nép, l. Altai.
az ugyanily nevü járás székhelye Bautzen szászországi kerületi kapitányságban, a Fekete-Elster és vasút mellett, (1890) 7749 lak., posztószövéssel, üveg- és agyagárugyártással; posztószövő iskolával; jelentékeny gránitbányával, szép gót templommal. Közelében van Marienborn-Schmeckwitz fürdőhely. K. Lessing szülővárosa, akinek emlékét a róla elnevezett kórház, egy nagy mellszobra (Knauertől Lipcsében) és szülőházán egy emléktábla hirdeti.
Károly, Budapest polgármestere, szül. Pesten 1829 május 14. Régi pesti patricius család sarja. Középiskoláit Pesten elvégezve, a jogi tanfolyamot hallgatta Egerben, majd Pesten. Egyetemi tanulmányait a szabadságharc szakította félbe. Beállott honvédnek s csakhamar hadnaggyá nevezték ki. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot; részt vet a szolnoki, hatvani, kápolnai, isaszeghi és cinkotai ütközetekben, Buda bevételénél s a peredi csatában. Klapka hősies magatartásáért főhadnaggyá léptette elő. A komáromi kapituláció után Pestre tért vissza s újra beiratkozott a jogra. Önmagát kellvén eltartania, Buda városához állott be napidíjasnak s 1857. tanácsi titkárrá nevezték ki. Buda város közgyülésén Széchenyi István gróf fölött mondott emlékbeszédének hatása alatt rövid idő mulva főjegyzővé, majd tanácsnokká választották meg. 1867. Pest város választotta meg tanácsnokává, a főváros egyesítése alkalmával Budapest első polgármesterévé választották meg. A közegészségügy, vizvezeték, csatornázás, köztisztaság rendezése, ipar és kereskedés fölvirágoztatása, az építkezési viszonyok korszerü rendezése, a közlekedés és forgalom kibővítése voltak a föladatok, melyeket a fiatal polgármester magának célul kitűzött és ezen kérdések fokozatos megoldásával évről-évre öregbítette polgártársainak beléje helyezett bizalmát. Ő alapította a «fővárosi egylet»-et, ahol a főváros fejlődése érdekében sok életrevaló eszmét pendítettek meg. Érdemei elösmeréséül 1873-ban a közvágóhíd létesítése alkalmával királyi tanácsossá nevezték ki; az 1876-iki árviz alkalmával tanusítot működéseért a III. oszt. vaskorona-rendet kapta; a szegedi árviz, a boszniai okkupáció alkalmából királyi elösmerésben részesült. 1893. miniszteri tanácsosi címett kapott. (V. ö. Vas. Ujs. 1873.; Magyarorsz. és a Nagyv. 1873).
(ang. Cameroons), német gyarmatbirtok Afrika Ny-i részében a Guineai-öböl, Biafra-öböl, az angol birtokok, amelyektől a Rio del Rey választja el, Bagirmi és Francia-Kongo közt, amely utóbbitól a Campo-folyó különíti el. K.-felé a Cád-tó D-i végéig nyulik. Területét 495,000 km2-re becsülik. Miként Ny.-Afrika egyéb részeiben, itt is egy parti lapály húzódik el a tenger mentén, amelyet a száraz belseje felé dombok szegélyeznek és ezek azután 7-8000 m. magas felföldddé szélesednek ki. A parti lapály ÉNy-i részében, majdnem a tengerből emelkedik ki a vulkáni eredetü K.