(J.-sur-Meuse, ejtsd: zsemepp szür möz), város Liege belga tartományban, a Maas és vasut mellett, (1890) 8400 lak., üveghutákkal, gépgyártással, vasművekkel és szénbányával.
svéd tartomány, Westerbotten, Wester Norrland, Gefleborg, Kopparberg és Norvégia közt, 57 771 km2 területtel, (1892) 101 171, 1 km2-re 1,9 lak. A Kjölen K-i lejtői takarják; legmagasabb csúcsok a Sylfjellet (1790 m.) és az Areskuten (1419 m.). A tavak és mocsarak száma nagy: legnagyobb a Storsjö. A Botteni-öbölbe torkolló nagyobb folyók: a Liusna, Indals, Ankara és Ragunda. A tél 8 hónapig tart; a szántóföldek a területnek csak 1%-át alkotják, mig az erdők 39%-át. Az erdőgazdaságon és halászaton kivül az állattenyésztés a főfoglalkozás. A székhely Östersund.
japán ezüstpénz = 100 szen = 5 korona 10 fillér.
város Szász-Weimar-Eisenach nagyhercegség Apolda járásában, a Saale balpartján, vasut mellett, (1890) 13 449 lak., üvegcsiszolással és üvegtechnikai laboratoriummal. J. jelentősége egyetemében és történelmi emlékeiben van. Az egyetem a Frigyes János választó-fejedelem által 1548. a lutheránus vallás ápolására alapított gimnázijmból fejlődött ki és mint egyetemet 1558 febr. 22. nyitották meg; virágzása kora 1787-1806 közé esik; ezen időben itt tanított Fichte (1794-99), Schelling (1798-1803), Hegel (1802-1807), Oken (1807-19) és Schiller. Jelenleg 91 docens tanít, hallgatóinak száma pedig (1893-94) 655. Az egyetemi épületben (egykori kolostorban) van a tantermeken és aulán kivül az anatomiai intézet és muzeum, a fiziologiai intézet, hozzá tartozik még az egyetemi könyvtár (200 000 kötet), a botanikus kert, különböző egyéb intézetek, laboratoriumok és muzeumok, a mezőgazdasági intézet, kórház, csillagvizsgáló torony és meteorologiai intézet. Van a városnak ezenkivül pedagogiai szemináriuma, a Stoy-féle nevelőintézete, tanszertára, különböző tudományos egyesülete és társasága. Az egykori erődítményekből néhány torony és egy kapu áll fönn: a vársáncok helyén faültetvények láthatók több tudósnak mellszobrával. A nagy piacon Frigyes János választónak, az egyetem alapítójának Draketől mintázott szobra áll. J.-ról az okiratok 1182. tesznek említést. 1672-90. a szász-jenai hercegségnek volt fővárosa. 1741. került Szász-Weimarhoz. Emlékezetes J. az 1806 okt. 14-én itt vivott csatáról, amelyben Napoleon hadai a Ferdinánd braunschweigi herceg vezérlete alatt álló porosz-szász sereget teljesen tönkre verték. V. ö. Günther, J. u die Umgegend (1857); Biedermann, Die Universität J. (1858); Ortloff, J. u. Umgegend (1876); Martin, Urkundenbuch der Stadt J. (1888); Ritter, Führer durch J. u. Umgegend 81892).
György, Graubünden svájci kanton megvédelmezője a 30 éves háboru korában, szül. Samadenben 1596., megh. 1639 jan. 24. Evangelikus pap volt Scharausban s 1618-tól kezdve résztvett hazája pártharcaiban. A veltlini protestánsok megöletése után (1620) a spanyol katolikus párt fejét, Pompeius Plantát kivégeztette. Később maga is kardot fogott s Mansfeld, Velence és Franciaország zászlaja alatt harcolt. De midőn 1635. Rohan herceg Richelieu parancsára Graubündent megszállotta s a francia miniszter az országot zálogul akarta megtartani: J. hazája felszabadítása érdekében áttért a katolikus hitre és a spanyol-osztrák párttal lépvén összeköttetésbe, titkon összeesküvést szőtt, melynek tagjaival a franciákat elvégre visszavonulásra kényszeríté. A hazáját felszabadító, de életét vad kegyetlenségekkel bemocskolt férfiu 1639. lakoma közben, Churban összeesküvő tőre alatt esett el. Mayer K. F. egyik novellájának hőse. Ez a novella magyarul is megjelent a Budapesti Szemle 1891. 176. számában. V. ö. Reber, Georg J. (Basel 1860); Haffter E., G. j. Urkundenbuch (Chur 1895).
falu Schwarz tiroli kerületi kapitányságban, az Inn és vasut mellett, (1890) 1395 lak., vaskohókkal, gépműhellyel és acélgyárral; közelében van a schwaderi vasércbánya és a pompás Tratzberg kastély. Innen indul ki az Achen-tóhoz egyik hegyi pálya.
Dagomba-vidék főhelye ÉNy-i Afrikában, az Arany-parttól É-ra, mintegy 12 000 lak. A nagyobbára sik és különösen állattenyésztésre alkalmas, forró klimáju vidék hatalmas törzsfője az európaiak iránt ellenséges indulattal viselkedik és ezért még meglehetősen ismeretlen.
