Károly, osztrák meteorologus, szül. Brünnben 1833 okt. 23., megh. Bécsben 1876 okt. 19-én. Tanulmányait Bécsben végezte, 1843-tól a bécsi, 1847-től a prágai csillagdán működött és 1852-ben a felső mennyiségtan tanára a prágai műegyetemen. 1863. lett a bécsi meteorologiai intézet igazgatója. Igazgatósága alatt épült a bécsi meteorologiai obszervatorium (Hohe Warte). J. alapítója az osztrák meteorologiai egyesületnek és a Meteorologische Zeitschrift-nak Hannal együtt ő volt a szerkesztője. Munkái: Anleitung zur anstellung meteorologischer Beobachtungen, továbbá Psychrometertafeln, melyek ujabb kiadásait Hann rendezte. Irt számos dolgozatot, melyek főleg a légnyomás és a hőmérséklet napi és évi menetére vonatkoznak és melyek a bécsi tudományos akadémia kiadásában jelentek meg.
l. Chiffre-irás.
az ugyanily nevü járás székhelye Kherszon orosz kormányzóságban, 52 km.-nyire Bobrinectől, az Ingul és vasut mellett, (1889) 57 884 lak., bőr-, dohánygyártással, faggyugyártással, igen élénk kereskedéssel; Grigorovics szlavista emlékszobrával. 1754. erősségként alapították.
1. 1867. alkotott orosz kormányzóság Erivan, Tiflisz, Dagesztan, Baku és persia közt, amely utóbbitól az Arasz választja el 44 136 km2 területtel, 729 876, 1 km2-re 15 lak. A Kur 2 egyenlőtlen részre osztja; a balparti részt a Kaukázus, a Boz-dag és Akhdib egészen beágazzák; a Kaukázusban van a legmagasabb csőcs, a Bazar-duiz (4575 m.), a Boz-dag átlagos magassága 1000, az Akhdibé 400 m. A jobbparti részen a Koskar (3380 m.) a legnagyobb hegy. A Kur környéke sik, sok helyen homokos; a Kur nagyobb mellékvizei a Gondsa és az Alazan, 5 kis tó is van benne. Az évi középhőmérséklet J. városában 13°. Gabonanemüekben (buza, árpa) kivül gyümölcs, szőllő, dohány a főtermék. A házi állatokon kivül sok selyemhernyót is tenyésztenek. Az egyedüli bányatermék a réz. A lakosoktatárok (56%), örmények (35,4%), kurdok (4,6%), lezgiek, oroszok, stb. Az egyedüli jelentékenyebb iparág a szőnyegszövés. 8 járásra oszlik, ezek: J., Nukha, Kazakhszki, Szangezurszki, Susa, Aresszki, Dsevansirszki és Dsebrailszki. - 2. J. (Gandsa), az ugyanily nevü kormányzóságnak és j.-nak székhelye, 170 km.-nyire Tiflisztől, a Gandsa és vasut mellett, 458 m. magasban, (1891) 20 794 lak. (54% tatár és 43% örmény), dohány-, pamuttermeléssel és selyemhernyótenyésztéssel, kocsi- és posztókészítéssel, környékén nagykiterjedésü romokkal. J. már a XI. században fennállott 1235. a tatárok, 1804. pedig az oroszok foglalták el Cicianov vezérlete alatt.
(szimbolum), egyszerü jelvénnyel vagy képpel való megjelölése valamely eszmének, személynek, vagy akár eseménynek. A J. nem lehet egészen önkényes, amennyiben megkivántatik, hogy a jelnek és a megjelölt eszmének vagy személynek, habár esetleges, de legyen olyan közös vonásuk vagy viszonylatuk, amelynél fogva egymással kapcsolatba hozhatók. Ha a J. a föltételnek a legcsekélyebb mértékben is megfelel, azontul szabad terenyilik a képzeletnek. Hogy az ember eszejárásával mennyire megegyezik a J., azt bizonyítja annak általános elterjedése és kifejlettsége minden korban ugy a kevéssé művelt, mint a nagy műveltségü népeknél. A J. sohasem mulja idejét; vannak olyanok, melyek kevéssé életképesek; ha az utóbbiak érthetetlenekké válnak, helyöket ujak foglalják el. A J. egyik faja a történeti J.-es ábrázolás, amely különböző időben és helyen élt személyeket foglal egybe, azokat valamely cselekvés közben tünteti föl és igy jelez valamely eszmét. Ilyen p. Rafael két hires falképe: Az athéni iskola, mely a görög bölcsészetnek és a Disputa, mely az oltári szentségnek történeti J.-es ábrázolása. L. még Allegoria és Emblema.
l. Ideográfia.
