelölése végett. Némely siketnéma-intézetben e kétféle jelek segítségével (francia módszer) művelik ki a siketnémákat s a kézi ábácét is alkalmazva a beszéd tökéletes használatára képesítik.
az ugyanily nevü járás székhelye Orel (ettől 163 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Szoszna és Jelcsik összefolyásánál, vasut mellett, (1888) 36 250 lak., bőr-, kocsigyártással, malmokkal, vasöntéssel, selyemkelmekészítéssel; élénk gabona- és különösen lisztkereskedéssel.
talán Jeles, Biborban született Konstantinos császár szerint (De administrando imperio, 40. fej., 174. l.) Árpádnak második fia, s Etzeleh apja volt. Még atyja életében elhunyt.
(gör. apokalipszis), igy nevezzük az ujszövetségi kánon berekesztéséül szolgáló, prófétai jellegü iratot, a János apostol jelenési könyvét, melyben az iró a Krisztus jövendőbeli eljövetelének mozzanatait mutatja fel prófétai előadásban. E mű alapindokai az apostoli korszak történelmi viszonyaiban keresendők. Az ős keresztény egyházban több hasonló jellegü irat is volt még közforgalomban, p. Péter, Pál, Tamás, István és János apokalipszise, továbbá az ezekkel rokon természetü Esdrás és Énok könyve, a 12 pátriarka végrendelete, Ascensio Jesaiae vatis, Pastor Hermae stb., ugyde mindezek jóval későbbi eredetüek s nélkülözik az apostoli megbizhatóság feltételeit. A kánonbeli J. jellemző vonása az, hogy benne a levélalak és az ószövetségi jelképes előadási modor a legszebb összhangban van. Ez utóbbi tekintetben emlékeztet Ezékiel és Dániel látomásaira. Tartalma két főrészre oszlik: a) 1-3. fejezetben, melynek nyitánya 1,1-3, az iró most buzdító és vigasztaló, majd intő és fenyegető hangon szól Kisázsiának hét fő gyülekezetéhez, hogy állhatatosan várják a Krisztus eljövetelét. b) A 4. fejezettől végig folytonosan váltakozó mozzanatok megjelenítésével azt adja elő, miként nyitja ki a Bárány a jövendő dolgokról szóló s hét pecséttel lezárt könyvet, melynek összefoglalása az az igazság, hogy az Ur eljövend. E könyv igaz eredetüsége ellen kezdettől fogva merültek fel némi kételyek és a régi szir pesitóból is hiányzott, bizonyára azért mert templomi felolvasás céljára kevésbé volt alkalmas. De már Ephraem Jánosénak tartotta s igy vélekedett az egyetemes egyház is, mely kánoninak, és a kritika, mely János apostoltól származónak fogadja el.
(scena), a szindarab felvonásának egy része; a felvonás egyáltalán J.-ek összefüggő sorából áll. A J.-ek száma és hossza a tárgytól függ. Rendesen 12-15 J. tesz egy felvonást, mely J.-ek személyek jövetele vagy elmenetele által jeleztetnek. L. Felvonás és Dráma.
(inscenirozás), egy drámának a szinpadra való rendezése, minden kellékkel, kiállítással, segédszemélyzettel és a konvenienciára való minden tekintettel. A J. a szinpadi működés minden ágának összefoglalása abból a célból, hogy a néhő a művet teljes tökélyben, egybevágó összeségében és kerek egymásutánban maga előtt megelevenítve lássa. A jelenetezőnek, akár igazgató, akár csak műfaji rendező legyen, mindenre kell ügyet vetnie, ami egy darab sikeréhez szükséges. 1. A drámai művet ugy kell átsimítania, hogy kerek, összefüggő, világos egész legyen és sehol akadályt a szinpadi előadás elé ne gördítsen. E célból a J.-nek néha egyes jeleneteket rövidítenie, megtoldania vagy áthelyeznie, a sorváltozást és átruházást törülnie kell. 2. A szerepeket helyesen kell kiosztania. A jelenések tempóját, a tömeges megjelenések rendjét és egybevágóságát szorosan be kell tanítania. 3. A kosztümök korhűségére, egyáltalában a szinpadi kellékek mennyiségére és minőségére kell vigyáznia. 4. A pointek, a hatásos jelenetek kidomborítására nagy gonddal kell lennie. Az előadás sikere nagyrészt az ügyes, tapintatos és kellően felszerelt J.-től függ.
Elek (csetneki), régész és ethnologus, szül. Karádon (Somogy vármegye) 1856 jun. 2. szügh. Budapesten 1889 jan. 27. Veszprémben és Székesfehárvárt iskolázott. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, hol előbb az orvosi fakultásra iratkozott be, emellett azonban Rómer Flóris régészeti előadásait is hallgatta s csakhamar azután egészen szakítva az orvostannal, a régészet és történelem tanulmányozására adta magát. 1875. a m. nemzeti muzeum régiségosztályához került, előbb dijnoknak, azután őrsegédnek, hol 1879 febr. működött. 1880. az államvasutakhoz ment át s itt a dijszabási osztályban referens s a vasuti tisztképzőben a földrajzi tanára volt. Tanulmányaival nagyon korán magára vonta a figyelmet. A bronzkorról irt nagyob művével 1877. pályadijat nyert az egyetemen. Ehhez járulnak az Arch. Értesítőben megjelent tanulmányai (Tószegi ásatások 1876. A tószegi őstelep 1877. A magyarhoni őstelepekről 1877. stb.). Később a magyar etnologia körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott; ide vonatkozó tanulmányai: O és uj magyar világ (Philol. Közlöny 1880); Ukkon pohár (u. o.); Az izmaeliták (u. o. 1881); Anonymus az erdélyi oláhokról (u. o.); A székely kérdésről (u. o. és németül az Ungar. Revue 1881. évfolyam); Hunok, avarok és kunok (Budapesti Szemle 1881).
község Horvát-Szlavonországban, Varsad vmegye pregradai j.-ban, (1891) 1370 horvát lakossal.
község Horvát-Szlavonországban, Modrus-Fiume vmegye suaki j.-ban, (1891) 1477 horvát lakossa.