oly öltözet, mely bizonyos állaptot, p. kort, nemzetiséget, rangot, hivatalt jelöl, s ünnepélyek, hivatalos működések, szinpadi előadások alkalmával vagy képzőművészeti termékeken használtatik. A szinpadi nyelven különösen a szerepnek megfelelő öltözet. L. még Kosztüm.
l. Kosztüm.
l. Jelige, Jelszó, Devise.
hadihajókon az altisztek által használt éleshangu sip, mely ugy az árbocokon és vitorlafákon dolgozó matrózok figyelmének felhivására, illetve parancsoknak közvetítésére, valamint a hajón a belszolgálatnak teljesítésénél a figyelemnek felébresztésére használtatik.
a hadseregeknél különösen háboru idején jelent oly szót, mely az ellenfél serege előtt ismeretlen és mely azért különösen az előörsi szolgálatban a jóbarát és ellenség megkülönböztetésére szolgál, l. Hadige.
a tengeren rendszerint a halászbárkák által éjjel helyöknek megjelölésére használt, egy bizonyos ideig égő (2 p.) és 2-4 mérföldnyi távolságra látható kisebb tüzek, melyek égő anyagaiknak minőségénél fogva sem az eső vagy a tenger vize, sem pedig a szél által el nem olthatók. Azonkivül ha huzamosabb ideig is nagyobb lánggal égnek, vészjelek is, melyekkel egy veszélyben forgó hajó mások segítségét kéri.
az ugyanily nevü j. székhelye Szmolenszk (ettől 117 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Deszna mindkét partján, (1888) 4820 lak., len-, olaj- és halkereskedéssel.
(lat. Signum), pecsét; nyomdászoknak vagy könyvkiadóknak szimboluma, monogramm vagy egyéb, a kiadóra vonatkozó ábra, melyeket hiresebb nyomdászok v. kiadók az általuk nyomtatott vagy kiadott könyvek cimlapjain alkalmaztak. Némely egyesületek tagjaik részére ezek által a kalapon vagy gomblyukban viselt megkülönböztető testületi J.-ket adnak. Ilyen J. a Kárpát-Egyesületeknél a gyopár, a gazdászoknál a buzakalász, a bányászoknál a kalapács, stb. Lásd még Embléma.
(hypotheca), a nyilvánkönyvben, alapuló zálogjog tárgya. Nem találó az a fogalommeghatározás, mely az ingatlan dolgot nevezi jelzálognak, megkülönböztetésül az ingó, a kézi zálogtól (osztrák általános polgári törvénykönyv). Mert nyilvánkönyvek nincsenek mindenütt és ahol vannak is, azokba nincs mind az ingatlan felvéve; pedig az ilyen nem telekkönyvvezett ingatlanok jelzálogul nem szolgálhatnak. Másrészt ingóságok is, p. zálogjogilag biztosított követelések is képezhetik a J. tárgyát. A jelzálogjog tehát csak ott és azóta lépett gyakorlati hatályba, ahol és amióta a nyilvánkönyvek (telekkönyvek) intézménye létesült. A J.-jog lényegéhez tartozik, hogy ennek tárgya, a J. a hitelező birtokába át nem adatik, hanem az adós rendelkezése alatt marad; valamint az, hogy ugyanaz a dolog jelzálogilag többszörösen lehet lekötve. Éppen ebben a két sajátságban gyökerezik a J. intézményének előnye és nemzetgazdászati jelentősége. Már pedig a hitelezőn áll ugyan, hogy maga vizsgálja meg, vajjon a neki zálogul adott dolog által eléggé van-e biztosítva; de e tekintetben a leggondosabb vizsgálat sem elégséges, ha tőle a zálogot régibb, előtte ismeretlen zálogjogok alapján vagy más módon el lehet venni. A J. intézményének gazdászati szüksége tehát nagyban közrehatott a telekkönyvek létesítésével, melyek a nyilvánosság és különlegesség elveinek alkalmazásával biztosítékot nyujtanak arra nézve, hogy az azokba felvett ingatlanokat és jogokatmás, mint az ugyancsak ott bejegyzett, még pedig nem általánosságban, hane, hanem számszerint bejegyzett követelések nem terhelik. Az említett vizsgálatot egyébiránt a telekkönyv meg is könnyíti az által, hogy az ingatlanok ismertető jeleit és térfogatát, sőt ujabban azok tiszta jövedelmét is feltünteti.
