az Árpád- és vegyeskorban a pénzverés, bányabér és kamarai nyereség beszedésére alkalmazott főtisztviselők. Más nevek alatt: bányagróf, királyi kamara grófja és mestere, kamarai nyereség grófja, pénzverési elnök. Ezek alá voltak rendelve a pénzverők, pénzcserélők, pénzváltók, adókivetők és behajtók, kik mindnyájan a kincstárnok v. főkamarás, később a kamara elnöke kormányzata alatt állottak. (V. ö. Rupp, Magyarország akkorig ismeretes pénzei. II. 159.) Székhelyeik voltak: Pozsony, Visegrád, Buda, Székesfehérvár, Esztergom, Pécs, Szerém, Nagybánya, Körmöc, Selmec, Gölnicbánya, Szomolnok, Kassa, Rozsnyó, Lőcse, Verőce, Szeged, Zágráb, Nagyszeben, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Segesvár, Nagy-Enyed, melyek mint pénzverő helyek oklevélileg igazolhatók. L. még Főkamaragróf.
l. Hangolás.
l. Adó (I. köt., 95. old.).
l. Államjavak.
l. Adó.
l. Kamara.
(camerae nuntius), Franciaországban - most már elenyészett - a hercegihez hasonló méltóság. L. Camera.
25 km. hosszu és 8 km. széles, gyér népességü kis sziget a Vörös-tengerben, a Raszel-Bajad arábiai fok közelében. DK-i partján levő jó kikötője miatt az angolok elfoglalták.
1. Almás-K., lásd Almás-K. - 2. Nagy-K., nagyközség Arad vármegye eleki j.-ban, (1891) 2025 magyar lak., gőzmalommal. - 3. Vajda-K., kisközség Kolozs vármegye moci j.-ban, (1891) 1028 magyar és oláh lak., gr. Bethlen-féle kastéllyal. - 4. Puszta-K., kisközség u. o., (1891) 968 oláh és magyar lak., a Kemény-család ősi kastélyával.
v. arannykulcsos, udvari méltóság; a rangot a király adományozza azon nemes származásuaknak, kik az ősi próbát leteszik, legalább 24 évesek s megfelelő vagyonnal rendelkeznek. A K. ünnepélyes esküt tesz, a cs. és kir. főkamarásnak van alárendelve; viszont mindazon előjogokat élvezi, melyek az udvarnál való megjelenhetéssel járnak; az 5. díjosztályba tartozik; háromféle egyenruhája van (dísz-, kis- és gyászegyenruha), de magyar díszruhában is végezheti szolgálatát; díszjelvénye: arany rojton függő arany kulcs, L. még Főkamarásmester.