-hegység (l. o.); a felföld pedig É-on az 1800-3000 m. magas adamauai hegyes vidékké alakul. A tenger felé siető folyók száma nagy; ilyenek a K. folyó, amely széles öbölben torkollik, Akwa-Townig nagy tengeri hajókkal is hajózható és a Mungot, Vurit és a Dibambát veszi föl; a Szanaga, K. e legnagyobb folyóvize, amelyet a parti lakók nagyobbáa Lomnak hivnak és amely a Mao Belével, a Mbammal erősbül; a Kvakva nevü ága a K. folyóval egyesül, és azután 2 ágban a Biafra-öbölbe torkollik; a Nyong és a Lokundse. Az éghajlat trópusi; az évi középhőmérsék az alacsony részeken 24,8°; az eső nagyon gyakori és bő. A növényzet igen változatos; a partokon mangrove-, pandanusz-, rotang- és egyéb pálmafélék, a dombos vidéken tul pedig olajpálmák alkotnak nagy erdőket, ezeket a felföldön sok helyen magas fűvel takart puszták (szavannasteppék) váltják föl. A legnagyobb mennyiségben termesztett növények: a kókuszpálma, különösen az alsó Vuri mentén, a banána, jamszgyökér, manihot, szezam, kukorica, földi mogyoró, némely vidéken cukornád és dohány. Az ültetvények közül még eddig legjobban sikerültek a kakao-ültetvények; hasonló ültetvények létesítése végett Victoriában kisérletekkel foglalkozó botanikai állomást szerveztek. Nagyobb vadakban K. meglehetősen szegény; csakis a felső Szanaga-menti pusztákon találhatni bivaly- és antilope-nyájakat, ellenben a folyóvizekben a krokodilus és a viziló gyakori. Háziállatok: a tyúk, kecske, sertés és a bakvirik földjén a szarvasmarha.
Lakossága a partvidéken a dualla nép (mintegy 20,000), mely a bántu törzshöz tartozik. A férfiak általában magas és szálas emberek. (Egy férfi szines képét l. az Afrika cikk mellékletén.) A szakállt, amely mindig gyéren nő, nagy dísznek tartják. Sötétbarna bőrszinüek, de van köztük világosabb is. Találhatók köztük tökéletes albinók is fehér arcbőrrel és világosszőke gyapjas hajjal. Majdnem egészen meztelenül járnak és csupán csak ágyékuk körül ordanak köteléket. Arcukat és mellüket tetoválják és a szempillák szőrét is ki szokták tépni. A mezei munkát a férfira nézve lealacsonyító dolognak tartják, miért is a mezei munkát az asszonyokra és a rabszolgákra bizzák. A feleséget készpénzen veszik és egy eladó leány 900-1200 koronát ér; gazdag szülőknek a leányáért még többet kell fizetni. Rabszolgáikat nigger-eknek hivják, amely név ő reájuk nézve a legnagyobb sértést jelentené. Szellemi képességeik vajmi csekélyek és a közéjök letelepedett angol hittérítők alig képesek valami eredményt felmutatni. Nyelvöket tanulmányozták ujabban Chrissteller Tiv. hittérítő, Die Dualla-Sprache (Basel 1892) és Seidel A., Leitfaden zur Erlernung der Dualla-Sprache (Berlin 1892). Említendők még a harcias, állattenyésztéssel foglalkozó bakviri-k (25,000), akik a K.-i hegység K-i és DK-i részén laknak; a bomboko-k (20,000) a Ny-i lejtőkön; a bakunda törzs, mely kereskedéssel foglalkozik s a K.-i hegység, a Meme és az Elefánt-tó között lakik; a békeszerető batom és mabum törzsek a felső Mungo és a Banjang erdő részében; a harcolni és rabolni szerető bali-k a Adamavától DNy-ra levő pusztaságon; a lázongó abo és vuri népek a K. folyó tájékán; a Dibamba mellett lakó lungahé-k; az alsó Szanaga melletti malimbá-k; a vad bakoko-k (mvelle) az alsó Szanaga és Nyong mentén. K. belsejében a különböző törzsek újabban heves harcot vívtak egymás ellen. A fehé bőrüek száma (1893) 203, akik közt 147 német és 26 angol.
