l. Kálium oxidjai.
alklórossavas kálium, KOCl. E só csak oldatban ösmeretes. Oldata ugy készülhet, hogy alklórossav vizes oldatát káliumhidroxid-oldattal telítjük. Hígabb hideg káliumhidroxid-oldatba klórgázt vezetve, K. és káliumklorid keletkezik. A klórmész oldatához káliumkarbonát-oldatot elegyítve, a leváló csapadékról leöntött folyadék szintén K.-ot és káliumkloridot tartalmaz. Ez oldatokat erős halványító hatásuknál fogva használják (Eau de Javelle).
jódsavas kálium, KJO3. Tömény forró káliumhidroxid-oldatban jódot oldva fel. K. és káliumjodid képződnek; a kihüléskor a vizben elég nehezen oldódó K. kikristályosodik. Átkristályosítással megtisztítható. Célszerüen ugy készül, hogy káliumjodidot vizben oldunk, s az oldatba klórgázt vezetünk. Ilyenkor eleintén jód válik ki, mely a klór folytatólagos bevezetése után jódsavvá alakul. A folyadékot káliumkarbonáttal telítve, oly oldatot kapunk, mely K.-ot és káliumkloridot tartalmaz. A folyadékból a besűrítés után elsőnek a K. kristályosodik ki, melyet említett módon megtisztíthatunk. Szintelen, a szabályos rendszerbe tartozó kristályokból áll. Hideg vizben elég nehezen, forróban könnyen oldódik. A hevítéskor oxigén fejlődése közben elbomlik. Vizes oldatához káliumjodidot és savat elegyítve, jód válik ki. A jódsavval jól jellemzett vegyületeket képez, melyek közül a káliumbijodát KJO3.HJO3 (l. o.) a térfogatos analizis szempontjából fontos.
jódkálium, KJ. E fontos (gyógyszer) előállítása többféle módon történik. Gyárilag rendesen a következőképen készül: Tiszta karbonátmentes káliumhidroxid-oldatban annyi jódot oldanak fel, mig a folyadék a jód feleslegétől sárga. Ilyenkor K. és jódsavas kálium képződik. Az e sókat tartalmazó oldatot beszárítják, és a maradékot szénporral bensőleg összeelegyítik; az elegyet izzítják. Ilyenkor a szén redukáló hatásánál fogva a jódsavas káliumot is K.-dá alakítja. Az izzitott tömeget vizzel kivonva, a K. feloldódik; az oldat erős besűrítése után a K. lassacskán kikristályosodik. Másik használtabb előállítási módja: Vasport vizzel leöntenek és a folyadékba elegyítés közben jódot hintenek. Ez esetben a vas a jóddal közvetlen egyesül és vizben könnyen oldható ferrojodid képződik. Az oldatot leszűrik, majd még jódot oldanak fel benne, azután forró káliumkarbonát-oldatba öntik. Ilyenkor fekete csapadék alakjában ferro-ferrioxid válik le, az oldatban pedig K. marad. A leszűrt oldatból kikristályosítják. Még másik célszerü előállítási módját is megemlítjük. Vörös foszfort leöntenek vizzel és keverés közben jódot hintenek hozzá. Igen heves hatás kövekezik be és foszforsav meg jódhidrogénsav keletkezik. A fölöslegben alakalmazott foszforról a nagyon savanyu oldatot leszűrik, azután kalciumhidroxiddal telítik. Az ilyenkor leváló csapadék kalciumfoszfátból áll, mig a vizben igen könnyen oldható kalciumjodid oldva marad. A csapadékról leszűrt folyadékot forró káliumkarbonát-oldattal elegyítik, amikor csapadék alakjában kalciumkarbonát leválik, mig a folyadék K.-ot tartalmaz, melyet belőle említett módon állítanak elő. Némely gyárban kalciumjodid elbontására, káliumkarbonát helyett, káliumszulfátot használnak. Az igy előállított K. azonban szulfáttal szennyeződött szokott lenni. Szintelen kocka-alaku kristályokból áll. Erős hevítéskor megolvad, sőt el is párolog. Vizben igen könnyen oldódik; oldata kesernyés sósizü. Borszeszben is oldható. Gyógyszerül és fotográfiai célokra használják. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos; különösen jodát, cianid és karbonáttal ne legyen szennyezve. - K. orvosi szempontból, l. Jódkészítmények.