(plantae symolicae), az emberi érzelmek és más emberi tulajdonságok visszatükrözői. A szomoru fűz meg a ciprusfa a szomoruságnak, a tölgy meg a cedrusfa az erőhatalomnak, a pálma a méltóságnak, az ibolya a szerénységnek, a fehér liliom a lelki tisztaság és ártatlanságnak, a rózsa a hallgatagságnak (sub rosa), jelképe stb. L. Asteriscus és Cimernövények.
a katonaságnál jeladásra és menetek alatt indulók fuvárásra használt füvó eszköz, mely régebben a marhák szarvából készült, de ujabban rézbádogból gyártva, lényegesen megjavíttatott; a zenekarban használt J. (Flügelhorn) billentyüs szelepekkel van ellátva.
András, kalandor magyar utazó, szül. Baján 1730 jul. 30., megh. Budán 1783 dec. 6.; mint szabólegény vándorolt ki Németországba. 1754. Erlangenben porosz verbunkosok felfogták, azoktól megszökött, de kevéssel azután Rotterdamban mint csavargót egy Kelet-Indiába menő hajóra vitték. Később Algeriába került, hol rabszolgaként eladták, de innen is megszökött s egy portugál kereskedő hajójával Kantonba utazott, hogy az amerikai Egyesült-Államok katonája lett, majd 1758. Bataviában mint szabó telepedett le és megnősült. Nyugtalan természete, némely csapások Cejlonba vitték, hol a vadak elfogták s ketrecbe zárva megsütni akarták. A biztos haláltól egy főnök leánya mentette meg, kivel a vadonba szökve, egy évnél tovább halakkal, gyümölcsökkel táplálkozott. Ezután véletlenül odavetődött hajóval visszatért Bataviába, hol csakhamar tiszt és egy árvaház igazgatójává lett, e mellett jelentékeny vagyonra tett szert. Tekintélye emelkedvén, 1770. a hollandi kormány tanácsosa lett s mint ilyen Japánba követül küldetett. Neje halála után meglepte a honvágy s 1770. visszatért Európába, hol előbb Bécsben, később Budán tartózkodott. Utazásainak leirása 1771. jelent meg először németül, magyarra Sándor István fordította. Legnépszerübb Hevesi Lajos regénye feldolgozása 1872.
József, horvát bán, szül. Péterváradon 1801 okt. 16., megh. Zágrábban 1859 máj. 19-én. Miután katonai tanulmányait a bécsi Teréziánumban elvégezte, 1819. alhadnagy lett a 3. dragonyos-ezredben. 1841. már az I. báni ezredben ezredes volt. 1845. ezrede élén a bosnyákok ellen harcolt. 1848. a horvátok kivánságára Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja lett, egyszersmind a császár kinevezte altábornagynak és a horvát határőrvidék parancsnokának. J. sokban okozója volt a Magyarországgal való szakadásnak és a későbbi nyilt harcoknak a magyarok ellen. 1848. szept. 40 000 határőrvidéki katonával átment a Dráván és ezzel a háborut megnyitotta. A budai véres csata után háromnapi fegyverszünetet kötött és ez alatt seregével Bécs felé ment, hol azon hadsereggel egyesült, mely a főváros alávetésére volt kirendelve. J. Bécs elfoglalásában részt vett és Schwechátnál is a magyarok ellen harcolt. Az 1848-49. téli hadjárat alatt J. Windischgrätz fővezérsége alatt állott és a jobb szárny parancsnoka volt; mint ilyen elfoglalta Magyar-Óvárt és Győrt és megverte a magyarokat Mórnál. 1849. Buda eleste után táborszernagy és a déli hadsereg parancsnoka lett. Kezdetben sikeresen harcolt Bem ellen, azt a római sáncon és a Ferenc-csatornán át visszaszorította, Ujvidéket ostromolta és az egész Bácskát megszállotta, de 1849. jul. 14. Hegyesnél a magyar hadsereg által teljesen megveretett és kénytelen volt seregével a Duna mögé visszavonulni. A későbbi válságos harcokban nem vett részt, hanem visszatért Zágrábba mint bán és Horvátország katonai parancsnoka. 1853. a Montenegro ellen felállított seregnek parancsnoka volt és 1855. osztrák örökös gróf lett. A hatvanas években kivont karddal Magyarország felé mutató szobrot emeltek neki Zágrábban, de ma már a kijózanodott horvátok között kevés tisztelője van emlékének.