A kereskedelem főtárgyai a kivitelben pálmaolaj, kaucsuk, elefántcsont és kakao, a bevitelben pedig pamutáruk, szeszes italok, puskapor, puskák, só, dohány és vasáruk. A beviteli értéke (1892) 4.470,822, a kivitelé 8.263,784 márka; a hajóforgalom tonnatartalma 47,999. A gyarmat élén áll egy császári kormányzó, aki mellé az ottani kereskedelmi házak képviselőiből 3 tagu tanács van rendelve. A rend fentartására szolgál egy körülbelül 100 főből álló rendőrcsapat. A benszülöttek oktatásával két német tanító foglalkozik, az egyik Bell, a másid Dido faluban. 1894-95-re a bevétel és kiadás egyaránt 610,00 márkára van preliminálva. A gyarmat jövedelmét a vámok teszik. A kormányzó székhelye K., a Vuri torkolatánál; a legfontosabb kereskedelmi ügynökségek: Bimbia, Kriegsschiffhafen, Victoria, Dibundsa, Bibundi a K.-hegység lábánál, továbbá Kribi, Nagy-Batanga, Campo a tengerparton. A hittérítő állomások a K. folyó mentén, Victoriában, Kribiben stb. vannak. 1884. K. egész területe önálló fejedelmek alatt állott. Ezen év julius havában a Woermann, Jantzen és Thormalen német cégek küldöttei azon fejedelmekkel szerződéseket kötöttek, akik a teljes felsőséget ama kereskedelmi cégekre ruházták, amelyek a szerzett jogaikat csakhamar a német birodalomnak engedték át és még ugyanazon év jul. 12. a Möve ágyunaszád beevezett a K. folyó torkolatába és Nachtigall afrikai utazó jul. 14-én ura, a német császár nevében a földet ünnepiesen birtokába vette. A benszülöttek lázadását a német hadi tengerészet katonái leverték és a kormányzói székhelyet megalapították. Az angol kormánnyal 1885 máj. 3. és jul. 27-én, 1886 aug. 2. és ápril 14-én, 1893 nov. 15. és Franiaországgal 1885 dec. 24. megkötött szerződések szabályozták mostani határait. A gyarmat benszülöttei mindazonáltal csak a tenger közelében fekvő részeken vetették magukat alá a német gyarmatkormánynak; a tengertől messzebb fekvő vidékek nagyobbára még most is teljes függetlenséget élveznek és miként ezelőtt, most is csaknem szakadatlanul háboruskodnak egymással. A németek először arra igyekeznek, hogy gyarmatuk természeti állapotával ismerkedjenek meg; e tekintetben sokat tettek Buchner, Zöller, Kund és Trappenbeck, dr. Zintgraf, Morgen hadnagy, Gravenreuth és Stetten hadnagy. 1893. végre megalakult a «Kameruner Hinterland-Gesellschaft» 200,000 márka részvénytőkével, hogy a gyarmatnak belebb fekvő részeit is megnyissa a kereskedelemnek.
(növ.), l. Mandubi-bab.
(Mongo-ma-Loba), a legmagasabb hegytömb Afrika Ny-i partján, az É. sz. 4-4° 28' és a K. h. 9-9° 30' között 2000 km2 területtel. Az Albert-csúcsban (3960 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A vulkáni képződésü helytömegen 28 kialudt krátert találni. 2200-2700 méternyi magasságig ritkás, pálma-, tamariszkusz- éss akácfaerdők takarják. Lábánál ültetvényeknek alkalmas talaj terül el.