1. Ernő, orvos, a következőnek fia, szül. Kolozsvárt 1858 jun. 7. Tanulmányait Budapesten végezte s 1880. egyetemes orvosdoktorrá avatták fel. Ezután Wagner tanár klinikáján nyert alkalmazást, majd egy évet külföldön (főleg Párisban Charcotnál) töltött, 1887. az idegkórtan magántanára lett, 1893. pedig ugyanazon tárgy nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki. Tudományos munkássága széles körben mozog s közleményei német vagy francia nyelven is mind megjelentek. Idegkórtani közléei: Adatok az inreflex tanához, A reflexek lokalizatiója, A hypnotizmusról, A suggestióról, A hysteriás suggerálhatóságról, Contribution á l'étude de l'hemiatrophie cérébrale avec P. Marie, A poliomyelencephalitis viszonya a Basedow-kórhoz, A tabes dors. localisatiojáról, Multipl. Neuritis u. Ataxie, Az arcideg viszonyáról a könnyelválasztáshoz, Coordinationsstörungen, stb.; a belorvostanból: A calomel mint diureticum, Vizsgálatok a kéneső okozta diuresisről, A szervi szivbajok orvoslása, Mentő eljárások belső bajokban, Antipyrese; munkatársa a Belgyógyászat Kézikönyvének: ezenkivül: A jódalbuminátról és az albumin kémiai alkatáról, Geometrikailag szabályos baktériumkolóniákról, Jean martin Charcot, stb. Munkatársa a Pallas Nagy Lexikonának s a Bibliotek der gesammten Heikunde c. nagy irodalmi vállalatnak. Munkálatai külföldön is elismerést arattak; egyik vizsgálási eljárását neévről hivják. Marie-val közös munkálata Párisban a Godard-dijat nyerte, a Société anatomique levelező tagja s számos hazai tudományos társulat rendes tagja, a természettudományi társulat élettani szakosztályának másodelnöke.
2. J. Jenő Lipót András, fiziologus, szül. Kapnikbányán 1824 nov. 18., megh. Budapesten 1891 március 31. Iskoláit Nagybányán végezte, Pesten a bölcsészeti tanfolyamot hallgatta, 1843. bölcsészet-doktorrá lett. Majd a jogi pályára lépett, a kétéves kurzust el is végezte sikerrel, de ekkor már mindinkább előtört benne a természettudományok iránt való érdeklődés, s eleinte csak vendéképen járt az anatomiai előadásokra, majd 22 éves korában (miután egy évig technikus is volt) Bécsben megkezdte az orvosi pályát. 1853. orvosdoktorrá lett, majd sebészdoktorátust is tett s egy évig műtőnövendék volt. Ezután azonban Brücke és Ludwig laboratoriumaiban munkálkodott s ennek alapján nyerte el 1857. a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetnél az élettani tanszéket, majd 1860. a pesti egyetem ugyanazon katedráját foglalta el, s ezen állásában hirdette az élettünemények tanait. Ő vezette a budapesti élettani intézet építését s berendezésében számos általa tervezett eszköz célszerü ujítást tüntet fel. Tudományos működésében az elvontabb kérdésekkel szeretett inkább foglalkozni s az élettünemények fizikai alapját kutatta. Ezen vizsgálataira számos kitünő műszert alkotott. Legkiválóbb vizsgálatai az izomműködésre vonatkoznak: értekezések a myomechanika köréből (1881 Akadémia); Beitrag zur Analyse der Zuckungswelle; Ueber die Ursachen der in d. Muskelu nach der Einwirkung constanter Ströme auftretenden Strömungserscheinungen; Kisérleti és kritikai tanulmányok azon molekuláris folyamatok felett, amelyek az izomösszehuzódásnál végbemennek; Polydromomotor, Esmyografion, stb., ezenkivül közleményei: Anatomiai vizsgálatok a thymus mirigyről (2866); Két uj szemmérészeti mód (1867) s több ünnepi beszéd, végre hagyatékában maradt egy csaknem teljesen kész élettan, amelynek csak Bevezetése jelent meg. J.-ot a király a vaskorona-renddel tüntette ki, az akadémia rendes tagja volt, s számos társulatok rendes és levelező tagja, az orvostanári kar dékánja s a budapesti egyetem rektora. V. ö. Klug dr., J. J. tanár emlékezete, Akadémia 1892.
3. J. Jenő, festőművész, szül. Budapesten 1860 okt. 30., az előbbinek fia. Jogi tanulmányait abbahagyva, 1880. Münchenbe ment, hol Benczur és Loefz tanítványa volt. Később Párisban Aimé Morottól tanult. 1891. Özvegy-re a Ráth-dijat, 1894. Vége c. festményére a Károlyi-dijat kapta. Kiválóbb művei még: Próba után, Virágárus leány, Viszontlátásra, Az ihlet, Eva. Festette az atyja és Korányi tanár arcképeit. Műveit gondos tanulmány, poetikus kedély és disztingvált izlés jellemzik. Képei közül a Vége cimü a nemzeti muzeum gyüjteményében látható.
György, pedagogus, szül. Szatmáron 1795-ben. Ugyanott városi főjegyző, 1805. szenátor volt. 1830. a megye az országgyülésre küldte s mert mindenütt munkás férfi volt s egyházi és iskolai ügyekben, az egyéb közdolgok mellett fáradhatatlan, megtették több megyében táblabirónak is. A szatmári református egyháznak főgondnoka lévén, annak kisebb-nagyobb isoláira is ő ügyelt fel. Az iskolákkal való érintkezéséből származtak a következő munkái: Természet könyve, A Hortobágyi Pásztor és a Természet Vizsgáló (Pest, patzkó Ferencnél, 1791. 224. old., 2 csill. tábl.). Ezt a munkát a református iskoszervezetek az ismétlő iskola olvasókönyvéül is kijelölték. Katekhizmus, a debreceni utmutatásból szedegetve (Kolozsvár 1826); Közönséges óhistória (két könyvekben, Nagy-Károly 1824, 2-ik kiad. Sárospatak 1838).
(tör.) a. m. uj; összetételekben gyakran előfordul, ellenese eszki, a. m. régi.