a görög mitologiában az alkalom istene és a döntő pillanat géniusza. A képzőművészetben Lysippos óta, kinek műve a szikioni templom előcsarnokában állott, mint szakálltalan ifjut ábrázolták, lábain Hermes szárnyas saruival, kezében méreggel, melynek egyik serpenyőjét megbillenti. Későbbi reliefeken (kivált a torcellóin Velence közelében) lábai szárnyas kereken pihennek, egy ifju hajába ragad (üstökön csípi az alakalmat), mig az öreg, ki elszalasztotta, üres kézzel szomoruan néz utána, háta mögött pedig a késő bánat (metanoia) jelenik meg. V. ö. Curtius, Archaeol. Zeitung (1875, 1-8).
(Kairwan), helyesebben Keruan, város Tuniszban, 58 km.-nyire Szusszától, vasút mellett, puszta, részben sós mocsarakkal borított vidéken, mintegy 20,000 lak., akiknek fele 7 külvárosában lakik, 3125 m. hosszu és 10 m. magas körfalakkal, szőnyegszövéssel, nyereg és rézeszközök készítésével. K.-t, a még most is a szentség hirében álló várost, 670. Okbaben-Naszi alapította; sokáig egy nagy tartománynak volt fővárosa. Egyházi épületei maig is számosak; nagy hire van az egész mohammedánus világban a 827-ből való főmecsetjének, amely 140 m2 területet foglal el: erős falakkal van körülvéve, magas, négyszögletü tornyát messziről láthatni; belsejét a római korból való 180, összesen pedig mintegy 400 oszlop ékesíti. 1881 óta francia őrség van a városban.
1. Frigyes, osztrák népszinműiró, szül. Biberachban 1814 ápr. 3., megh. Bécsben 1874 nov. 6. Alig hogy iskoláit elvégezte és kis tisztviselői álláshoz jutott, a szimnűiráshoz fogott, mely terén az 1840-60-as években O. F. Berg mellett elsőrangu helyet vívott ki. Több mint 100 darabot irt, többnyire 3-felvonásos életképet és vigjátékot, melyek közül a Mönchz und Soldat, Stadt und Land, Doctor u. Friseur, Jagd-Abenteuer és másokat magyar fordításban is elégszer előadták. 1840. a (régi) Concordia c. irod. társulatot alapította. Életrajzát maga irta meg: Unter fünfzehn Theaterdirectoren (Bécs 1865).
2. K. János Vilmos, hollandi rézmetsző, szül. Amsterdamban 1813., Taurel tanítványa, 1859-1883. az amsterdami kir. akadémia igazgatója volt, 1874. az amsterdami országos muzeum igazgatója lett. Legkitünőbb metszetei: De Ruyter tengernagy halála Pienemantól; Lövészek lakomája Van der Helsttől; Éjjeli őrjárat, Six polgármester képe, a Staalmeesters Rembrandttól; több kép Doutól, Mettutól, Terborchtól stb.
XII. századi német költeménye, l. Császárok krónikája.
l. Ebersdorf.
Jozefa, szinésznő, szül. Kassán 1827., megh. 1873 jul. 10. Egy kassai orvos leánya; a szinpadi pályára lépett s a nemzeti szinháznak az ötvenes években első drámai énekesnője volt. a legszebb szinpadi alakokhoz tartozott. Fia, Ernst Henrik, külföldön mint énekes sikereket aratott.
Móric (Blagatinscheg), osztrák politikus, szül. Pettauban (Stiria) 1811 jan. 11-én, megh. Birkfeldben 1885 febr. 14. Grazban jogot végzett és azután 1848-ig birtokán élt. 1848. a stiriai tartománygyülésbe választották, ahol azonban nem játszott nagyobb szerepet. A reakció napjaiban visszavonulan élt stiriai birtokán és csak olykor-olykor kockáztatott liberális szellemben egy-egy vezércikket a grazi lapokban. 1861. lépett azután előtérbe, amidőn mint Graz város képviselője és mint a német autonomisták vezére a bécsi birodalmi gyülésben előkelő állást vivott ki. A Telegraph c. lapban már a 60-as évek eleje óta küzdött a Schmerling-féle merev centralizmus ellen, 1865. pedig a bécsi körök nagy meglepetésére, mint első a dualizmus és a Magyarországgal való kibékülés szükségességét hangsúlyozta a birodalmi gyülésen. Midőn a Belcredi-kormány 1865. az alkotmányt felfüggesztette, K. a stiriai tartománygyülésnek általa fogalmazott feliratában bátran pálcát tört e törvénytelenség fölött. 1867. a birodalmi gyülés abba a bizottságba választotta, amely a hazánkkal való kiegyezést, nevezetesen az állmi adósság megosztását szabályozta; mint e bizottság elnöke nagy érdemeket szerzett a kiegyezés létrejötte körül. Az általános tisztelet, mely e rendkivül szerény és teljesen önzetlen férfiut környékezte, arra birta 1867 végén a birodalmi gyülést, hogy K.-et első elnökének megválassza, mig az első delegációban mint alelnök szerepelt. 1869-70-ig újra elfoglalta az elnöki széket; 1870. pedig Stiriának tartományi főnöke lett. 1872. az urak házába nevezték ki élethossziglani tagnak. 1884. gyengélkedése miatt a nyilvános életről birtokára vonult vissza. Az osztrák liberális párt egyik oszlopát veszítette benne; miniszteri tárcával többször megkinálták, de K., ismervén pesszimista sejtelmektől és hazafias aggodalmaktól gyötört lelki gyöngéit, a tárcát mindannyiszor visszautasította.
V. ö. Krones, M. von K. (1887).
az ugyanily nevü járás székhelye a bajor Pfalzban, 50 km.-nyire Speyertől, a Lauter és vasút mellett, (1890) 37,047 lak., virágzó iparral, különösen kammgarn-, pamutfonással (több mint 3000 munkás), 2 varrógépgyárral, vasöntéssel, gépgyártással stb. A számos gyár a különben régies külsejü városnak egész modern képet nyujt. Barbarossa Frigyesnek 1152. itt palotája volt. A 30 éves háboruban a spanyolok, 1688. XIV. Lajos foglalta el. 1793 november 28-30. a braunschweigi herceg, 1794 május 23 Möllendorf porosz generális és 1794 szeptember 20. Hohenlohe-Ingelfingen itt visszaűzték a támadó franciákat. 1849. a pfalzi fölkelés tartama alatt az ideiglenes kormánynak volt székhelye. V. ö. Jost, Gesch. d Stadt K. (1886); Immetsberger A., Wandkarte vom Amtsbezirk K. (2. kiad. 1893).
elszigetelt, magánosan álló, 110 km2 területet borító hegycsoport ÉNy-ra Freiburgtól, a Rajna jobb partja közelében. Ezen a legenda szerint Habsburgi Rudolf törvényt ült, állítólag ezért nevezik a hegységet K.-nak.
város Düsseldorf (ettől 10 km.-nyire) porosz kerületben, a Rajna jobb partján, (1890) 2379 lak., selyemszövéssel, kémiai festékgyárral, papir- és cserépedény-készítéssel. Evangelikus betegápolónők (diakonisták) képzőintézetével, amelyet Fliedner (l. o.) alapított; fiókjainak száma több mint 200 K. igen régi város; már Heristalli Pipin idejében a Rajna szigetén egy kolostor állott és Barbarossa Frigyes idejében császári palota volt benne. V. ö. Disselhoff., Das Diakonisten-Mutterhaus zu K. (1892); Csiky Lajos, Fliedner Tivadar élete és működése (Prot. Szemle 1894, 7-8. füzet).