a kámforfa gyántája. A közönséges nyers K.-t Khina és Japánban állítják elő, a finomítást Európa és Amerikában végzik. A khinai K.-t főképen Formosán készítik, de Közép-Khina is szolgáltat K.-t Japán egyre-másra annyi nyers K.-t termel, mint Formosa. A K. a fa belső részeiben, különösen a levelekben foglalt éterikus K.-olajból keletkezik, mely oxigén felvétele által K.-rá változik s a fát áthatja, sőt a hasadékokba szublimálva, ott kisebb-nagyobb karéjokban kikristályosodik. A nyers K.-t nagyon kezdetleges módon termelik. A K.-fa forgácsait lyukas fenekü és üstre állított kőedénybe töltik, melyre kagylóalaku agyagfedőt borítanak. Az üstben forró viz gőze magával rántja az illanó K.-t s ez a fedő falára rakódik. A japánok ezen eredeti kemencét annyiban javították, hogy a K.-ral terhes vizgőzt hideg vizzel hűtött edénybe vezetik. A K.-ral K.-olaj is átpárolog, melyet utóbb a K.-ból kisajtolnak. A khinai K., melynek legjelentékenyebb kiviteli kikötője Tamusi, vékony ólomlapokkal kirakott ládákban (láda-K.), a japáni pedig szalma- vagy bambusznádba göngyölt hengerek alakjában (cső-K.) kerül piacra. A nyers K. szine szürkés, mely szin a jobb minőségü japáni áruál pirosba játszik. A tisztátlanságok 2-10% között váltakoznak, ilyenek viz, K.-olaj, faforgácsok, gipsz, só és kén. A finomítás abból áll, hogy a száraz, nyers K.-t szén, homok, kréta vagy mésszel keverik és szublimálják, mi által az a nem illanó részektől megszabadul. Különösen tömött és aránylag kevéssé illanó az amerikai finomított K., melyet szublimálás után nagy nyomással korong-alakba sajtolnak. Tiszta K. 175-nál olvad és 204°-nál forr, de már közönséges hőmérsékletnél is szublimál. A gyánták oldószereiben és tömény ecetsavban könnyen oldódik, vizben azonban majdnem oldhatatlan. Fs.-a 12°-nál 1,995, 6° és kevesebb foknál a vizével majdnem azonos, ugy hogy a K.-kristályok erősen lehűtött vizben lebegnek. Az egészen tiszta K.-nak különös tulajdonsága, hogy a viz felszinén magától kering. A K.-t eredeti állapotában alig lehet eldörzsölni, könnyen lehet azonban, ha előbb alkohol, vagy más oldószerrel megnedvesítjük. A tiszta K. íze fűszeres és kissé keserü, kezdetben melegítő, később hűtő. Könnyen gyulad meg és kormozó lánggal ég. K.-hamisításokat eddig nem észleltek. A K.-t főképen a celluloid előállítására, ezenkivül orvosságnak és molypusztító szerként használják. Nagy dózisai mérgezést okozhatnak, mely először a nagy agynak, azután a nyult- és gerincvelőnek, nemkülönben a szivnek izgalmával jár; ezért is erős izgatottság, gyorsult lélegzés és szivverés, epilepsziás görcsök mutatkoznak, öntudatlansággal s az arcnak kipirulásával. Kis dózisait izgatónak, a nagyobbakat pedig csillapítónak adják; külsőleg való használatra bőrizgató kenőcsöket készítenek belőle. A nép koleraellenes szerei közt tekintélyes helyen áll. V. ö. Balló M., Újabb tanulmányok a kámforcsoport köréből (Budapest 1881). L. még Kámforfa.
(növ., Camphora Nees), a babérfélék fája, 130 faja (a Cinnamomummal egyesítve), Ázsia és Ausztrália forró vidékein terem. A C. officinalis N. v. E. (Laurus Camphora L., Persea Camphoa Spreng., kámforbabér), Khinának és Japánnak 8-10 méter magas örökzöld fája. Itt, valamint K.-Indiában, meg az Antillákon is, ültetik. Levele tojásdad, virága apró, gyümölcse borsónagyságu, piros, csonthéjas. Minden része, de főképen a gyökere erős kámforszagu és keserü ízü. Fájának hézagaiban és hasadékalaku mélyedéseiben van a kámfor nevü gyánta, még pedig mint apró szennyes-szürke morzsa (nyers kámfor).
v. euoszmit, a borostyánkőhöz hasonló földi gyánta; barnássárga szinü, kevéssé áttetsző vagy átlátszatlan, rideg, könnyen törik; dörzsölve kámforos szagu. Innen van a neve. K. 1,5; fs. 1,2-1,6; 77 foknál megolvad, lángban meggyulad s égve kellemes illatu; alkohol feloldja. A bajor Felső-Pfalzban Thumsenreuthnél barnaszénben lelik.
(Camphor Ice), cetvelő-, viasz-, mandulaolaj, kámfor meg némi illatosító olajokból álló jégszerü bőrpuhító kenőcs.