Uzzijjának, Juda királyának fia, aki Kr. e. 736 körül uralkodott Jeruzsálemben.
(Jötunn, több. Jotnar), a skandináv mitologiában az óriások neve. Hazájuk Jotunheim, a sötét mennyei birodalom. E birodalomhoz tartozik az Yggdrasell kőrisfa gyökerei alatt elterülő alvilág, a halottak országa, Hel is (l. o.).
(ejtsd: zsuber) Bertalan Katalin, francia hadvezér, szül. Pont de Vauxban (Ain) 1769 ápr. 14., elesett a Novi melletti csatában 1799 aug. 15. Jogász volt Dijonban, midőn a nagy forradalom kitört. Ekkor beállott önkéntesnek a rajnai hadseregbe s 1792. hadnaggyá lett. 1793. hősiesen küzdött a Col di Tendán, mely alkalommal szárd fogságba került. Szabadságát visszanyerve, 1794. az olasz hadsereghez osztották be, mire 1795. ezredes és a loanói győzedelem után dandártábornok lett. Hősiességével és tehetségével kiérdemelte Napoleon becsülését; különösen Mantova ostrománál és a Rivoli mellett vivott csatában tünt ki (1897 jan. 14.). Azután déli Tirolba tört, elfoglalta Trientet és folytonos harcok közt az Etsch, Rienz és Dráva völgyében előnyomulva, ápr. 8. Villach mellett a francia derékhaddal egyesült. Egyidőre Holland, utóbb Mainz főparancsnokságát nyerte, miglen 1798. Brune helyébe az olaszországi hadsereg fővezérletével bizták meg. Elfoglalta Torinót és Piemont többi erősségét s lemondásra kényszerítette Szárdinia királyát, midőn a direktorium parancsa megállította diadalaiban. Erre kedvetlenül tért vissza Párisba, ahol Sieyes pártjához csatlakozott, mely a direktoriumot valamelyik népszerü generális által meg akarta buktatni. E feladat végrehajtására Sieyes J.-t szemelte ki, de előbb még egyszer Felső-Itáliába küldötték, hogy ott uj babérokat szerezzen. J. 1799 aug. első napjaiban el is indult oda, de Novi mellett az egész orosz-osztrák haderővel szemben hősies küzdelem után elesett (aug. 15.) Tetemét Toulonban, a Fort Lamalgueban helyezték nyugalomra, mely erősség azóta a «Fort J.» nevet viseli. V. ö. Chevrier, Le général J., d'apres sa correspondance (2 kiad., Páris 1884).
a. m. Dsodpur (l. o.).
(ejtsd: zsuffroa), l. Ferenc, francia szobrász, szül. Dijonban 1806 febr. 1., megh. Lavalban 1882 jun. 26. 1824. a párisi École des Beaux-Arts-on Ramey tanítványa lett és 1832. elnyerte a római nagy dijat Kapaneus cimü szoborcsoportjával. Párisba való visszatérte után keletkeztek: Kain átka; Leányka első titkát sugja meg Vénusnak (1839, Páris, Luxembourg muzeum); Csalódás (1840); Álmodozás (1848); Elhagyatva (1853); Monge, Madame Houssaye, Chalat grófné mellszobrai; Krisztus és a 12 apostol magas domborművei a párisi St. Augustin templom bejárata fölött (1864); a Védelem, a Büntetés alakjai a párisi uj igazságügyi palotán (1865); a Lirai költészet alakja a párisi uj operaház homlokzatán. A klasszicizmus lelkes hive volt.
2. J. Tivadar Simon, francia bölcsész és publicista, szül. Pontetsben 1796 jul. 7., megh. Párisban 1842 márc. 1. Középiskolai tanulmányait elvégezve, az École Normaleba került, ahol Cousin vezetése alatt főkép a bölcsészet tanulmányozásával foglalkozott. A juliusi forradalom után ez intézet tanárának nevezték ki, de már 1832. a College de France tanárává hivták meg az elhunyt Thurot helyett, akinek a tanszékén 1837-ig működött. 1833. megválasztották az Erkölcsi és politikai tudományok akadémiájának tagjává. 1831 óta tagja volt a francia parlamentnek is, mint Pontarlier követe. Mint képviselő a doctrinairekhez csatlakozott, akikhez már régebbi kötelékek füzték, amennyiben 1824. tevékeny részt vett lapjuknak, a Globe-nak az alapításában. J. egyike a francia bölcsészettörténet legnemesebb alakjainak. A Royer-Collardtól és Cousintől Franciaországba bevezetett skót filozofiában megtalálta, amit keresett, ennek a kiaknázására fordította egész életét. Franciára fordította Dugald Stewart Outlines of moral philosophy c. könyvét (1826), továbbá Reid Tamás összes műveit (6. köt., 1836). Saját munkái a Cours de droit naturel (1833-1834), a Cours d'esthétique (kiadta tanítványa, Damiron). Megjelent ezeken kivül tőle a Globe-ba irt cikkeinek a gyüjteménye is Melanges philosophiques cimen (1833).