A J.-jog, mint általában minden zálogjog, lényegére nézve nem öncél, hanem eszköz a hitelező jelenlegi fedezésének és jövendőbeli kielégítésének céljára; tehát járulékos természetü. De csak oly értelemben, hogy a követelés a J.-jognak nem létfeltétele, hanem a követelés a J.-jognál csak feltételeztetik, aminek a gyakorlati következménye az, hogy a követelés hiánya vagy utólagos megszünte a J.-jogot nem teszi semmissé, hanem csak megtámadhatóvá. Sőt szemben a mi jogunk emez állsápontjával, más jogok sokkal tovább mennek és a jelzálogi viszonyt önálló dologi kötelemmé változtatják, ugy hogy a zálogjog többé nem személyi követelés járulékaként jelentkezik. A tulajdonos nemcsak megszerezheti a már bejegyzett J.-jogokat, anélkül hogy ezek a hitelező és az adós egyesülése által megszünnének, hanem azokat már előre is a saját nevére bejegyeztetheti. A J.-jog ezáltal elvont, alaki jelleget nyer, és amennyiben az átruházás könnyüsége is hozzájárul, az ingatlanok forgalmánál hasonló jelentőséggel bir, mint a váltó az ingó forgalomban. Ezért az ilyen J.-ot telekváltónak szokás nevezni.
J.-ul szolgálnak nemcsak magok az ingatlanok, hanem az ezekre bejegyzett jogok is, amelyeknek természete az értékesítést lehetővé teszi, tehát a haszonélvezet, a bérlet, sőt maga a J.-jog. Az erre szerzett J.-jog alzálogjognak neveztetik. A szerzési cim többféleségénél fogva megkülönböztetjük a szerződési, a végrendeleti, a törvényes és a birói J.-jogot. A J.-i igény érvényesítése J.-i kereset utján történik, melynek a J.-jog dologi minőségénél fogva az a sajátsága, hogy a J. mindenkori tulajdonosa, illetőleg az ellen, akit a terhelt jog illet, közvetlenül és anélkül is indítható, hogy az egyenes adós perbe idéztetnék. A J.-i igény a telekkönyvileg bejegyzett tőkénf felül ennek három évnél nem régibb kamataira is érvényesíthető. A J.-jog megszünik az elzálogosított dolog elenyészése és a J.-jog telekkönyvi kitörlése által. A J.-i tartozás kifizetése egymagában a J.-jogot meg nem szünteti. Ha a J. végrehajtási árverésen eladatik, a vételárból a J.-os hitelezők telekkönyvi elsőbbségök sorrendjében nyernek kielégítést, ugy hogy a sorrendben hátrább álló hitelező részére csak akkor történik fizetés, ha az őt megelőző követelése teljesen kielégíttetett. Ilyenkor az összes J.-jogok töröltetnek, tehát elenyésznek, habár az összes hitelező kielégítéséhez sem jutottak. Megemlítendő még az egyetemleges J.-ok intézménye, melynél fogva több telekkönyvi jószágtest szolgál egy követelés biztosítására J.-ul, ugy hogy a J.-os hitelezőnek szabad választása van az egyetemlegesen lekötött J.-ok bármelyikéből egész követelésének kielégítését követelni. Ez a szabad választási jog csupán abban az esetben szenved némi korlátozást, amikor az egyetemleges J.-ok végrehajtási árverés utján eladatván, a vételárak egyidejüleg kerülnek felosztás alá és az illető hitelező az egyes telekkönyvi jószágtestek eladásából befolyt vételárak aránylagos felosztása mellett is teljes kielégítéshez jut.
a jelzálogkölcsönnek az adósra vonatkozó kötelmét jelenti, azaz a J. olyan tartozás, amelynek biztosítására az adósnak valamely nyilvánkönyvben foglalt vagyonalkatrésze jelzálogilag le van kötve.