a káliumnak több szulfidját ismerjük, ezek: a káliummonoszulfid K2S; továbbá a következő poliszulfidok: a káliumdiszulfid K2S2, a káliumtriszulfid K2S3, a káliumtetraszulfid K2S4, a káliumpentaszulfid K2S5. A káliummonoszulfid akkor képződik, ha káliumszulfátot hidrogénnel v. szénnel redukálunk az izzás hőmérsékén. Oldatban ugy kapjuk, ha káliumhidroxid oldatot kénhidrogénnel telítünk és a káliumhidroszulfid-tartalmu oldathoz még ugyanannyi káliumhidroxid-oldatot elegyítünk. A levegőüres térben való besűrítéskor ez oldatából 5 molekula vizzel kristályosodik. Ha poliszulfidmentes, szintelen; erősen maró lúgos kémhatásu. ez oldata könnyen ként old fel, amidőn a magasabb rendü szulfidek, az u. n. poliszulfidek keletkeznek. A káliumdiszulfid akkor keletkezik, ha a káliumhidroszulfid borszeszes oldatát a levegőn állani hagyjuk addig, mig az felületén zavarosodni kezd. Az oldatot levegőüres térben beszárítva, szilárd állapotban megkapható. A káliumtriszulfid akkor képződik, ha széndiszulfid-főzt izzó káliummkarbonátra vezetünk. Káliumtetraszulfid káliumszulfátból képződik, ha azt izzítjuk és széndiszulfid-gőzt vezetünk reá. A káliumpentaszulfid ugy készülhet, hogy káliummonoszulfidot fölös kénnel hevítünk, amikor is a kén elillan és K2S5 visszamarad. A kálium poliszulfidjai sárga, illetőleg vöröses sárga v. barnás sárga szinüek. Sárga vagy vörös szinü vizes oldatuk könnyen bomló. Igy híg savat elegyítve hozzá, a káliumnak megfelelő sója keletkezik, kéhidrogéngáz fejlődik és kén finoman eloszlott állapotban csapadék alakjában leválik.
kénessavas kálium, K2SO3. Káliumkarbonátból készülhet, ugy hogy ennek oldatába annyi kéndioxidot vezetünk, mig a szénsavat éppen kiüztük. Ez oldatból a K., ha az oldatot kénsav mellé üvegbura alá állítjuk, lassacskán kikristályosodik. Szintelen kristályokból áll, melyek 2 molekula vizet tartalmaznak. Kémhatása lúgos, íze keserü.
szulfociánsavas kálium, szulfociánkálium KSCN v. KSCy. Ciánkáliumot kénnel összeolvasztva az K.-tá alakul. Rendesen sárga vérlúgsóból káliumkarbonát és kénnel való összeolvasztás útján készül; a tömeget borszesszel forralják, amely csak a képződött K.-ot oldja fel. A borszeszesz oldat besűrítése után kikristályosodik. szintelen tűalaku kristályokból áll. Vizben igen könnyen oldódik, borszeszben is. Vizben való oldásakor a hőmérsék nagyon alászáll, miért is hűrőszerül felhasználható. A ferrisók érzékeny kémlőszere; u. i. ferrisó-oldathoz K.-oldatot cseppentve, az vérpiros szinüvé válik. Oldatát híg kénsavval elegyítve, szénoxiszulfid-gáz fejlődik.
szabályos K. (Kalium tartaricum, Tartarus tartarisatus). C2H2(OH)2(COOK)2. Már a XVI. sz.-ban ösmerték; pontosabban Marggraf és Roulle 1770. vizsgálták meg. Előállítása káliumhidrotartrátból történik, melyet vizzel forralnak és annyi káliumkarbonátot elegyítenek hozzá, mig az oldat semleges kémhatásuvá válik. A folyadékot leszűrik, erősen besűrítik; a kihüléskor K. kikristályosodik. Szintelenn kristályokból áll, vizben igen könnyen oldódik. Töményebb vizes oldatát ecetsavval megsavanyítva, összerázáskor káliumhidrotartrát válik ki. A K.-ot gyógyszerül használják, a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos.
l. Kálium oxidjai.
l. Timsó.
l. Vizüveg.
400 km. hosszu folyó Norrbotten svéd tartományban; a Paltas-jaur és Kalasjärvi tavakból folyik ki; fölveszi a Koitom-elfet, a Tornea-elf egy ágát, az Angesat, egy hosszukás tóvá alakul és a Botteni-öbölbe torkoll. Vizkörnyéke 20,290 km2.
v. utraquisták, mérsékelt husziták (l. o.). Igy nevezték továbbá Calixtus (l. o.) György követőit is.
v. kalauz, az Arpádok alatt részint mint üzérkedő, részint mint szőllőtermeléssel foglalkozó, részint pedig mint a király zászlaja alatt katonáskodó s még a XII. sz. második felében is a kozárokhoz hasonlóan zsidó vallást követő népelem, melynek nyomát rendesen a kun-kabarokra emlékeztető hagyományokkal kapcsolatban találjuk.