Col de (ejtsd: kol dö zsuny), Waadt svájci kanton és Doubs francia département határán a Jura-hegységen átvezető hágó, az országut Orbeból Pontarlierbe rajta vezet keresztül.
(franc., ejtsd: zsuzsu), mindenféle játékszer, továbbá feltünően kicsiny ékszer s azon apró tárgyak, melyeket ékszerül az óraláncra stb. szokás függeszteni; a becsületrend keresztje.
(ejtsd: dsaul) Jakab Prescott, angol fizikus, szül. Salfordban Manchester mellett 1818 dec. 24., megh. Salean 1889 okt. 11. Atyja serfőző volt és J. is bátyjával együtt 1854-ig ezen mesterségnek szentelte életét. Daltontól fizikát, aritmetikát, algebrát és geometriát tanult. Midőn Dalton a gázok keverékére s a gázok és gőzök különböző mérsékleteken való magaviseletére nézve tett kisérleteket, ezeken J. résztvett. Ugyanezen tudós serkentette őt önálló működésre. Első munkálatai az elektromágnesség hajtó erőként való alkalmazására vonatkoztak. Ezen dolgozatait 1838. és az utána következő években Sturgeon Annals of Electricity c. folyóiratban közölte. J. vizsgálatainál azt tapasztalta, hogy a hordott teher, ha a mágnesező erő folyvást erősbödik, bizonyos legnagyobb értéket ér el, mely a mágnes talpfelületének négyzethüvelykénél körülbelül 140 angol fontra tehető. J. a galvánáram erejének pontos meghatározására a Faraday-féle voltametert használta és egységül azon elektromágnessé-mennyiséget vette, mely 9 grain vizet képes alkatrészeire felbontani. 1840. kezdte J. a viznek galván uton történő bomlása közben fejlődő melegséget tanulmányozni. 1840 dec. 17. a Royal Society elé egy értekezést terjesztett, mely fontos törvényt tartalmaz. E törvény fölfedezőének nevét viseli és ekként hangzik: a galvánáramtól előállított hőmennyiség meghatározott idő alatt a vezetési ellenállással egyszerü, az áramerősséggel pedig négyzetes arányban van. Kimondotta továbbá, hogy a fejlesztett melegség a galván batteriában elégő, illetőleg oxidálódó anyagok felhasznált mennyiségével egyenlő értékü. Kutatásait magnetoelektrikus gépére alkalmazván, 1843 jan. havában kimondotta azt a nevezetes tételt, hogy gépeivel mekanikai hatást bir előállítani. Ugyanezen év aug. a természettudósok vándorgyülésén, Corkban egy On the Calorific Effects of Magneto-Electricity and on the Mechanical Value of Heat c. dolgozatot olvasott föl, melyben utóbb említett törvényét bizonyította. 1843 jul. értekezést irt J., melyben következő fölfedezését beszélte meg: hogy egy angol font vizet egy Fahrenheit-féle fokkal melegítsünk föl, ahhoz 838 láb-fontnyi munkára van szükségünk. A Tudósnak nemsokára tett fölfedezése szerint egy font viznek egy fokkal való fölmelegítésére annyi munka szükséges, amennyi 770 fontnyi terhet egy lábnyi magasságra képes fölemelni. J. mondotta ki azon nevezetes törvényt, melyet egy évvel előtte Mayer J. R., heilbronni orvos állított fel s mely ekkénk hangzik: a hő nem más, mint átalakult mekanikai munka. Említendő még, hogy J. az anyag szerkezetével és a hang levegőben való terjedésével is foglalkozott. A tudóst a Royal Society és más tudományos társulatok tagjokká választották és hazája sok kitüntetéssel halmozta el. V. ö. Scientific papers of James Prescott J. (London 1884. I. köt.).
l. Joule.
(ejtsd: zsur) a. m. nap. J. fix, előre kitüzött nap, társadalmi szokás, mely abban áll, hogy egyszer s mindenkorra a hét valamelyik napját kitüzik, melyen külön meghivás nélkül vendégeket szivesen látnak. - J. de vernissage (ném. Firnisstag), a képkiállítások ünnepélyes megnyitását megelőző nap, a kiállításnak mintegy főpróbája, midőn a képeket csak a művészek és a kritikusok tekinthetik meg.