l. Kham.
a Volga legnagyobb, 1280 km. hosszu mellékfolyója Vjatka, Perm, Ufa és Kazán orosz kormányzóságokban. Az Uvalli dombokban, mocsárok közt Glazov járásban ered; ÉÉNy-nak, ÉK-nek, DK-nek, D-nek folyik és Kazan alatt mintegy 90 km.-nyire torkollik. Vizkörnyéke 524,757 km2. Számos mellékfolyója közül a nagyobbak: a Visera, Inva, Obva, Csusszovaja, Tulva, Szitva, Bjelaja és Vjatka. A K. fontos közlekedő út, s egész a Viserea torkolatáig, tehát körülbelől 1280 km.-re hajózható csatornák által a Dvinával és Pecsorával van összekötve, mert nincsenek sellői és ezért a kis hajók Kai városig mehetnek föl rajta. 500,000 t. áru fordul meg rajta évenként; Szolikamszk, Dediukhin, Perm, Okhanszk, Ossza, Szarapul, Cseganda, Jelabuga, Csisztopol és Laisev kikötőhelyek épültek a partjain. Halait jobbaknak tartják mint a volgaiakat.
(állat), l. Bulealis.
(szanszkr.) a. m. kivánság, vágy; a szerelem istenne az indeknél. Krisna és Rukmini fia. Mint Amor, nyillal sebzi meg a szerelmesek szivét. Papagály a paripája, íjjának idegét egymás mellé sorakozott méhek, nyílvesszőit öt különböző növény virágai teszik. Neje Ráti (gyönyör). Benső barátja Vaszanta, azaz a tavasz. Fia Aniruddha. A szerelem nemesebb érzelmeit személyesíti, ellentétben az egészen anyagias Siva isten tisztelőinek, mely kicsapongásra csábító illetlenségeivel az ind vallás egyik szennyfoltja.
város Nippon japán szigeten Szagami tartomány Kanagava kenjében, 17 km.-nyire Jokohamától, a Szagamii-öböl mellett, 6000 lak. A XII. sz. végén Joritomo sogunnak volt székhelye. Egykor nagyságáról számos rom, továbbá a Haciman-templom és közelében a Daibuc tesz tanubizonyságot. Ez utóbbi 13 m. magas, Buddhát ábrázoló, bronzból készült szobor, amelynek belseje kápolnául szolgál.
(növ.), l. Rottlera.
(Congregatio camaldulensis). Alapítójuk a Honesti hercegi családból származó szt. Romuald, aki husz éves korában elhagyván az atyai házat, a szt. Benedekrendiek monte-cassinoi kolostorába vonult. A magány, a szigoru remete-élet után való vágy azonban nem hagyta nyugodni, mig hosszabb hányattatás után Camaldoliban (l. o.), toscanai területen le nem telepedett. Ettől a helytől nyerte az egész rend elnevezését. Csakhamar sokan gyűltek össze e helyen. Életmódjuk a lehető legszigorubb volt. Külön-külön cellákban laktak, ahonnan csupán a közös imádság elvégzésére gyültek össze. A hús és bor élvezésétől tartózkodtak. Ruhájuk fehér szövetből való volt. Szt. Romuald szintén több ilyen remeteséget alapított; meghalt 1027 jun. 19. A rend csakhamar elterjedt, és midőn II. Sándor pápa megerősítette azt, bullájában már is kilenc kolostort említ fel. A camaldulensi kongregációk közül különösen nevezetességre vergődtek a murano szt. mihályi (1212), a Montis coronae congregatio (Justiniani) és a torinói kongregáció. Különben pedig a rend elterjedt Olaszország határain tul is, különösen Francia-, Lengyel- és Németországban és Ausztriában. Hazánkban is volt három kolostoruk, egy a landzséri vár alatt (alapította Esterházy Pál), egy Nyitra mellett a Zoboron (alapította Jáklin Balázs nyitrai püspök) és végre egy a lechnitzi völgyben (alapította Mattyasovszky László). II. József császár azonban eltörölte 1782-ben mind e szerzeteket és jelenleg hazánkban egy sincs már, ellenben a krakói püspökségben Bielanyban még fennáll az ott alapított kongregáció. Több kitünő férfiu vált ki soraikból, köztük XVI. Gergely pápa. Kivüle még nevezetességre tett szert querfurti Bruno, aki apostoli működésében hazánkban is megfordult, felkereste szent Adalbert tisztelőit. Vértanui halált szenvedett Poroszországban. Irodalommal foglalkoztak Justiniani (megh. 1528.) és Collina Bonifác, aki Corneille és Racine fordításával szerzett érdemeket. Női szerzetek is keletkeztek, amelyek a kamaldoli apácák nevét viselték. Az első ilynemü zárdát szent Rezső alapította 1086. St. Pietro di Lucóban. Bár e kolostorok száma 20-ra emelkedett fel, mégis lassan-lassan kihaltak és utoljára kolostoruk már csak Rómában volt.
v. Falasa, néptörzs, l. Falasa.
v. kamra, kisebb-nagyobb, födött és elzárható, de nem fűthető helyiség, mely lakásul csak kivételesen (cselédség részére háló-K.), inkább bizonyos tárgyaknak raktározására szolgál, mint p. élés-K., fás-K., szerszám-K. stb. Céljához képest szabják meg nagyságát és belső berendezését; mig p. a fás-K. egyszerü deszkákból összerótt helyiség is lehet, addig gazdagabban fölszerelt istállók szerszám-K.-ja keményfa-padozattal, magas lamberiával (hogy a szerszámok könnyen ne rozsdásodjanak) bir, sőt néha fűthető is.
