l. Földpát.
(ásv.), l. Fillipszit.
savanyu szénsavas kálium KHCO3. Igen koncentrált káliumkarbonátoldatba széndioxidgázt vezetve, K. képződik, mely folyadékból lassacskán kristályokban kiválik. Tisztán előállítva szintelen kristályokból áll; a levegőn alig változik. Kémhatása alig lúgos, vizben jóval kevésbbé oldódik, mint a szabályos káliumkarbonát. A vizes oldata a forraláskor széndioxid és vizgőz távozik és igen tiszta káliumkarbonát marad vissza, ezért e sóból tiszta káliumkarbonátot készítenek. A kémikusok Than tanár ajánlatára a normál sósav készítésekor alapanyagul használják (Math. és term. tud. Ért. 6. kötet, 119. l.). Matolcsy ajánlatára e só oldatát savmérő folyadékul alkalmazzák. (M. chem. foly. I. 29. l.)
savanyu kénsavas kálium, KHSO4. Káliumszulfátot kénsavval hevítve e só keletkezik. Erősen savanyu kémhatásu; higabb vizes oldatában elbomlik és ez oldatból szabályos káliumszulfát kristályosodik ki. Erős izzításkor káliumpiroszulfáttá alakul.
káliumszulfhidrát KSH. Káliumhidroxid oldatát kénhidrogéngázzal telítve K. képződik. Ez oldat a levegőüres térben való besűrítéskor a K. kikristályosodik. Vizmentes állapotban ugy képződik, ha izzó káliumkarbonátra kénhidrogéngázt vezetünk. Oldata erősen lúgos. A ként kénhidrogén fejlődése közben feloldja. Oldata a levegőn poliszulfidek képződése folytán megsárgul.
savanyu kénessavas kálium, KHSO3. Káliumkarbonát oldatot kéndioxiddal telítve, e só oldatát kapjuk; borszesz hozzáelegyítésekor a K. tűalaku kristályokban kiválik.
l. Borkő.
káliumoxidhidrát, maró káli KOH. E vegyületet ugy látszik tisztátalan állapotban már Geber ismerte a VIII. sz.-ban; soká elemnek tartották, mig Davy 1807. elektrolizissel elbontotta. Képződik olyankor, ha a kálium a vizre hat. E felette költséges előállítási módját természetesen nem használják; gyárilag káliumkarbonátból v. káliumnitrátból készül. A káliumkarbonátból való előállítása ugy történik, hogy e sót vizben oldják és forralás közben ez oldathoz oltott meszet elegyítenek. Ilyenkor a kalciumhidroxid a káliumkarbonátot K.-dá alakítja, mely oldva marad. K2CO3 + Ca(OH)2 = 2 KOH + CaCO3. Hogy e kémiai átalakulás megtörtént-e, arról ugy győződnek meg, hogy a folyadék próbáját leszűrve, ahhoz sósavat elegyítenek. Ha ilyenkor pezsgés nem észlelhető, az jele annak, hogy az összes káliumkarbonát K.-dá alakult. A fölös kalciumhidroxid és a képződött kalciumkarbonát leülepítése után a megtisztult folyadékot lefejtik. E maró folyadék a K. vizes oldata; közönségesen kálilúgnak nevezik. A lúgot eleintén vas üstben besűrítik. Ha már nagyon tömény, a vasat megtámadja, ezért a vége fel a besűrítést ezüst üstben folytatják és abban addig hevítik, mig vizgőz többé nem távozik. A tüzes folyós K. a kihüléskor kristályos tömeggé mered meg. Gyakran rudacskákba is öntik. A K. ez előállítási módjánál arra kell ügyelni, hogy a káliumkarbonát-oldat ne legyen tul tömény, továbbá, hogy a lúg ugy ülepedése, mint besűrítésekor a levegővel ne igen érintkezzék, mert különben sok káliumkarbonáttal szennyezett készítményt kapunk, mivel a K. a levegőből mohón szí széndioxidot. Ugy is készül, hogy salétrom, vagyis káliummnitrát és rézforgács elegyét izzítják, ilyenkor nitrogéngáz távozik el és káliumoxid, meg rézoxid keveréke marad hátra. E maradékra vizet öntve, a káliumoxid K.-dá alakulva feloldódik. Az oldatból a megemlített módon kapják a szilárt K.-dot. A nyers, technikai célokra való K.-dot ugy is gyártják, hogy a Leblanc-féle eljárásnak megfelelően a káliumszulfátot mészkő- és szénnel hevítik, de a szén mennyiségét nem ugy veszik, mint a káliumkarbonát gyártásakor, hanem jóval többet, hogy igy a kalciumoxid, illetőleg a káliumhidroxid képződését elősegítsék. Különösen régebben fahamuból is gyártották, ugy hogy a hamut oltott mésszel elegyítették és e tömegből vizzel a képződő K.-dot kioldották.
A tiszta vizmentes K. fehér kristályos test. A vörös izzáson szintelenn olajszerü folyadékká olvad. Fs. 2,1 körül. Csak igen jól zárt edényben tartható el, mert a levegőből mohón vizet és széndioxidot szíva szétfolyik. Vizben és borszeszben igen könnyen oldódik. A K. vizes oldata az u. n. kálilúg fs.-a annál nagyobb, minél több K.-dot tartalmaz feloldva; a következő táblázatban a különböző anyagtartalmu lúg fajsúlyát találjuk:
|
% KOH |
Fajsúly |
% KOH |
Fajsúly |
|
1 |
1ˇ009 |
30 |
1ˇ288 |
|
5 |
1ˇ041 |
40 |
1ˇ411 |
|
10 |
1ˇ083 |
50 |
1ˇ539 |
|
20 |
1ˇ177 |
felklórsavas kálium, KClO4. A káliumklorátot addig hevítve, mig 8-9% oxigént veszített, K. és káliumklorid elegyévé alakul. Mivel a K. vizben meglehetősen nehezen, a káliumklorid pedig könnyen oldódik, e két só egymástól kristályosítással elkülöníthető. Szintelen rombos kristályokból áll. Fs. 2,54. Hideg vizben kevéssé, forróban könnyen oldódik. Éghető anyagokkal, a káliumkloráthoz hasonlóan, robbanó keverékeket ad. Azonban e keverékek kevésbbé veszedelmesek, mint a káliumkloráttal készültek. Alkalmazzák a pirotechnikában.
felmangánsavas kálium, KMnO4 vagy K2Mn2O8. A káliummanganát sötétzöld oldatába széndioxidgázt vezetve barna csapadék (mangánhiperoxidhidrát) képződése közben K.-tá alakul. A sötét ibolyavörös szinü oldatot a csapadék leülepedése után erősen besűrítve a kihüléskor a K. kikristályosodik. A K. fémfényü, csaknem fekete kristályokból áll; a kristályok rombos prizmák. A káliumhiperkloráttal izomorf. Vizben elég könnyen (16 sr.) oldódik. Még igen hig oldat is szép ibolyavörös szinü. Erélyes oxidáló szer. Igy p. kénsavval megsavanyított vasgálic-oldathoz K.-oldatot hozzácseppentését folytatva, amikor az összes ferrovas ferrivassá alakult, a K.-oldat következő cseppje a folyadékot rózsaszínüre festi. E reakción alapul a ferrovasnak térfogatos analitikai meghatározása ösmert erősségü K.-oldattal. A szénvegyületeket is erélyesen oxidáljja, miért is hatalmas antiszeptikum és dezinficiens.