szénsavas kálium, K2CO3. A szárazföldi növények hamujábn s némely ásványvizben előfordul. A tiszta K. különféleképen készülhet: 1. Káliumhidrokarbonátból. A nyers K. töményebb vizes oldatába széndioxidgázt vezetnek, amidőn káliumhidrokarbonát kristályosodik ki, mig az idegen sók az oldatban maradnak. A kiválott K.-ot összegyüjtés és megszárítás után kiizzítják, amidőn a K.-tá alakul. 2. Borkőből. A borkövet izzítják, amidőn az elbomlik és K.-tartalmu szenet hagy vissza, ezt vizzel kilúgozzák, azután az oldatot besűrítik s a maradékot újból kiizzítják, amidőn tiszta K. marad vissza. Borkőből ugy is gyártják, hogy ezt előbb felényi súlyu káliumnitráttal elegyítik s az elegyet meggyujtják. A maradékot azután vizzel kilúgozzák s ugy járnak el mint előbb említettük. Az igy előállított K.-ban könnyen ciánkálium maradhat, továbbá káliumnitrát v. nitrittel lehet szennyezve. 3.Savanyu sóskasavas káliumból, ezt erősen izzítva. Az árubeli nyers féleségeket, amelyek kloridot, szulfátot, nátriumsókat tartalmaznak, rendesen hamuzsirnak (l. o.) nevezik. A tiszta K. hófehér szemcsés por; fs. 2,26. Vizben igen könnyen oldódik; borszeszben oldhatatlan. A levegőn megnedvesedve szétfolyik. Oldata maró, lúgos. A tiszta K.-ot kálium, káliumhidroxid és káliumsók előállítására, gyógyszerül és kémlőszerül; a nyers sót üveg, vérlúgsó, kálivizüveg stb. gyártására használják.
a. m. káliumszulfid.
klórsavas kálium, KClO3. Berthollet fedezte fel és vizsgálta meg közelebbről a K.-ot. Tömény, forró káliumhidroxid-oldatba klórgázt vezetve, K. és káliumklorid keletkezik:
6 KHO + 3 Cl2 = 5 KCl + KClO3 + 3 H2O.
A folyadék lehülésekor a vizben nehezen oldható K. kikristályosodik. A gyári előállítása lényegében ugy történik, hogy forró mésztejbe klórgázt vezetnek, amikor is kalciumklorát és kalciumklorid képződik. A megfelelő töménységü oldatban azután káliumkloridot oldanak fel; a folyadék kihülésekor a K. kikristályosodik. Forró vizből való átkristályosítás útján megtisztítható. Szintelen, az egyhajlásu rendszerbe tartozó kristályokból áll. Fs. 2,35. Hideg vizben elég nehezen, forró vizben könnyen oldódik. Meglehetős mérges. Erős oxidáló szer. A K.-ot éghető testekkel összekeverve, könnyen robbanó keverékeket kapunk. Igy különösen kénnel és antimontriszulfiddal való keveréke dörzsölésre v. ütésre meggyuladva elrobban. Használják a pirotechnikában; a szines lánggal égő görögtüzek elegyrésze. Puskapor-gyártásra is megkisérlették, a svéd és a vörösfejü gyufák gyártására használják. Gyógyszerül (szájviz, torokviz) gyakran rendelik.
klórkálium; KCl. A természetben előfordul; a szilvit ásvány lényegében K.-ból áll; a karnallit, KCl. MgCl2.6H2O. A tengervizben és számos sósvizben, továbbá a növények hamujában és az állati szervezetben is előfordul. Egészen tisztán sósavból káliumkarbonáttal való telítéssel készülhet. A gyakorlati célokra való K. a stassfurti sótelep sóiból készül. Alkalmas módon a tengervizből is nyerik. Szintelen, kocka-alaku kristályokból áll; íze sós, erős hevítésre megolvad és el is illan. Vizben könnyen oldható. Száz sr. viz 10 C°-on 32,0, 100°-on 56,6 sr. K.-ot old. Régebben gyógyszerül is használták; jelenleg fontos ipari alkalmazása. Más káliumsókat gyártanak belőle, továbbá műtrágya-gyártáshoz is felhasználják.
krómsavas kálium, K2CrO4. Pirokrómsavas kálium-oldatához káliumkarbonátoldatot elegyítve és az oldatot besűrítve, a K. ki-kristályosodik. Citromságra kristályokból áll, körülbelül 2 sr. vizben oldódik. Vizes oldata lúgos és nagyon sárga. A káliumszulfáttal izomorf. A kémikus mint kémlőszert (ezüst, ólom) használja.
mangánsavas kálium, K2MnO4. Káliumhidroxid, barnakő és káliumklorát benső elegyét összeolvasztva, feketezöld tömeget kapunk, mely K.-ban bővelkedik. Ez olvasztékot vizzel kivonva, sötétszinü oldatot kapunk, amelyet levegőüres térben erősen besűrítve, a K. kristályokban kiválik. Feketés-zöld kristályokból áll; a káliumszulfáttal izomorf. Vizben szép zöld szinnel oldódik; ez oldat a levegőn ennek szénsava hatására káliumhipermanganát képződése folytán ibolyaszinüvé válik (Chameleon minerale).