K., a közjogban többféle értelemben használtatik; néha az országgyülés megjelölésére általában, mint törvényhozó K., különösen, ha ez egy testületben működik. Máshol meg az országgyülés mind a két elemének megjelölésére, igy Franciaországban az 1814-iki restauráció után: pairek K.-ja, képviselői k.; valamint a köznyelv is gyakran használjja ebben az értelemben. De a mai alkotmányokban legszokásosabb a nép szabad választásából alakuló országos képviselők testületére alkalmazni, igy a mai francia, olasz, portugál, spanyol, román stb. alkotmányokban. Nálunk (és Angliában) ide vonatkozólag a legális műszó: ház. Az irodalom pedig azt a rendszert, amelyben az országgyülés egy, avagy két külön testületen működik, egy v. két K. rendszerének nevezi. Továbbá a K. jelenti még az állam (fejedelem) vagyonának, pénzügyeinek igazgatásával megbizott hivatalt, hatóságot, tehát a kincstárt és hivatalait. Innen néha a pénzügyi tudommányokat K.-i tudományoknak, kameraliáknak is nevezik. Nálunk 1848 előtt az állami pénzügyek kezelésével megbizott kormányszék, a magyar királyi udvari K. volt, melyet I. Ferdinánd állított föl. Hatásköre, a hadi adót nem számítva, az összes közjövedelmek igazgatására kiterjedt; igy a korona-, kincstári jószágokra, só- és bányaügyekre, harmincadokra, posta-regálékra, valamint a szabad királyi városok gazdasági életének felügyeletére. Alája voltak rendelve: a selmeci főkamaragrófi hivatal a besztercebányai K.-val és a körmöci, szomolnoki, nagybányai bányahivatalokkal; továbbá a bánsági bányaigazgatóságok; a kassai, temesi, szepesi, zágrábi, máramarosi és zombori K.-i adminisztrációk, a harmincad- és sóhivatalok. Keletkezésekor a bécsi udvari K.-val szemben alárendelt helyzetbe jutott, de országgyüléseink függetlenítését sürgetik és annak biztosítására számos törvényt alkotnak. A K. élén egy világi rendü elnök (camerae praeses) és egy alelnök állott, akik a K.-i tanácsokkal, kettő a főúri rendből, 10-11 a köznemesi rendből kinevezve, vezették a kormányszékügyeit.
K., az elülről töltendő lövő fegyvereknél a cső üregének leghátsóbb, a lőpor befogadására szolgáló, a csőüreg többi részeinél kisebb átmérőjü része.
(bány.), a sóbányamívelés egyik neme, mely szerint a sótartalmmu agyagból kilúgozzák a konyhasót. Az osztrák tartományokan alkalmazzák ezt a rendszert, mely valószinüleg ugy keletkezett a legrégibb időkben, hogy a sós agyagban gödröt mélyítettek, megtöltötték vizzel, és ha a viz annyi sót oldott fel, amennyire képes volt, kiemelték a sós lúgot, hogy a sót belőle kifőzzék. Mostanában a föld szine alatt 40-50 m.-nyire egymás alatt és 60-70 m.-nyire egymástól 40-50 m. terjedelmü kamarákat rendeznek be, melyeket tiszta vizzel töltenek meg a kamarák mennyezetéig; a tiszta viz főképen a kamarák mennyezetéből lúgozza ki a sót, s ennek következtében a kilúgozott agyag lehull a kamara talpára, s azt oly mértékben emeli föl, amennyire a viz a mennyezetet kirágta. A mennyezet rendesen 2-2,5 m. magasságban áll a talp felett, és azon igyekeznek, hogy e magasság mindég egyenlő maradjon. A sós vizet azután, ha telítve van, időszakonkint lebocsátják és tiszta vizzel pótolják; de vannak ugy berendezett áztató kamarák is, melyekből folytonosan folyik a telített sós viz, a tiszta viz folytonos befolyása mellett. Hazánkban csak Soóvárt főznek a sós lúgból konyhasót, de a sós viz működésére és telítésére semmi befolyást sem gyakorolnak, mert az aknában, melyből most a sós vizet szivattyuzzák, valaha kősót fejtettek és csak 1752 óta, mikor nagy mennyiségü viz tört be az aknában, de most már nem emelkedik 14-15 m.-nél magasabbra. Kihúznak az aknából évenként 226-230 ezer hl. sós vizet és főznek belőle 66-70 ezer q konyhasót.